Sorozatunk első részében felidéztük azt a 25 bajnokit, melyet klubunk 1941-es alapítása óta húsvét ünnepén játszott csapatunk. Részletesebben is foglalkoztunk az eddigi legutolsó húsvéti mérkőzéssel, a 2015-ös Újpest FC - Vidi (0-1) bajnokival. Az akkor győztes gólt szerző Filipe Oliveira készséggel állt rendelkezésünkre, és telefonos interjút adott honlapunknak. 

Sorozatunk második részében időutazásra hívjuk szurkolóinkat, három korabeli húsvéti bajnokit felidézve utazunk vissza a '60-as évek második, és a '70-es évek első felébe!

1967. március 26. Székesfehérvári VT Vasas SE - Pécsi Bányász SE 2-0

Az 1967-es szezont csapatunk az NB I/B-ben Kárpáti Béla vezetőedző irányításával kezdte meg, februárban így nyilatkozott a kitűzött célokról: „Szeretnénk az első öt között végezni. Aztán jövőre esetleg feljebb lépni.” Leigazoltuk a védő Temesvári Tibort, a középpályás Karsai Lászlót, Sárközi Lőrincet és Kerék Józsefet.

Jól kezdtük a szezont, Burka és Karsai góljaival 2-1 arányban győztük le a Fővárosi Autóbusz csapatát. A folytatásban a BVSC, illetve az MVSC elleni 0-0-s döntetlenek után a 4. fordulóban a Pécsi Bányász SE érkezett Székesfehérvárra 1967 húsvét vasárnapján.

3500 szurkoló látogatott ki a találkozóra, melynek egyik érdekességét a két csapat vezetőedzője jelentette. "Ki ne emlékezne a Kárpáti, Kontha, Teleki hátvédhármasra. Pontosan tíz éven keresztül játszott együtt a Bp. Vasasban Kárpáti Béla és Kontha Károly. Sok nehéz csatát értek meg együtt, tagjai voltak a kétszeres KK-győztes Vasas együttesének" - olvasható a Fejér Megyei Hírlap korabeli tudósításában. 1967. március 26-án mint ellenfelek ültek a kispadon, Kárpáti Béla a fehérvári Vasas, Kontha pedig a pécsiek edzője volt ebben az időben. 

A Népsport beszámolója szerint jól kezdtük a meccset és Burka Imre már a 7. percben megdolgoztatta a pécsiek kapusát, Lukácsot. A 23. percben megint Burka lőtt kapura, Lukács bravúrral a felső lécre tolta a játékszert, a kipattanóra azonban Nehéz Mihály ért oda elsőnek és 11 méterről a pécsi kapuba lőtt (1-0). Az első játékrészben még két nagy helyzet adódott csapatunk előtt, ezek azonban kimaradtak.

Fordulás után a 65. percben Karsai Lászlót akasztották a vendég 16-oson belül, de a játékvezető sípja néma maradt. Percekkel később Kerecsényi Lajos sistergő bombája a felső lécen csattant. A 77. percben Balogh Károly kigyózott át a pécsi védőkön, majd lövését Lukács Kékesi Csaba elé ütötte, aki közelről nem hibázott és beállította a 2-0-ás végeredményt. A sportnapilap Horváth II. Lajos-t választotta meg a találkozó legjobbjának.

Kárpáti Béla (Székesfehérvári VT Vasas SE): "Őszintén megvallom, győzelemre számítottam. A mérkőzés előtt 2-0-ás eredményt tippeltem, s ez a papírforma be is vált. Ami a csapat vasárnapi játékát illeti, örvendetesen javuló tendenciát mutatott, különösen a csatársor tagjai vállalkoztak sokat lövésre. Természetesen csiszolgatni való még jócskán akad, hiszen a szoros emberfogás ellenszerét, - mint ahogy a pécsiek is játszottak - még meg kell találnunk. Egyébként az együttes eddigi teljesítményének örülök, továbbra is szeretnénk jól szerepelni az NB I/B-ben."

