Az UEFA már korábban közzétette, hogy a Bajnokok Ligája és az Európa Liga mellett egy új versenysorozatot indít útjára 2021 nyarán, Európa Konferencia Liga (EKL) néven.

Szurkolóink szempontjából a legfontosabb és legjobb hír, hogy - a tavalyi szezontól eltérően - idén nyártól az UEFA már nem írja elő kötelezően a zárt kapus rendezést, a rendező ország mindenkori hatósági szabályozása alapján lehet beengedni a szurkolókat! Mivel a hatályos magyar jogszabályok nem korlátozzák a nézőszámot, jelen állás szerint akár telt házas meccset is rendezhetünk a MOL Aréna Sóstóban!

A versenysorozatról

Magyarországról az OTP Bank Liga 2. és 3. helyezettje, valamint a MOL Magyar Kupa győztese szerez jogot az indulásra. Bronzérmesként az 1. selejtezőkörben csatlakozunk a küzdelmekhez az idei szezonban. A 32 csapatos főtáblásra jutásért 4 selejtezőkört kell sikerrel vennünk, minden kör oda-visszavágós lesz újra, a fő játéknap a csütörtök lesz.

Fontosabb dátumok

• Június 15.: Sorsolás - 1. selejtezőkör párosításai 
• Június 16.: Sorsolás - 2. selejtezőkör párosításai 
• Július 8. és 15.: Mérkőzésnap - 1. selejtezőkör oda- illetve visszavágó
• Július 19.: Sorsolás - 3. selejtezőkör párosításai
• Július 22. és 29.: Mérkőzésnap - 2. selejtezőkör oda- illetve visszavágó
• Augusztus 2.: Sorsolás - 4. selejtezőkör (playoff) párosításai
• Augusztus 5. és 12.: Mérkőzésnap - 3. selejtezőkör oda- illetve visszavágó
• Augusztus 19. és 26.: Mérkőzésnap - 4. selejtezőkör (playoff) oda- illetve visszavágó

A döntő

Az első EKL döntőjét 2022. május 25-én rendezik Tiranában, a Nemzeti Arénában.

Kiemelések

A Vidi 11.5 koefficienssel fut neki az új versenysorozatnak, így az 1., a 2. és a 3. selejtezőkör sorsolásakor kiemeltek leszünk, azaz alacsonyabb koefficienssel rendelkező ellenfelet párosítanak majd a nevünk mellé. 

További részletek a versenysorozatról az EKL hivatalos honlapján olvashatók, angol nyelven.

Legközelebbi és legtávolabbi ellenfelek

Kópavogur csapatához, a Breidablikhoz kellene a legtöbbet utaznunk, 3855 km-re van az izlandi együttes székhelye, legközelebb pedig Mostar található, 820 km a bosnyák FK Velez stadionja a MOL Aréna Sóstótól. 

Nem kiemelt csapatok - lehetséges ellenfeleink az első selejtezőkörben

A június 15-ei sorsolás előtt - a korábbi évekhez hasonlóan - az UEFA szűkíteni fogja a lehetséges ellenfelek listáját.

Breidablik (Izland, távolság a MOL Aréna Sóstótól - 3855 km)

Izland második legnagyobb városának, Kópavogurnak zöld-fehér együttesét 1950-ben alapították. 71 év alatt egy bajnoki cím (2010), egy kupagyőzelem (2009) és két Ligakupa-győzelem (2013, 2015) került a nevük mellé, a legutóbbi pontvadászatban a negyedik helyen végeztek, így szereztek jogot az EKL-indulásra. A jelenleg is zajló bajnokságban (Izlandon tavasszal kezdődik és ősszel ér véget a szezon - a szerk.) egyelőre a hatodik helyen állnak. A keret összértékét 2,73 millió euróra becsüli a transfermarkt.com, legtöbbre taksált játékosuk a 27 éve balszélső, Árni Vilhjálmsson 500 ezer euróval.

