"Fantasztikus érzés volt csapatkapitányként pályára vezetni a magyar válogatottat. Sajnos Szalai Ádám, aki nagyon fontos része a csapatnak a pályán és azon kívül is, megsérült, igyekeztem végig méltó lenni a karszalagra. Külön emlékezetessé tette számomra ezt az estét az, hogy épp Szerbia ellen - hiszen ott születtem -  viselhettem a kapitányi karszalagot. A sors így alakította, én pedig nagyon hiszek a sorsban. Nem csak nekem, de az egész családomnak rendkívül fontos volt ez a vasárnap este. Lefújás után egyből megkaptam édesapám üzenetét a telefonomra, pedig ő sosem szokott ilyen gyorsan üzenni nekem (nevet). Azt írta, hogy nagyon büszke rám, ez pedig mindennél többet jelent nekem. Dicséret illeti az egész csapatot, hiszen nagyon jól játszottunk. Sajnálom, hogy nem nyertünk, mert szerintem megérdemeltük volna a 3 pontot. Az első tíz percben nem találtuk ugyan a ritmust, utána viszont fölényben futballoztunk. Nagyon sok kapura lövésünk, szögletünk volt és egy igazán szép gólt lőttünk. Boldog vagyok, hogy ezúttal is gólpasszal járulhattam hozzá a válogatott jó eredményéhez. Mindig is mondtam, gól vagy gólpassz, nem számít, a lényeg, hogy a csapat sikeres legyen. A mai csapatunkból négy-öt stabil kezdőjátékos hiányzott, azonban meg tudtuk mutatni, hogy nagyon jó és egységes csapat vagyunk, és a szövetségi kapitány bárkire számíthat a keretből.

A törökországi győzelmünk után elkezdtünk hinni abban, hogy képesek lehetünk akár a csoport élén is végezni. Most ugyanannyi pontunk van, mint az oroszoknak, ha szerdán több pontot szerzünk, mint ők, akkor elsők leszünk - azt hiszem, a sorozat elején erre talán kevesen számítottak. Azon kívül, hogy nyerjük a meccseket és jól játszunk, számomra még az nagyon fontos, hogy az ellenfelek egyre jobban tisztelnek bennünket. Nem félünk felvállalni a bátor, támadó futballt, emellett pedig a védekezésünk is rendben van. Úgy érzem, kiérdemeltük az ellenfelek tiszteletét" - nyilatkozta Nikolics Nemanja, aki Szerbia ellen először viselte a kapitányi karszalagot a magyar válogatottban.