Kontha Károly (Pécsi Bányász SE): "Titkon abban bíztam, hogy az egyik pontot elvisszük Fehérvárról. Ennek érdekében dolgoztam ki a taktikánkat is. Kochot állítottam Baloghra, Karsai őrzésével pedig Selymest bíztam meg. Sokáig nyílttá tudtuk tenni a mérkőzés kimenetelét, meg kell azonban hagynom, hogy szerencsénk volt, hiszen a fehérváriak két kihagyott nagy helyzetük mellett négy kapufát is lőttek. A Vasas jó csapat benyomását keltette bennem, s ezen a mérkőzésen is megérdemelt győzelmet arattak. Nekünk még sokat kell tanulnunk."

Az 1967-es tavaszi szezont végül 21 ponttal az 5. helyen zártuk a rosszabb gólarányunk miatt, hiszen ekkor már a második helyezett Pécsi Bányásznak is 21 pontja volt. A folytatásban - bár az őszi szezont vereséggel kezdtük, a Pécsi Bányász ellen 4-2-re kaptunk ki - sok öröme volt a szurkolóknak. Az utolsó két forduló mindegyikét itthon játszottuk, és ekkor már csak két pont hiányzott ahhoz, hogy a klub történelmében először NB I-es csapatunk legyen. Az utolsó előtti fordulóban azonban ez biztossá is vált, Balogh és Kű duplájával, valamint Karsai góljával 5-1 arányban legyőztük a Ganz Mávagot, így végleg eldőlt: 1967-ben feljutottunk az NB I-be!

1970. március 29. Videoton SC - Rába ETO 3-0

1967-ben még tavaszi-őszi lebonyolítás szerint zajlott a bajnokság, 1970-ben azonban az MLSZ megváltoztatta a bajnokság rendszerét, és ebben az évben álltunk át a ma is ismert őszi-tavaszi rendszerre. Emiatt 1970 tavaszán "csonka" szezont játszottak a magyar csapatok, melyeket két nyolcas csoportra osztottak. A Videoton az Újpesti Dózsával, az MTK-val, a Vasas SC-vel, a Diósgyőri VTK-val, a Tatabányai Bányásszal, a Komlói Bányásszal és a Rába ETO-val került össze. Mindegyik csoport győztese 8 pontot kapott, a többi csapat a helyezésétől függően 7-1 pontot, amelyeket hozzáadtak az 1970-71-es szezonban elért pontjaik számához.

Ebben az évben a Vidi élére vezetőedzőnek Kovács Imrét nevezték ki. 1970 tavaszán többen is csatlakoztak csapatunkhoz, leigazoltuk a védő Mester Istvánt és Hartyáni Gábort, a középpályás Józsa Istvánt és kapus posztra Magyar Gábort és Szabó Istvánt. 

Az 5. fordulóban találkoztunk húsvét vasárnapján a Rába ETO-val Székesfehérváron. Az első négy mérkőzésen egyszer nyertünk, háromszor pedig kikaptunk, ahogy az a Fejér Megyei Hírlap mérkőzésfelvezetésében olvasható, az addigi eredmények az elvárásoknak megfelelőek voltak. "Az NB I A csoportjában szereplő Videoton amellett, hogy a legerősebbek mezőnyébe került, kaphatott volna könnyebb sorsolást is. Az MTK-val idegenben kezdeni, aztán a bajnok Újpesttel otthon, majd a Diósgyőrrel és Tatabányával ismét idegen környezetben mérkőzni, nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. A csapat jelenlegi két pontjával „hozta” azt, amelyet a szakvezetés kitűzött. Reális számítások szerint az MTK-nál, Diósgyőrben és Tatabányán egy-egy pont volt bekalkulálva, ebből kettő teljesült. Az MTK ellen, mint ismeretes, jó játékkal szerezték meg a győzelmet a fehérváriak, és a találkozó után sok szurkoló már „a fellegekben járt”, csoportbajnokságra menő csapatnak kiáltották ki a Videotont. Ám az Újpesti Dózsa elleni mérkőzés bizonyos fokig helyére tette a dolgokat, elsősorban a rutintalanság ütközött ki a csapatnál."

A Videoton egész héten lankadatlan szorgalommal készült a Rába ETO elleni bajnokira, a játékosok körében elszánt volt a hangulat. Az Újpesti Dózsát verő és kitűnően is játszó ETO ellen a szakvezetés a mérkőzés előtt a döntetlennel is kiegyezett volna. A játékosok azonban teljesen másképp gondolták mindezt...