St Joseph's FC (Gibraltár, 2961 km)

Több mint száz éve, 1912-ben alapították a brit fennhatóság alá tartozó, de teljes jogú UEFA- és FIFA-tag Gibraltár egyik meghatározó csapatát, a St Joseph's FC-t. A kék-fehérek a 2020/2021-es kiírásban az alapszakaszban és a rájátszásban is a harmadik helyen végeztek, így vívták ki a nemzetközi szereplés jogát. A bajnokságot ugyan csak egyszer, 1996-ban nyerték meg a "Szentek", azonban a kupában tízszer is felértek a csúcsra. Az elmúlt négy szezonban rendszeresen ott voltak az Európa Liga selejtezőjében, továbbjutniuk egyszer sikerült, akkor a koszovói FK Pristinát ejtették ki. Legismertebb játékosuk a spanyol balhátvéd, Nono, a 34 esztendős védő a Panathinaikosz tagjaként az Európa Liga csoportkörében is pályára lépett korábban.

Milsami Orhei (Moldova, 1030 km)

2005-ben alapították meg a Kelet-Moldovában fekvő Orhei városának futballcsapatát, a Milsamit. A "Vörös Sasok" becenév alatt ismert gárda volt az első moldovai együttes, amely 2015-ben Kisinyovon kívülre vitte a bajnoki trófeát. A bajnoki cím mellett kétszeres kupagyőztesek, rendszeres résztvevői a nemzetközi porondnak, legnagyobb skalpjuk 2015-ben a Ludogorets volt, ráadásul kettős győzelemmel ejtették ki a bolgárokat. A csapat egyik legjobb labdarúgója a 45-szörös moldáv válogatott Alexandru Antoniuc, aki a mögöttünk hagyott idényben egészen elképesztő statisztikát hozott össze - a 32 éves jobbszélső 15 gólt szerzett, emellé pedig 19 gólpasszt is kiosztott. 

Urartu FC (Örményország, 3136 km)

A legutóbbi szezont bronzérmesként záró örmény együttest 1992-ben alapították egy Kotayk nevű településen. Rögtön első idényében megnyerte az Örmény Kupát, a bajnokságban pedig harmadikként végzett. A '90-es évek végén pénzügyi gondokkal küzdő klub az elmúlt években még kétszer lett kupagyőztes, nevüket FC Banants-ról 2019-ben változtatták FC Urartu-ra. A 2001 óta a fővárosban, Jerevánban működő egyesület a legnagyobb eredményét a jelenleg a Puskás Akadémia FC-t irányító Hornyák Zsolttal érte el 2014-ben, amikor megnyerte a bajnokságot. A keret értéke 4,33 millió euró a transfermarkt.com szerint.

Kauno Zalgiris (Litvánia, 1249 km)

A világhírű kosárlabda klub, a Zalgiris Kaunas szakosztályaként 2006-ban jött létre a Kauno, amely 2015 óta szerepel a legmagasabb litván osztályban. Litvánia második legnagyobb városának futballcsapata harmadik helyen végzett a bajnokság 2020-as kiírásában (a litván bajnokság is tavaszi-őszi rendszerű - a szerk.), csapatkapitánya pedig az a Linas Pilibatis, aki korábban a Győri ETO játékosaként 11 meccsen is pályára lépett a Vidi ellen. Rajta kívül tapasztalt játékosnak számít még a keretből a brazil balhátvéd, Choco, aki a Ludogorets játékosaként három győztes csoportmeccsen szerepelt az Európa Liga csoportkörében.

RFS Riga (Lettország, 1498 km)

Az RFS alapjául szolgáló akadémiát 1962-ben hozták létre, de felnőtt csapatot csak 2011-ben indítottak a kék-fehérek. A Virsligába (lett élvonal) 2016-ba került fel a fővárosi alakulat, a 2020-as kiírásban (a bajnokságok Lettországban is tavaszi-őszi rendszerűek - a szerk.) alig három ponttal maradt le az RFS az aranyéremről. A csapat kapitánya az osztrák középpályás, Tomas Simkovic, aki az Austria Wien színeiben a Bajnokok Ligája csoportkörében is játszott, de a küldöttség legismertebb tagja Magyarországon minden bizonnyal a sportigazgató, a magyar válogatottnak korábban háromszor is betaláló 2004-es Eb-hős, Maris Verpakovkis.

