- A 20 csapatos NB III Nyugati csoportban a téli szünetben a 11. helyen áll a Vidi II 8 győzelemmel, 4 döntetlennel és 9 vereséggel. Hogyan értékeled ezt a több szempontból is rendhagyó őszi idényt?

Nyár óta vagyok a csapat vezetőedzője, de egyáltalán nem volt ismeretlen számomra ez a közeg, hiszen 3 éve kezdtem el a Vidi II stábjában dolgozni, 2020 nyaráig pályaedző voltam. Minden évben nagy játékosmozgás jellemzi a Vidi II-t, nem volt ez másképp a mostani szezon előtt sem, alapvetően egy teljesen új csapatot kellett építenünk. Nagyon sok fiatal került fel az utánpótlásunkból, gyakorlatilag a keretünk nagy része ifjúsági korú játékosokból áll. Az őszi szezont három részre osztanám. Nyilván az első időszak a tanulásé, a játékosok többsége első ízben szerepelt felnőtt bajnokságban, kellett egy kis idő, hogy ehhez alkalmazkodni tudjanak, felvegyék a ritmust. Ez látszik is az első hetek eredményein, a 7. forduló után 1 győzelemmel, 2 döntetlennel és 4 vereséggel még a kieső zónában álltunk. A második időszakban a játékosok ráéreztek arra, hogy mi az, amiben eredményesek tudunk lenni, mi az, amiben előre tudunk lépni, akár egyénileg, akár csapatszinten. Nem csak az edzésmunkában és a mérkőzéseken mutatott teljesítményben látszódott mindez, hanem az eredményekben is. A hétmeccses veretlenségi sorozatunk a 8-15. forduló között önmagáért beszél. Olyan csapatokat sikerült legyőznünk, gondolok itt a Mosonmagyaróvárra vagy a Nagykanizsára, akik jelenleg is az élmezőnyben találhatóak. Az edző és a játékosok számára is az a legnagyobb visszaigazolás, ha a jó játék eredményességgel párosul. Ebben az időszakban igazi karakterek kezdtek kinőni a csapaton belül. Több labdarúgónkra is felfigyelt az NB I-es szakmai stáb, ezek a fiatal játékosok amellett, hogy együtt edzhettek az NB I-es kerettel, Magyar Kupa-meccseken pályára is léphettek. Teljesítményükkel többen is rászolgáltak arra, hogy idény közben profi szerződést kapjanak a klubtól. A második csapat egyik legfontosabb feladata az, hogy az utánpótlásból átvezessük a játékosokat a felnőtt futballba, úgy érzem, nem vallottunk ősszel szégyent ezen a téren sem. Tudjuk, hogy hosszú az út, és ezek a részsikerek csupán egy állomást jelentenek a játékosok karrierjében. Nagyon sokat kell még dolgozniuk és fejlődniük ahhoz, hogy kész futballisták legyenek, de meglátásom szerint a srácok tisztában vannak ezzel és vevők a munkára.

Az őszi szezon utolsó, harmadik szakasza szakmailag már sajnos nem igazán értékelhető, ugyanis a vírus szó szerint betört az öltözőnkbe, a keret körülbelül 90%-a elkapta a COVID-ot, de a szakmai stáb nagy része, köztük én is, átestünk a betegségen. Az utolsó mérkőzéseken gyakorlatilag az U19-es csapatunkkal álltunk ki NB III-as bajnokikon, nyilván nem volt sem időnk, sem lehetőségünk ezeket a fiatal srácokat felkészíteni a felnőtt focira, ezt a periódust mélyebben nem is elemezném szakmailag, lejátszottuk azokat a meccseket, amelyeket le kellett játszanunk. Nem vagyunk elkeseredve, nekünk nem az a fő feladatunk, hogy a dobogóért harcoljunk, hanem - ahogy azt már mondtam - hogy a fiatal játékosokat bevezessük a felnőtt futball világába. A betegségek miatti kényszerhelyzet egyúttal jó lehetőség volt arra, hogy mi is megismerjük azokat a játékosokat, akik jelenleg az U19-ben futballoznak, de a következő szezonban akár már nálunk kezdhetik meg a felkészülést, és ők is éles szituációban tapasztalhatták meg azt, hol is tartanak a futballban, mi az, amiben fejlődniük kell még.

- Melyik volt az a mérkőzés az őszi szezonban, amire a legszívesebben emlékszel vissza?

Többet is tudnék mondani, de talán a Sopron elleni idegenbeli sikerünk alkalmával éreztem azt, hogy igazi csapattá érett a társaság. A játékosok egymásért küzdöttek a pályán, mindenki hozzá tudott tenni valamit a meccshez, és az utolsó utáni percekben lőttünk két gólt egy kifejezetten jó csapat otthonában, villanyfényes mérkőzésen, sok szurkoló előtt.

- Ősszel csatlakozott az NB III-as szakmai stábhoz a Vidi korábbi csapatkapitánya, Juhász Roland is, akinek a jelenléte nyilván sokat jelent, hiszen olyan labdarúgóról beszélünk, akit néhány hónappal ezelőtt még láttak játszani a Vidi II fiatal labdarúgói. Hogyan látod az ő szerepét a csapat életében?

Szerencsére Juhász Rolandot egyetlen játékosnak sem kellett külön bemutatni akkor, amikor csatlakozott hozzánk. Az ő személyisége garancia a sikerre. Jelenléte egyértelműen pozitív hatást váltott ki a csapaton belül. A srácok testközelből tapasztalhatják meg nap mint nap azt, hogy Roli miért is juthatott el arra a szintre, amire csak kevés magyar játékos volt képes az elmúlt évtizedekben. Csak úgy lehet valaki kiemelkedő sportoló, ha az a fajta győzni akarás jellemzi, ami őt jellemezte játékosként és szerencsére ugyanez érződik rajta most edzőként is. Ráadásul volt olyan időszak, amikor a vírus miatt Rolinak gyakorlatilag egyedül kellett edzéseket tartania, rendkívül profin oldotta meg ezt a nem mindennapi helyzetet is. Vele sokat erősödött a Vidi II, örülök, hogy együtt dolgozhatunk.

- Január 4-én kezdtétek a felkészülést, de csak február 28-án folytatódik a bajnokság. Mi lesz a következő hetek programja, illetve mit vársz a tavaszi szezontól?

A legfontosabb, hogy minden játékos egészségesen térjen vissza, hiszen ahogy mondtam, a keret 90%-a átesett a COVID-on. Szigorú egészségügyi protokollnak kell megfelelnie mindenkinek ahhoz, hogy ismét munkába állhasson, ezért az első hét teljeskörű orvosi felmérésről fog szólni. Több olyan fiatal játékosnak is szeretnénk lehetőséget biztosítani a felkészülési időszak során a bizonyításra, akik ősszel az U17-es együttesben mutattak jó teljesítményt. Sok edzőmeccset kötöttünk le erős csapatok ellen, valamint idén is biztosít a klub számunkra edzőtáborozási lehetőséget. Amennyiben ezt a járványhelyzet lehetővé teszi, január végén Sárváron töltünk el egy hetet. Tavasszal szeretnénk ott folytatni a bajnoki szereplésünket, ahol a második szakaszban ősszel abbahagytuk.