8000 néző látogatott ki a Sóstói Stadionba, és a mérkőzést a Népsport beszámolója szerint csapatunk kezdte jobban. A 33. percben adódott az első gólhelyzet: "Józsa jobbról lőni készült, de a labda leperdült a lábáról, pontosan a berohanó Karsai elé, aki 8 méterről, nagy helyzetben, keresztbe a kapu mellé lőtt. Később, Karsai 17 méteres szabadrúgása nyomán, a felső lécről perdült ki a labda." Két perccel később Wolleket gáncsolta el a 16-oson belül Horváth, a játékvezető pedig határozottan a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Karsai higgadtan értékesítette (1-0). 

Az 57. percben Csukovics tekert egy szögletet kapu elé, a győriek kapusa, Tóth dr. tétovázott, Wollek pedig ezt kihasználta és határozott mozdulattal fejelt a kapuba (2-0). 

A 67. percben egy oldalszabadrúgást követően ismét Wollek ugrott a legmagasabbra és ezúttal is sikerült a labdát a győri kapuba fejelnie, beállítva ezzel a 3-0-ás végeredményt. A találkozó krónikájához mindenképp hozzátartozik még, hogy a 80. percben kezezésért 11-est kapott az ETO, de Keglovich büntetőjét Szabó fürge vetődéssel szögletre ütötte. 

A találkozó után a Népsport két játékosunk teljesítményét emelte ki: "Wollek fő részese volt a győzelemnek, főleg fejesei jelentettek gólveszélyt, míg a szünet után átlagon felül játszott Csukovics is."

Természetesen mindkét játékosunk bekerült a forduló válogatottjába is!

A mérkőzést a válogatott edzője, Kapocsi Sándor is a helyszínen tekintette meg, a lefújás után pedig így nyilatkozott a Fejér Megyei Hírlapnak: "Éreztem, hogy ezt a mérkőzést kell végignéznem és nem is csalatkoztam. A Videoton az MTK ellen nyújtott játékából adott ízelítőt. A fehérváriak megérdemelték a győzelmet. Árgus szemekkel figyeltem a válogatott-jelölteket, akik közül Fejes és Karsai tetszett, Somogyival viszont csak az első félidőben voltam elégedett."

Szepesi György is a helyszínen tekintette meg az ETO elleni sikerünket. "Mint az élet minden területén, a labdarúgásban is úgy látszik, a fiatalok hódítanak teret. Ügyes, bravúrokra is képes csapatnak tartom a fiatal fehérvári gárdát, lesz még örömük a szurkolóknak."

Pálkövi Gyula, az ETO elnöke így fogalmazott a találkozó után: "Meglepett a fehérváriak kitűnő küzdőszelleme, gyors játéka. Ami az eredményt illeti, ekkora különbség nincs a két csapat között."

Az 1970-es csonka szezonban minden csapattal két mérkőzést játszottunk, egyet itthon, egyet pedig idegenben. A mutatott teljesítményünk, játékunk mindenképpen biztató volt, azonban az idegenbeli mérlegünk nem alakult jól. A lejátszott 8 mérkőzésből mindössze 1 esetben győztünk és 7 alkalommal kikaptunk. A csoportköröket 8 ponttal a 6. helyen zártuk. A mérlegünk: 3 győzelem, 2 döntetlen és 9 vereség. A csoportkörök után a „B” csoport azonos helyezettjével, vagyis a Haladás VSE-vel játszottunk helyosztót. Az első mérkőzésünket itthon nagy arányban, 7-1-re nyertük meg. Wollek Tibor az egy meccsen lőtt négy góljával ekkor állította be a klubrekordot. Eredményes volt még Karsai kétszer és Csukovics is.

A helyosztó visszavágóján egy héttel később 3-1-re kaptunk ki Szombathelyen. A gólt Karsai László lőtte. Összesítésben 8-4-re nyertünk és a 11. helyen végeztünk az 1970-es tavaszi szezonban. Ezzel 3 pontot vittünk tovább a következő évadra.