Inter Turku (Finnország, 2056 km)

A finn csapat 2020-ban már ellátogatott Magyarországra, és hosszabbításra kényszerítették a Budapest Honvédot, igaz végül 2-1-re kikaptak és búcsúztak az EL-től. Az 1990-ben alapított klub egyszer, 2008-ban volt bajnok, a 2019-es és a 2020-as kiírásban a második helyen végzett (a finn élvonal szintén tavaszi-őszi rendszerű - a szerk.). A csapatnak korábban volt magyar játékosa is Gruborovics Tamás személyében, igaz, ő már Finnországban nőtt fel, hiszen édesapja is északon focizott. A csapat kapitánya a 10-szeres finn válogatott támadó, a 33 esztendős Timo Furuholm - a korábban Bundesliga 2-ben is megforduló csatár idén a helyi választásokon is megméretette magát. A cikk írásakor az Inter a már "megszokott", második helyet foglalja el a Veikkausliiga tabelláján. Az együttes vezetőedzője, a spanyol Jose Riveiro a korábbi Premier League-játékos és finn válogatott Shefki Kuqi mellett kezdte az edzősködést az FC Honkánál, majd a szintén az egykori finn válogatott, Mika Lehkosuo segítője volt a HJK Helsinkinél, ahol két bajnoki címnél és két kupagyőzelemnél is asszisztált.

Sileks Kratovo (Észak-Macedónia, 872 km)

Emlékezetes szezont zárt a 90-es években három bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünneplő FK Sileks, ám gyanítjuk, szurkolóik jobban örültek volna egy unalmas 2019/2020-as idénynek. A kratovói együttes a Macedón Kupát megnyerte ugyan, azonban kiesett az élvonalból, így technikailag előfordulhat, hogy egy észak-macedón másodosztályú együttes ellen kezdünk majd az Európai Konferencia Ligában. A Sileks okozott már meglepetést magyar csapat ellen, hogy a Nemzeti Sport 1995. augusztus 26-ai számát idézzük "Kratovo a mennybe ment" - az észak-macedónok a Vácot verték ki a magyarországi 1-1 után hazai pályán három gólt szerezve, igaz Borgulya István kiállítása miatt emberelőnyben játszva. Bízunk benne, hogy a hasonló szalagcímek elkerülnek majd minket, ha a sorsolás után a közel hétezer fős, egy - szerencsére kihalt - vulkán mellett fekvő város felé vesszük az irányt.

Swift Hesperange (Luxemburg, 1140 km)

Az 1916-ban alapított piros-fehér klub az utolsó pillanatban maradt le az ezüstéremről az előző szezonban, de a bajnoki címhez sem kellett volna sok a nagyjából 2,5 millió euró összértékű gárdának. A francia-olasz kettős állampolgárságó Pascal Carzaniga által edzett csapat így is története legjobb eredményét érte el a bajnokságban. Az európai porondra eddig mindössze egyszer, 1990-ben kilépő együttes egy 4000 fős létesítményben, a Stade Alphonse Theis-ben fogadja ellenfeleit az amúgy 15 ezer fős Hesperingen városkában. 

Racing Union (Luxemburg, 1150 km)

Az első hivatalos luxemburgi bajnokcsapatot 1907-ben alapították, majdnem 100 évvel később, 2005-ben pedig újjáalakult. Az előző szezonban a negyedik helyen végeztek a kék-fehérek, egyetlen ponttal megelőzve a Niedercorn együttesét. Legutóbb a 2018-2019-es szezonban léptek ki az európai kupaporondra, akkor a román Viitorul 2-0-ás összesítéssel búcsúztatta őket. A párharc visszavágóján csereként pályára lépett a Viitorul csapatában középpályásunk, Lyes Houri is.

FK Velez Mostar (Bosznia-Hercegovina, 820 km)

A bosnyák bajnokság legutóbbi bronzérmese a legnagyobb sikereit még a '80-as években érte el, amikor kétszer is megnyerte a Jugoszláv Kupát (1981, 1986), az önálló Boszniában eddig kétszer lett aranyérmes a másodosztályban (2006, 2019). A 4,3 millió euróra értékelt keret legértékesebb tagja Obren Cvijanovic, aki tavasszal a válogatottban is debütált, az előző pontvadászatban pedig 11 találatig jutott. A nemzetközi kupákban több mint 30 éve nem szerepeltek, legutóbb az 1988-1989-es UEFA-kupában indultak és 3 kört is mentek, kiejtették a ciprusi APOEL-t és a portugál Belenenses-t, végül a skót Hearts állította meg őket. A mostari együttes klubhimnuszának szerzője az egész volt Jugoszlávia területén népszerű Zeljko Samardzic csak névrokona a '80-as években Magyarországon is nagy sikerrel futó Forró szél (ismertebb nevén Surda) című sorozat főszereplőjének, Ljubisa Samardzicnak. 

