A Borsodi Bányász csapatánál nevelkedett a sajószentpéteri születésű UEFA-hősünk, Koszta János. A kiváló hálóőr féléves sorkatonai szolgálata után, 1982 decemberében igazolt a Vidihez, de első másfél idényében nem jutott szóhoz bajnokin, első NB I-es mérkőzése 1984. szeptember 1-jén volt, amikor is a Vasast vertük 3-1-re. Pár nappal később, szeptember 18-án már a sérült Disztl Pétert helyettesítette előbb itthon, majd október másodikán Prágában is. Sóstón 1-0-ra nyertünk, a visszavágó végül 0-0-lal zárult, Kosztának pedig a 180 perc alatt több óriási védése is akadt - lehet, hogyha az egyikből gól lesz, ma nem beszélnénk vidis UEFA-menetelésről. Bár nemzetközi kupameccsen már csak 1985 őszén védett legközelebb, a bajnokságban összesen hétszer jutott szóhoz, így bronzérmesnek mondhatja magát. Fehérvári karrierje során abból a szempontból végig pechje volt, hogy mindig akadt nála egy jobb formában lévő hálóőr: előbb Disztl Péter, 1987-88-tól Petry Zsolt. 1989 novemberében a kapusgondokkal küszködő Váci Izzó előbb kölcsönvette, majd végleg le is igazolta, ott Csank János vezetésével összeállt a legendás csapat, amelynek 1995-ig ő volt az első számú kapusa. Ezen évek alatt bajnok, kétszeres ezüstérmes, Szuperkupa-győztes és háromszoros kupaezüstérmes lett, majd a BVSC-hez igazolt, ahol még két finálét veszített el a Magyar Kupában, illetve újabb NB I-es ezüstöt gyűjtött. 1999-ben vonult vissza az NB I-től, akkor azt nyilatkozta: még három-négy évig tudna védeni a legmagasabb szinten. 281 bajnokin lépett pályára összesen, 1991-ben pedig 1, három esztendővel később újabb 2 találkozón állt a válogatott kapujában, mindannyiszor csereként. Egy szezont Vecsésen, majd öt és felet Veresegyházon töltött. 2006 telén visszatért Székesfehérvárra, a Dunafém-Maroshegynél védett, aztán másfél idényt a Dunaharaszti MTK-nál játszott. 50 esztendősen ment Berkenyére, az elmúlt években még aktív volt, Kisnémediben, Verőcén, Taksonyban is megfordult, majd egy szezon kihagyás után egy rövid időszak erejéig, 2016-17-ben Dunavarsányban játszott. 58 esztendős korában akasztotta végleg szögre a kapuskesztyűt.

Ma ünnepli a 64. születésnapját, melyhez mindenekelőtt gratulálok, Isten éltesse! Hogyan szokta ünnepelni a születésnapját?

Nagyon köszönöm a Vidinek, hogy megemlékezett a születésnapomról, igazán jól esik. Elárulom, egyáltalán nem szoktam nagy feneket kerekíteni a születésnapjaimnak, csak szűk családi körben szoktunk ünnepelni, de ez a szombati nap pont ugyanolyan számomra, mint bármelyik másik szombat az évben, csak most egy évvel idősebb lettem. 

A legendás UEFA-Kupa-döntős Vidi több meghatározó játékosa is márciusban született. Voltak nagy közös ünneplések annak idején?

Persze, nagyon összetartó társaság volt a miénk, voltak közös születésnapi ünnepségek. Szegény Horváth Gabi pont két nappal utánam, március 20-án született ugyanúgy 1959-ben, mint én. A születésnapjaim alkalmával mindig odajött hozzám és azt mondta, "Janikám, eljött az én időm, most két napig fiatalabb vagyok nálad" (nevet). 

Szokott még nosztalgiázni a Vidiről?

Miaz hogy?! Mindig nagy örömmel gondolok vissza arra az időszakra, amikor a Videoton játékosa voltam. Remek játékosok alkották a csapatot és igazán összetartó társaság volt a miénk. Csongrádi Ferivel és Szabó Józsival a mai napig tartom a kapcsolatot, gyakran találkozunk és ilyenkor mindig hosszan beszélgetünk azokról a sikerekről, amiket közösen átéltünk.

Néhány évvel ezelőtt még aktívan futballozott, nehéz volt végül meghozni a döntést, hogy itt a vége?

Fiatalon, 58 évesen hagytam abba a futballt (nevet). Alsóbb osztályokban védtem az utolsó években, de ugyanolyan komolyan készültem minden mérkőzésre, mint amikor NB I-es kapus voltam. A szervezetem azonban jelezte, hogy közeledek a hatodik X-hez és amikor beláttam, hogy már nem tudok megfelelni a saját magam elvárásainak, akkor nehéz szívvel, de szögre akasztottam a kesztyűt. 

A Vidi vagy a Vác áll közelebb a szívéhez?

Nem tennék különbséget a két csapat között, sőt még a BVSC-t is ide venném, hiszen a Szőnyi úti csapattal is szép sikereket értem el. A Vidivel ugye kétszer bronzérmesek lettünk és ezüstérmesek az UEFA-Kupában, a Váccal bajnokságot nyertem, kétszer ezüstérmes lettem és a BVSC-vel is van egy bajnoki ezüstérmem. Szóval nem tennék különbséget, mindhárom csapat nagyon közel áll a szívemhez. 

Isten éltesse UEFA-hősünket, Koszta Jánost!