A Vidinél tartott edzései mellett oktat a Testnevelési Egyetemen, dolgozik a felcsúti akadémián és ha marad ideje, többek mellett olimpikon középtávfutót edz. Munkájáról, pedagógiáról, gyerekekről és felnőttekről, valamint kedvenc focicsapatáról beszélgettünk.

Hogy foglalná össze munkája lényegét, illetve milyen korosztályokkal foglalkozik a klubnál?

A labda nélküli koordinációs feladatok tartoznak hozzám, erőnléti, állóképesség- és gyorsaságbeli terhelést kapnak a fiatalok az általam vezetett foglalkozásokon. A versenyző korosztályok mindegyikével foglalkozom, tehát az U12-től egészen az U19-ig, de a Vidi II is hozzám tartozik, akárcsak a Puskás Akadémia FC gárdája, úgyhogy nem unatkozom. Egy-egy csapattal 35-40 percig foglalkozom, egy héten legalább egyszer. 

Akkor a teljes spektrumra van rálátása. Kikkel a legkönnyebb és kikkel a legnehezebb elvégeztetni a minden bizonnyal rendkívül hasznos, ugyanakkor egy focistának meglehetősen száraz feladatokat, amikben még elvétve sem kerül elő a labda?

A kicsik még mindenben lelkesek, a nagyobbak pedig átérzik a dolog fontosságát, ezért velük könnyebb. A 15 év körüli gyerekeknél adódik a legtöbb probléma, akik a kamaszkorba lépve kicsit ellustulnak, ám hol szép szóval, hol szigorúsággal, de azért őket is lehet motiválni, ilyenkor jól jön egy kis pedagógiai érzék. Időnként természetesen akadnak hozzáállásbeli gondok, de a korosztályos sajátosságokon túl alapvetően egyénfüggő, hogy ki hogyan dolgozik az edzéseken. A felnőtt csapatok már más kategóriát jelentenek, hiszen ők kérés nélkül is tudják a dolgukat.

Milyen érvei vannak a munkája fontosságát illetően mondjuk egy kicsit lustább, másodikos középiskolással szemben?

Egyrészt az, hogy ha rendesen dolgozik, akkor olyan speciális állóképességet kap, ami az eredményességére is hatással lesz, hiszen az elvégzett gyakorlatoknak köszönhetően lábai megerősödnek, aminek következményeképp felgyorsul a játéka és ez meccs közben rengeteg előnyhöz juttathatja ellenfelével szemben. Másfelől pedig az, hogy az erőfejlesztés jó megjelenést is biztosít számára, és ne felejtsük el, olyan korosztályról beszélünk, amelynek fontos a külső.

Van különbség az elvégzendő feladatok között attól függően, hogy melyik játékos milyen poszton játszik?

Nem, ebben nincs különbség, mindenki ugyanazt a feladatot végzi. A kapusokat néha kicsit korábban kiveszik a sorból a kapusedzők, de amúgy ők is mindent ugyanúgy csinálnak mint a többiek. Időnként kevésbé mozgékonyak, kevésbé koordináltak, sok tekintetben viszont ügyesebbek, ruganyosabbak és jobban szökdelnek.

Mennyire gyakori, hogy a hazai klubok Önhöz hasonló edzőt alkalmaznak az utánpótláscsapatoknál?

Bár nagyon fontos lenne, csak néhány éve beszélhetünk pár csapatról, amelyek az utánpótlásban is alkalmaznak koordinációs edzőket. Ezt a feladatot a legtöbb helyen a labdás edzőnek kell megoldania, aki ha nagyon felkészült, néhány elemét át is tudja adni, de azért az mégsem ugyanaz, mintha valaki atlétaedzőként végzi ezt a munkát.

Legalább 10 csapattal foglalkozik. Hogyan bírja?

Soha nem volt olyan, hogy csak egy csapattal kellett volna foglalkoznom. De eszemben sincs panaszkodni, a munkám mindegyik részében más kihívás van és mindegyik része más miatt szép.

Aktív sportolóként középtávfutó volt, most - atlétaedzősége mellett - focistákkal dolgozik. Közel áll a szívéhez a labdarúgás?

Annak ellenére, hogy más sportágból jövök, civilben is nagyon kedvelem a focit. Grundszinten nem is voltam rossz futballista, szerettem csinálni, nézni pedig a mai napig szeretem. 

Kinek szurkol itthon és a nagyvilágban?

Tatabányai vagyok, Budapesten élek és a Vidinek szurkolok. A szemem sarkából mindig figyelem a Tatabányát, de - és ezt most nem kötelességből mondom - tényleg a fehérvári csapat áll hozzám legközelebb.