Bohemians Dublin (Írország, 2306 km)

Egészen friss emlékeink vannak az ír bohémekről, akiket tavaly 11-esekkel búcsúztattunk a Európa Liga selejtezőjében. Az akkori ellenfél-lesünket itt olvashatjátok. A 11-szeres bajnokcsapattal túl sok érdekesség nem történt azóta, a tabellán maradtak a második helyen, ugyanúgy Keith Long vezeti a csapatot, az ellenünk betaláló Keith Ward is náluk játszik, távozott ugyanakkor két meghatározó támadó, Andre Wright és Danny Grant, akik mindketten tagjai voltak az ír élvonal álomcsapatának. 

Sligo Rovers (Írország, 2516 km)

A Dundalk kupagyőzelme miatt a Rovers a negyedik helyről, negatív eredménysorral (8 győzelem, 1 döntetlen, 9 vereség) ért oda az Európai Konferencia Liga selejtezőkörébe. A háromszoros bajnokcsapat a 2014/2015-ös szezon után tér vissza a nemzetközi porondra, Ryan de Vries személyében egyszeres új-zélandi, Romeo Parkes személyében négyszeres jamaikai válogatott játékos is segíteti a pályán Liam Buckley menedzsert, azonban itthon talán a Sligo U13-as csapatának edzője, Anthony Elding neve lehet ismerős, hiszen ő korábban a Ferencváros csatára volt. A Vidi ifjúsági kabalája, Stopli akár Benny Bikával is összefuthat, ír kollégája azonban információnk szerint nem vérszerinti, mindössze névrokona a Chicago Bulls világhíres mascotjának, az amerikai Benny Bikának. 

Struga (Észak-Macedónia, 1041 km)

Srgjan Zaharievski mester 17 évesen eljutott a VfB Stuttgart első csapatáig, sőt, többek között Lisztes Krisztián mögött a kispadon is ült, de bemutatkozni végül nem tudott a legjobbak között. Így is szép karrierje volt játékosként a 23-szoros észak-macedón válogatottnak, aki vezetőedzőként legnagyobb sikerét a Struga bronzérmével aratta eddig. A klubot hat éve, 2015-ben alapították, klasszikus értelemben vett légióst nem is foglalkoztatnak (kizárólag a volt Jugoszlávia területéről származnak a játékosok). Az együttes legeredményesebb labdarúgója a mögöttünk hagyott szezonban Marjan Altiparmakovski volt hét góllal. Érdekesség, hogy a korábbi észak-macedóni U21-es válogatott támadó korábban a bajnokságban hatszor is farkasszemet nézhetett Visar Musliuval, de mindössze egyszer hagyta el győztesen a pályát. 

Sfântul Gheorghe (Moldova, 1149 km)

Bár nincs mögöttük nagy történelem, kár lenne lebecsülni a moldovai negyedik és kupagyőztes Sfântul Gheorghe csapatát, hiszen tavaly a belgrádi Partizan is csak hosszabbításban ment tovább ellenük. Az ország közepén fekvő, háromezer főt számláló település, Suruceni együttesének ügyvezető igazgatója egyben a csapat jobbhátvédje, Petru Ojug, aki 28 bajnokin három gólt szerzett és kiosztott négy gólpasszt is amellett, hogy a jelek szerint a klub adminisztratív ügyeit is kiválóan intézi. A magyar bajnokságot és a Vidit viszont minden bizonnyal jobban ismeri a csapat hátvédje, Artur Craicun, aki két NB I-es meccsen is pályára lépett a Budapest Honvédban a 2020/2021-es szezonban, majd kölcsönbe került Surucenibe - kérdés persze, hogy a következő szezonban is nélkülözik-e a kispestiek, vagy korábbi csatárunk és vezetőedzőnk, Horváth Ferenc esetleg számít a négyszeres moldáv válogatott védőre. 

