Szendrei Norbert hétfőn írt alá klubunkhoz, a 21 éves, utánpótlás-válogatott középpályás a Budapest Honvédtól érkezett.

- Hány éves korodban kezdtél el focizni és miért pont a labdarúgást választottad?

Viszonylag fiatalon, még óvodás koromban kezdtem el focizni. Mindig is szerettem labdázni, apukám pedig amatőr szinten focizott, nyilván tőle örökölhettem a futball iránti szeretetet. Ennek ellenére egyáltalán nem volt biztos, hogy futballista leszek, hiszen 10-11 éves koromig a foci mellett versenyszerűen úsztam is, aztán eljött az idő, amikor döntenem kellett, hogy melyik sportággal foglalkozzak komolyabban a jövőben. Nem volt egyszerű döntés, mert az úszás is nagyon közel állt hozzám, de végül a futballt választottam. 

- Középpályásként inkább támadó szellemű, vagy inkább védekező felfogású játékosnak tartod magad?

Ez egy érdekes kérdés, mert még idősebb koromban, U17-ben is többször szerepeltem csatárként, de igazából a középpályán érzem magam a legjobban. Elég sok poszton kipróbáltak az évek során az edzőim, ez mindenképp az előnyömre vált. Természetesen kiveszem a részem a védekezésből is, de inkább támadó szellemű játékosnak tartom magam. Ha úgy alakul a meccs, nem jövök zavarba az ellenfél kapuja előtt, de az elsődleges feladatom a társak kiszolgálása.

- Ki volt gyerekként a példaképed, akinek a játékára felnéztél?

Kisgyerekként Ronaldinho és Thierry Henry voltak a kedvenceim, a maiak közül pedig Messi és Neymar játékát szeretem nézni. Az én játékom nem a cselezésről híres, ennek ellenére mégis a jól cselező futballisták játékát kedvelem a legjobban, akik képesek látványos megoldásokra. 

- 21 esztendős vagy, ha ki kéne emelni eddigi pályafutásodból egy-két meghatározó eseményt, akkor melyek lennének azok?

A Magyar Kupa-győzelem a Budapest Honvéddal az, amit eddigi karrierem legnagyobb sikerének tartok, a másik pedig az első NB I-es bajnokim, amelyet épp a Vidi ellen játszottam - igaz, akkor kikaptunk, de az első NB I-es meccsét sosem felejti el az ember. Emellett büszke vagyok arra, hogy az utánpótlás-válogatottakban is szerepelhettem, természetesen nagy álmom, hogy egyszer a felnőtt nemzeti csapatban is bemutatkozhassak.

- Nyíregyházáról kerültél fel viszonylag fiatalon a fővárosba, egyértelmű volt számodra, hogy a Budapest Honvéd akadémiájára igazolsz, vagy voltak egyéb lehetőségeid is?

Több fővárosi csapat is szívesen leigazolt volna, de amikor személyesen elmentem a Budapest Honvéd akadémiájára és megláttam az ottani körülményeket, valamint felvázolták az akadémistákkal kapcsolatos hosszú távú terveket, akkor már nem volt kérdés számomra, hogy a piros-feketéket választom. Az élet szerencsére azt igazolta, hogy jó döntést hoztam, sokat köszönhetek a Budapest Honvédnak és a Magyar Futball Akadémiának, hiszen Kispesten lettem NB I-es játékos, utánpótlás-válogatott és kupagyőztes is. 

- Ahogy azt már korábban mondtad, a mostani volt eddigi pályafutásod legjelentősebb klubváltása. Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést és kiknek a véleményét kérted ki, mielőtt elfogadtad a Vidi ajánlatát?

A szüleim, a barátnőm és a menedzserem véleményét kértem ki, velük beszélgettem sokat, mielőtt meghoztam a végső döntést. Nyilván tíz év után nem volt könnyű otthagyni a Budapest Honvédot, de úgy éreztem, szükségem van a környezetváltozásra annak érdekében, hogy tovább tudjak fejlődni. Úgy éreztem, új impulzusokra van szükségem ahhoz, hogy a további céljaimat el tudjam érni. Nagyon szimpatikus volt az a jövőkép, amit a Vidinél felvázoltak, biztos vagyok abban, hogy tovább fogok tudni fejlődni. Szerencsére a beilleszkedésem zökkenőmentes volt, köszönhetően többek között annak is, hogy a fiatalabb játékosokat - Zsóri Danit, Dárdai Palkót, Nyári Patrikot - régebb óta ismerem az utánpótlás-válogatottakból, de a rutinosabb labdarúgókkal is többször találkoztam már ellenfélként a pályán. 

- A mostani pályaedződdel, Juhász Rolanddal is többször farkasszemet néztél ellenfélként. Milyen érzés, hogy aki ellen 1-2 éve még futballoztál, most ő az egyik edződ?

Úgy emlékszem, hogy kétszer vagy háromszor is játszottam ellene. Számomra óriási megtiszteltetés az, hogy három ilyen nagyszerű egykori futballista kezei közé kerültem, nagyon sokat lehet tőlük tanulni.

- Milyen célokat fogalmaztál meg, amikor a Vidibe igazoltál?

Egyéni célként azt tűztem ki magam elé, hogy egyenletesen olyan jó teljesítményt nyújtsak a Vidiben, hogy a következő 1-2 évben reális esélyem legyen arra, hogy bemutatkozhassak a felnőtt válogatottban. Tudom, hogy ehhez kiemelkedően kell teljesítenem, hiszen nagyon erős a mostani felnőtt válogatottunk. Csapatszinten pedig természetesen szeretnék minél nagyobb sikerek részese lenni.