1972. április 2. Videoton SC - Rába ETO 2-1

Az 1971/72-es szezon edzőváltással kezdődött, Kovács Imrét, dr. Kalocsai Géza váltotta. A csapat összetételében jelentős változás nem történt, érkezők között volt a középpályás Kácsor Attila és Szolnoki Péter, valamint a csatár Tiber László, a középpályás Miskei László pedig az ifiből került fel. 

Az őszi szezont vereséggel nyitottuk, Salgótarjánban kaptunk ki 2-1-re, majd a Pécsi Dózsa elleni 1-0-ás győzelem után, 6-2-re kikaptunk a Ferencváros otthonában. Ez a tendencia nem sokat javult az ősz folyamán, a hátralévő 12 meccsből négy esetben tudtunk csak nyerni, végül 5 győzelemmel, 3 döntetlennel és 7 vereséggel 13 pontot gyűjtöttünk és a 12. helyen fordultunk.

Tavasszal viszont nagyszerű eredményeket értünk el, klasszisokkal jobban ment a játék és eredményesebbek is voltunk, mint ősszel. Az Egri Dózsát 8-0-ra, a Salgótarjánt 7-4-re, míg az ősszel bennünket 6-2-re kiütő FTC-t ezúttal 4-3-ra győztük le. 

Ősszel Győrben 2-1-es vereséget szenvedtünk, így 1972 húsvét vasárnapján a visszavágás reményében láttuk vendégül a Rába ETO-t. A bajnokságban addig hazai pályán vidéki csapatok ellen 100%-os volt a mérlegünk, négy meccsből négyet megnyertünk, hat gólt szereztünk és egyet sem kaptunk - emelte ki a Fejér Megyei Hírlap a mérkőzés beharangozójában, majd azt is hozzátette, hogy az ETO-nak ez lesz a 350. NB I-es meccse, a Vidinek a 95. élvonalbeli találkozója, míg Karsai László a 99. NB I-es bajnokijára készülhetett az ETO ellen. 

6000 szurkoló látogatott ki a mérkőzésre melynek első 15 percéről így számolt be a Népsport: "A vendégek kezdték a játékot, majd negyedórás békés, a hétközi edzőmérkőzések hangulatát idéző „szieszta” következett."  A 18. perc hozta az első gólt, melyet ritkán látható hiba előzött meg: "A bal oldalon Mester hozta fel a labdát, majd anélkül, hogy felnézett volna, vaktában a győri tizenhatoson belülre rúgta. Magyart senki sem zavarta, ö mégis elhamarkodottan próbált menteni és a labda helyett a levegőt találta el. Wollek lecsapott a labdára és 5 méterről, jobbal, nagy erővel a léc alá zúdította azt (1-0)." A tudósítás szerint a folytatásban is csapatunk dominált, de újabb gól nem született már ebben a játékrészben.

Szünet után a nézők nagy része még el sem foglalta helyét újból a nézőtéren, amikor a győriek már örvendeztek: "Mester rosszul találta el a labdát amely Somogyihoz került, ő Póczikhoz játszott, aki észrevette, hogy Stolcz lyukra fut. Eléje gurított és a jobbszélső 8 méterről a bal alsó sarokba lőtte a játékszert (1-1)."

A 62. percben a vendégek játékosa, Korsós lódult meg a labdával, majd elemi erővel a jobb kapufát találta telibe. Egy perccel később "Karsait szerelték kissé „udvariatlanul” a büntető területen belül a győri védők, de a játékvezető nem látott okot a közbeavatkozásra." A 74. percben született meg a győztes találatunk: "Hartyáni szabadrúgását követően a győri kapu előtt nagy kavarodás támadt, a labdát a hórihorgas vendég védők között az apró termetű Fejes feje érte el legelőször és onnan pattant a labda a bal alsó sarokba (2-1)."

Ez volt Fejes Gábor élete első NB I-es gólja, amely rögtön győzelmet ért az ETO ellen, a Népsport pedig a találkozó legjobbjának választotta. 

Az egész évad során összesen 13 győzelmünk, 5 döntetlenünk és 12 vereségünk volt, ezzel a teljesítménnyel 31 pontot gyűjtöttünk és végül a 7. helyen fejeztük be az 1971/72-es szezont. 

Felhasznált források: (Fejér Megyei Hírlap, Népsport, Képes Sport, Népszabadság, Magyar Nemzet, Kisalföld - Arcanum DT)