Birkirkara (Málta, 2179 km)

A dél-európai szigetország második legnagyobb városának klubja gyakori résztvevője az európai küzdelmeknek, 2003-ban például a Ferencváros, 2014-ben pedig a DVTK ütötte el őket a továbbjutástól, ennél azonban jóval nagyobb médiaérdeklődést generáltak maguknak a sárga-pirosak, amikor egy évvel később csak tizenegyesekkel estek ki a West Ham United ellen. A négyszeres bajnok-, ötszörös kupagyőztes csapat nem szűkölködik a légiósokban, hiszen cikkünk megírásakor kilenc külföldit foglalkoztathat a holland André Paus mester, de a csapat legeredményesebb spílere nem közülük kerül ki, hiszen az nem más, mint a tízszeres máltai válogatott, Luke Montebello. A Vidi és a Birkirkara között egyébként volt játékosmozgás, nem is akárki, hanem a nigériai válogatott Onyeabor Monye igazolt 2003-ban Fehérvárról Máltára. Onyeabor szerencsére jól van, klubunk posztjait folyamatosan követi a Facebookon, legutóbb például a kiváló fehérvári doktort, klubunk korábbi csapatorvosát, Dr. Kovács Ignácot köszöntötte születésnapja alkalmából, így biztosan nem bánna, ha a MOL Fehérvár FC jutna tovább a két csapat esetleges párharca után. 

Valmieras FK (Lettország, 1609 km)

A harmadik helyen fejezte be az előző lett bajnokságot a Valmieras és a most folyó szezonban is ezt a pozíciót foglalja el 12 kör után. A keret értéke 2,73 millió euró, a kameruni-francia középső védő, Joyskim Dawa éri a legtöbbet a játékosok közül. Tavaly a lengyel Lech Poznan búcsúztatta őket az Európa Liga első selejtezőkörében, legjobb eredményük a lett első osztályban a tavalyi bronzérem. 

Ararat Yerevan (Örményország, 3137 km)

Az egyik legsikeresebb örmény klub 1973-ban szovjet bajnok volt, a szovjet kupát pedig két alkalommal is elhódította (1973, 1975). Az önálló örmény bajnokságot 1993-ban nyerte meg, de ezüstérmes volt négyszer is, illetve hatszor kupagyőztes, legutóbb az előző kiírásban. A 4 millió euró összértékű keret a 14 ezres, jereváni Vazgen Sargsyan Stadionban játssza a hazai meccseit. A most futó szezonban egyelőre a negyedik helyen állnak, hátrányuk 6 pont az éllovas Alashkert-tel szemben. Tavaly nyár óta a 43 éves Vardan Bichakhchyan irányítja az együttest. 

FC Noah (Örményország, 3140 km)

A mindössze 4 éves múltra visszatekintő, az Ararathoz és az Urartuhoz hasonlóan jereváni klub tavalyelőtt kupagyőztes lett, ez eddig a legnagyobb eredményük. A 5 millió eurós - kétharmadrészben légiósokból álló - keretet az orosz Dmitri Gunko irányítja november óta. Az előző szezonban ezüstérmesként zártak, így indulhatnak az EKL-ben. Tavaly nyáron az Európa Liga első selejtezőkörében a kazah Kairat 4-1-gyel búcsúztatta őket.

Vllaznia Shkoder (Albánia, 928 km)

Csak rosszabb gólaránya miatt maradt le az albán bajnoki címről a Vllaznia, így a BL-selejtező helyett az EKL-ben indul nyáron. A volt német válogatott Thomas Brdaric remek gárdát rakott össze az elmúlt egy évben, a közel 5 millió eurós keret számunkra legismerősebb tagja Albion Avdijaj, aki a 2018-2019-es szezonban Debrecenben futballozott. Az albán bajnokságot 9-szer, a kupát 6-szor nyerte meg a klub korábban. Pontosan 10 éve szerepeltek utoljára Európában, az EL-ben két kört mentek, a máltai Birkirkara ellen 2-1-re nyertek összesítésben, majd a svájci Thun ellen 2-1-re kikaptak. 

Glentoran F.C. (Észak-Írország, 2519 km)

A maga nemében igazi nagyágyú az északír együttes, hiszen 23 alkalommal nyerte meg hazája bajnokságát és ugyanennyiszer a kupát is sikerült elhódítania. A kupát legutóbb tavaly, bajnokságot viszont 12 éve, 2009-ben tudott nyerni. Érdekesség, hogy a Glentoran 1914-ben megnyerte a bécsi kupát, ezzel az első ír csapat lett, mely európai kupát nyert. Az aranylabdás, BEK-győztes, kétszeres angol bajnok északír sztár, George Best gyerekkorában gyakran látogatta a klub mérkőzéseit, a játékkal is megpróbálkozott, de az edzők elküldték, mivel túl kicsinek és gyengének tartották. Eddig összesen 100 alkalommal játszott nemzetközi kupameccset a Glentoran, 11 győzelem és 23 döntetlen mellett 66 alkalommal vereséget szenvedett. Az európai kupaporondon az évek során olyan ellenfelekkel is találkozott, mint a Benfica, Anderlecht, Arsenal, Ajax, Juventus vagy a PSG. A legutóbbi szezonban a csapat a harmadik helyen végzett a bajnokságban, keretének összértéke 1,1 millió euró.

