
Blogunkban, amelyben régi képek mesélnek, ezúttal nem is annyira „öreg” fotókat fogunk vallatóra.
Blogunkban, amelyben régi képek mesélnek, ezúttal nem is annyira „öreg” fotókat fogunk vallatóra. Ezek a képek már digitális fényképezőgéppel készültek, mindössze öt esztendővel ezelőtt – amikor a Vidi első igazi, hazai titulusát szerezte, megnyerte a Magyar Kupát.
A Vasas elleni, Üllői úti döntő – aligha van, aki nem emlékszik rá – tizenegyes-párbajban dőlt el, miután sem a rendes játékidőben, sem az azt követő hosszabbításban nem tudta valamely csapat lebirkózni ellenfelét.
A megnyert kupadöntő hőse – illetve „több hős” lévén, amolyan első az egyenlők között – Sebők Zsolt, akinek főszerep jutott abban, hogy míg a mieink közül csak Dajics lába remegett meg, a vasasosok közül előbb Janjics, majd Molnár Zoltán is elrontotta a maga feladatát.
Az általában döntést hozó öt sorozatban, mindkét csapat egy-egy büntetőt rontott el. A Fehérvárból Sitku, Horváth Feri, Koller és Czizmadia belőtte, míg a negyedikként a labda mögé álló Dajics rúgását védte Németh Gábor. A negyedik sorozatban hibázni, a legtöbbször „tragikus”, óriási kapusbravúr kell ahhoz, hogy a csapat visszajöjjön a meccsbe. Sebők viszont szállította a bravúrt, vetődve védte Janjics löketét. A „szétlövésben” Kuttor és Bozsics is gólt rúgott, a Vasasból hetedikként lövő Molnár Zoltán azonban elrontotta, így nyerte mega kupát a Videoton.
Nem kell hozzá túl élénk fantázia, hogy lássuk a rengeteg párhuzamot a 2006-os, és a keddi, 2011-es kupadöntő között. Öt éve is május 17-én volt a finálé, most is akkor lesz, és a helyszín is majdnem ugyanaz, a Budapest stimmel. Hősünk, Sebők Zsolt abban a szezonban sem számított elsőszámú kapusnak, de, ha akkor Tudor, most pedig Bozsovics hiányzott, magabiztos profizmussal állt a vártán.Így tette ezt szerdán is, ismét tizenegyest védve – biztos, hogy miután kiütötte Pilibaitis labdáját, sokaknak eszébe jutott az Üllői úti kupadöntő.
Sebi azt mondja, ahogy telt az idő a mérkőzésen, egyre többször jutott eszébe, hogy a tizenegyes dönthetnek. Ulbert Tibor volt akkor a kapusedző, vele is gyakorolták annak idején a tizenegyesek hárítását, mint ahogy most, a pályafutása során szintén sok büntetőt megfogó Disztl Péterrel is odafigyelnek a speciális játékhelyzetekre. Kapusunknak is van trükkje, illetve titka – de ezt természetesen nem árulja el, hiszen akkor az már nem volna titok. Mindenesetre, Disztl Péterrel rengeteget beszélgetnek, elemeznek, és a mentális, lélektani felkészülés fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Faggattuk, vajon, ha úgy hozná az élet, elvállalná-e egy döntő tizenegy – lövését?
Ha a csapat érdeke azt kívánja, akkor természetesen – válaszolta Sebők Zsolt, majd hozzátette: szerinte azért a suszter, inkább maradjon a kaptafánál…