FC Gagra Tbilisi (Grúzia, 3002 km)

Az FC Gagra egy fiatal, mindössze 17 évvel ezelőtt megalapított futballklub. A klub székhelye eredetileg Gagra városában lenne, azonban a grúz és az abház kormány közötti politikai feszültség miatt a csapat Tbilisiben játssza a hazai mérkőzéseit. 2012 óta folyamatosan a grúz másodosztályban szerepel a csapat, tavaly azonban meglepetésre megnyerte a Grúz Kupát, így indulási jogot nyert idén az Európa Konferencia Liga selejtezőjében. Korábban még egy alkalommal sikerült elhódítania a kupát, és 2011-ben a másodosztály bajnoki címét is megszerezte az FC Gagra, azonban a következő idényben ismét kiesett, azóta pedig nem sikerült visszajutnia az élvonalba. A keretben - melynek értéke 1,6 millió euró – csak grúz játékosok szerepelnek.

Dinamo Batumi (Grúzia, 2646 km)

98 évvel ezelőtt, 1923-ban alapították a klubot Batumiban, amely a második legnagyobb grúz város, népessége 170.000 fő. 1990 óta csak 6 szezont töltött a másodosztályban, vagyis stabil tagja a grúz élvonalnak, ahol összesen négy alkalommal végzett a második helyen (1998, 2015, 2019 és 2020). A csapat legsikeresebb éve 1998 volt, amikor a bajnoki ezüst mellé megnyerték a Grúz Kupát és a Grúz Szuperkupát is. Az előző idényben a második helyen végzett a csapat, melynek becsült összértéke több mint 5 millió euró.

FC Honka (Finnország, 1911 km)

A finn csapatot 1957-ben alapították, székhelye a második legnagyobb finn város, a közel 300 ezer lakosú Espoo. 2005-ben sikerült történetében először kiharcolnia az élvonalba való feljutást, ahol azóta háromszor szerzett második helyet a csapat (2008, 2009 és 2013). Finn Kupa-döntőben összesen négy alkalommal szerepelt az FC Honka, 1969-ben, 2007-ben és 2008-ban elveszítették a finálét, 2012-ben azonban megnyerték azt – ez történetük eddigi legnagyobb sikere. A Finn Ligakupát kétszer nyerte meg az espooi csapat, 2010-ben és 2011-ben. A legutóbbi szezonban a 4. helyen végzett a finn bajnokságban az FC Honka. A csapat játékoskeretének becsült értéke meghaladja a 2,5 millió eurót.

FC Dila Gori (Grúzia, 2939 km)

72 évvel ezelőtt, 1949-ben alapították a grúz együttest. Egy alkalommal nyert bajnoki címet a csapat 2015-ben, egyszer pedig a kupát hódította el 2012-ben. Összesen 16 nemzetközi kupameccset játszott eddig az FC Dila Gori, kétszer az Intertotó-Kupában és szintén kétszer a BL-selejtezőben, 12-szer pedig az EL-selejtezőben. Érdekesség, hogy az EL-selejtezős mérlege pozitív a csapatnak, 6 győzelem és 1 döntetlen mellett 5 vereséget szenvedett az együttes, a gólkülönbsége pedig 13-10. Kétszer is eljutott az EL-rájátszásig az együttes, 2012-ben például a Marko Andicot is a soraiban tudó ciprusi Famagusztát is kiejtette a selejtezőből. Egy alkalommal a portugál Marítimo, egyszer pedig az osztrák Rapid Wien állította meg a grúz csapat menetelését az EL-rájátszásban. A legutóbbi szezonban a tervezett 36 bajnoki fordulóból csupán 18-at tudtak megrendezni a COVID-járvány miatt, az FC Dila Gori ekkor a harmadik helyen állt, így kvalifikálta magát az idén induló Európa Konferencia Liga selejtezőjébe. A februártól decemberig tartó grúz bajnokság idei kiírásában 15 fordulót követően a 3. helyen áll az együttes, melynek a becsült értéke körülbelül 4 millió euró.

UE Sant Julià (Andorra, 1837 km)

A kétszeres andorrai bajnokcsapatot 1982-ben alapították, öt alkalommal hazája kupáját és hatszor az andorrai szuperkupát is elhódította. A legutóbbi szezonban a második helyen végzett az együttes. Rutinos nemzetközi kupaszereplőről van szó, 2001 óta az Intertotó Kupa mellett az Európa Liga selejtezőiben és a BL selejtezőjében is szerepelt a miniállam csapata. 15 szezonban játszott nemzetközi porondon a Sajnu becenevű csapat, de csupán egy alkalommal sikerült párharcot nyernie, a 2009/2010-es idényben a san marino-i Tre Fiori-t ejtette ki, miután hazai pályán és idegenben is 1-1-es döntetlent játszott, büntetőkkel azonban 5-4-re nyert. Az összes többi nemzetközi párharcát elveszítette, nem ritkán összesítésben 5-6 góllal maradt alul az andorrai együttes. A 2017/2018-as EL-selejtező első körében az albán Skënderbeu ütötte ki két meccsen 6-0-s összesítéssel a Sanju-t, az albánok egyik gólját a Vidi első bajnokcsapatának támadója, Goran Vujovic szerezte. Az UE Sant Julià keretének becsült értéke valamivel több, mint egy millió euró.

KF Llapi (Koszovó, 981 km)

A klubot – mely a jugoszláv időkben FK Lab néven versenyzett – 1932-ben alapították. Székhelye a közel 90.000 lakosú Podujevo. Az előző szezonban a 10 csapatos koszovói bajnokságban csupán az 5. helyen végzett a KL Llpai, azonban mivel megnyerte a Koszovói Kupát, így története során első alkalommal kvalifikálta magát a nemzetközi színtérre. A kupát egyébként a másodosztályú Dukagjini ellen nyerte meg a KF Llapi, méghozzá úgy, hogy a vezetést az alacsonyabb osztályú együttes szerezte meg a 113. percben, Elvis Prenci azonban a 120. percben egyenlített, a 11-es párbajt pedig az élvonalbeli gárda bírta jobban. A csapat keretének becsült összértéke 2,5 millió euró.

Mons Calpe S.C. (Gibraltár, 2961 km)

A 2013-ban alapított klub 2016 óta tagja a gibraltári élvonalnak. A legutóbbi szezonban a 4. helyen végzett az együttes, ezzel pedig első alkalommal szerzett indulási jogot egy nemzetközi kupasorozatban. Soknemzetiségű csapatról van szó, hiszen a keretben többek közt argentin, spanyol, brazil, uruguay-i, belga/kongói és természetesen gibraltári játékosok is szerepelnek.

Paide Linnameeskond (Észtország, 1765 km)

Meseszerűen indult a 2004-ben alapított észt klub történelme, hiszen négy év alatt feljutott a negyedik ligából az élvonalba. Észtországban az „észt Barcelona” becenévvel illetik a csapatot, amely legjobb eredményét 2015-ben érte el, ekkor Észt Kupa-döntőt játszott a csapat, azonban azt a Nõmme Kalju ellen 2-0-ra elvesztette. 2019-ben a bajnokságban a 4. helyen végeztek és történetük során első alkalommal nemzetközi kupameccset játszhattak az Európa Liga selejtezőjében, ott azonban a litván Zalgiristől vereséget szenvedtek. A legutóbbi bajnokságban az előkelő második helyen végzett a csapat, így idén az Európa Konferencia Liga selejtezőjében léphetnek pályára. A Paide Linnameeskond becsült értéke 3,5 millió euró.

FK Dečić (Montenegró, 884 km)

95 évvel ezelőtt, 1926-ban alapították a klubot, azonban csak évtizedekkel később szerepelt először hivatalos bajnokságban. Első komolyabb sikerét az 1972/73-as idényben érte el az együttes, ekkor a jugoszláv negyedosztályt nyerte meg az FK Dečić. Azt követően, hogy 2006-ban Montenegró elnyerte függetlenségét, a 2006/2007-es idényben már a montenegrói élvonalban szerepeltek, eddig összesen 11 alkalommal vettek részt a montenegrói első osztály pontvadászatában. Legjobb eredményüket az előző szezonban érték el, ekkor a harmadik helyen végeztek, így először vehetnek részt nemzetközi versenysorozatban. Az FK Dečić-ben nevelkedett a későbbi BEK-győztes védő, Refik Šabanadžović, aki az 1984/1985-ös szezonban kétszer is játszott a Videoton ellen, hiszen akkoriban az FK Željezničar játékosa volt, csapatunk pedig az UEFA-Kupa elődöntőjében találkozott a jugoszlávokkal. A montenegrói együttes jelenlegi keretének becsült összértéke 3 millió euró, legértékesebb játékosa pedig a 275.000 euró értékű Jovan Nikolic – aki a mi Nikolicsunkhoz hasonlóan ugyancsak a 17-es mezben futballozik.

FK Podgorica (Montenegró, 878 km)

A klubot 1970-ben alapították, nem volt azonban elsőre hosszú életű, ugyanis a 70-es évek végén már fel is oszlott az akkor még OFK Mladost néven szereplő együttes. 2014-ben aztán FK Podgorica néven „feltámadtak”, és bár a 2015/2016-os szezont még a harmadosztályban kezdték, négy év alatt feljutottak a montenegrói élvonalba, ahol az első szezonban az 5., az előző idényben pedig már a 4. helyen végeztek. A montenegrói futballklub keretének becsült értéke 3,2 millió euró, legértékesebb játékosa pedig a 250.000 eurót érő 25 esztendős középpályás, Jovan Vujovic.

Newtown (Wales, 2011 km)

A walesi Konferencia Liga-play-off döntőjét 5-3-ra megnyerte a Newtown a Caernarfon ellen szombaton, így 5 év után újra Európában szerepelhet. A legutóbbi próbálkozás két körig tartott, a máltai Vallettát még kiverték két 2-1-es győzelemmel, a dán Copenhagen viszont 5-1-gyel ütötte ki őket. A 11 ezer lakosú, Wales középső részén található Newtown csapata legnagyobb sikerét még a 19. században (!) érte el, 1895-ben kupagyőztes lett. Keretük értéke 1,15 millió euró.

Kérdőjelek

Észak-Írországban az élvonal 4., 5., 6. és 7. helyezett csapatok rájátszást játszanak az Európai Konferencia Ligáért, így az is lehet, hogy a Larne (2408 km), Glenavon (2469 km), Cliftonville (2461 km) és Crusaders (2462 km) négyesből kerül ki Szabics Imre együttesének ellenfele. Az elődöntőkre június elsején kerül sor, a Larne a Glenavonnal, a Cliftonville a Crusaders-szel játszik, majd június 5-én estére kiderül, hogy ki indul képviselheti majd Európában Észak-Írországot.

A bajnokságban a Ciftonville végzett a negyedik helyen, ahol a középpályás Danny Kearnst taksálja a legtöbbre a transermarkt.de, köszönhetően leginkább annak, hogy a West Ham nevelésű 30 esztendős futballista tíz éve az angol másodosztályban is pályára lépett. Mögöttük egy ponttal ötödikként a Larne FC végzett, ahol a csapatkapitány Jeff Hughes mögött van veretesebb profi karrier - a kétszeres észak-ír válogatott 36 éves középpályás 2018-ban tért vissza szülővárosába. A hatodik Crusadersnél legnagyobb érdekességként talán azt lehet megjegyezni, hogy 2005 óta Stephen Baxter ül a kispadon, aki 16 év alatt három bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett, míg a hetedik helyezett, 1889-ben alapított Glenavon negatív gólkülönbséggel is sanszot kap arra a play-offban, hogy ott lehessen Európában.

Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a Crusaders, vagy a Cliftonville nyeri a rájátszást, elképzelhető, hogy ők kiemeltek lesznek, akárcsak a MOL Fehérvár FC, ebben az esetben a máltai Gzira United (2181 km) kerül át a nem kiemeltek kalapjába. A szigetország 11 000 lakosú településnek csapata harmadik helyen végzett a máltai élvonalban, 2019-ben általános meglepetést keltve kiütötték az Európa Liga selejtezőjéből a Hajduk Splitet. A United kapusa az a Justin Haber, aki két évig a Ferencváros kapuját is védte, 54-szer a válogatott kapuját is védte, 2020-ban pedig azzal került be a nemzetközi hírekbe, hogy az általa vezetett Haber 16 nevű étterem bekerült a Netflix Restaurants on the edge című sorozatába.