- Mikor kezdted el gyűjteni a mezeket és hogy jött ez a nem mindennapi szenvedély?

Az 1980-as évek eleje óta jártam édesapámmal Vidi-meccsekre, úgyhogy a csapat iránti szenvedélyem adott volt. 1978-as születésű vagyok, az első komolyabb emlékem 6-7 éves koromban pont az UEFA-Kupás csapat menetelése volt. Később a középiskolában Bobory Balázs volt a padtársam, akinek az édesapja a 60'-as évek Videotonjának egyik meghatározó futballistája volt, de később, a 90'-es évek végén Balázs is szerepelt a Vidiben. Mezgyűjteményem első darabjait Bobory Béla bácsin keresztül kaptam.

- Emlékszel arra, hogy kinek a meze volt a legelső, ami hozzád került?

Sajnos nem tudtam beazonosítani, hiszen a 80'-as években egy-egy mezt akár 5-6 évig is viseltek a játékosok, szóval simán elképzelhető, hogy egy-egy mezszámot adott mezből több játékos is viselt az évek alatt. Akkoriban még nem volt olyan rendszer kialakítva a mezekkel kapcsolatban, mint manapság, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy-egy bajnokira olyan mezben szaladtak ki a játékosok, amilyet épp a szertárban találtak a szertárosok. 

- Csak Vidi-mezekből áll a gyűjteményed?

A nagy részét a Vidi-mezek teszik ki, de gyűjtök másmilyen mezeket is. Magyar válogatott mezek, valamint magyar játékosok külföldi mezei is megtalálhatóak a gyűjteményemben. 

- Jelenleg hány darabból áll a kollekció?

Pontos számot nem tudok mondani, hiszen szerencsére elég gyakran sikerül újakat beszereznem, de körülbelül 2500 darabból állhat a mezgyűjteményem. 

- Mi a menete egy beszerzésnek? Személyesen vásárolsz? Neten keresed az új darabokat?

Rengeteg módja van. Szerencsés helyzetben vagyok, mert sok játékost személyesen is ismerek a csapatból, akik már tisztában vannak a szenvedélyemmel, így gondolnak rám. A saját mezüket ajándékozzák nekem, vagy más játékosok mezeit segítenek beszerezni, legyen szó akár válogatott futballistáról, akár külföldön játszó magyarról. Emellett természetesen vásárolni is szoktam, illetve van egy zárt csoportunk, ahol megtalálhatók az ország különböző pontjain élő, hozzám hasonló gyűjtők, így cserélgetni is tudunk egymással. Nem ritka, hogy hozzám kerül mondjuk egy Fradi-, vagy Újpest-mez, ami számomra nyilván nem bír olyan nagy értékkel, ugyanakkor vannak olyanok, akik épp ezeket gyűjtik, és náluk meg van olyan Vidi-mez, ami nekem kellene, ilyenkor elcseréljük és mindenki jól jár. Körülbelül a gyűjteményem egyharmada került hozzám cserén keresztül.

- Szoktad hordani valamelyiket a gyűjteményből? Tartasz esetleg kiállításokat, vagy csak otthon tárolod őket? 

A mezeket sosem veszem fel és sosem mosom ki azokat. Megmondom őszintén, nem is jönnének fel rám a mezek, hiszen 190 cm vagyok, szóval talán csak Juhász Rolié lenne jó rám, de igazából még az sem, mert nem vagyunk egy súlycsoportban (nevet). Van a házunkban egy külön helyiség, ahol ezeket a mezeket tárolom, illetve a Vidi Múzeumban lévő régi Vidi-mezek döntő többsége is az én gyűjteményemből való, amelyeket nagy örömmel ajánlottam fel annak idején. 

- Melyik a gyűjteményed legértékesebb, legfontosabb darabja?

Nem tudnék ilyet megnevezni. Annak idején Tauser Zoltán pont az alapján választott közülük a Vidi Múzeum számára, hogy mennyire értékesek. Elég, ha csak annyit mondok, hogy ott van Petres Tamás gólkirályi meze, vagy André Alvesé és Nikolics Nemanjáé is. De ahogy mondtam, nem tudnék közülük egyet kiválasztani, amelyikre azt mondanám, hogy ez a legértékesebb számomra. 

- Akkor úgy kérdezem, melyik a legkülönlegesebb mezed?

Erre sem tudnék konkrét választ adni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik legkülönlegesebb mezem, az a 2005-ös Videoton 1985 - Magyar Válogatott 1985 gálameccsre készült egyedi Vidi-mez, melyet az UEFA-kupa-döntős együttes csapatkapitányától, Végh Tibortól sikerült megszereznem. 

Balázs gyűjteményének egy részét ide kattintva tudod megnézni!

- Létezik olyan Vidi-mez, amelyik hiányzik esetleg a gyűjteményedből?

Igen, van egy, amiről sajnos lemaradtam. 2015 decemberében, a Paks ellen játszottuk az utolsó meccset a régi Sóstói Stadionban. Azon a találkozón egyedi mezt viseltek a játékosok, amelynek a karján egy "Viszlát, Sóstó!" felirat szerepelt. Sajnos abból nem tudtam szerezni, mert amikor licitre bocsátotta őket a klub, éppen külföldön voltam, így lecsúsztam az árverésről. 

- A családod, barátaid hogy viszonyulnak ehhez a hobbihoz?

A kisfiam már nagyobb "mezőrült", mint én, szóval biztos, hogy lesz, aki továbbviszi családon belül ezt a szenvedélyt. A barátaim... nos, ők nem igazán értik, mi is a jó ebben (nevet). 

- Mai napig jársz rendszeresen Vidi-meccsekre?

Hogyne járnék! Minden hazai meccsen ott vagyok, valamint a nem túl távoli idegenbeli bajnokikra is el szoktam utazni a kisfiammal. Mivel hétvégente ő is focizik, egész napos túrákra nincs időnk, de a hazai meccsekre és mondjuk a fővárosba mindig elutazunk. 

- Ki a mostani csapatból a kedvenc játékosod?

Egyértelműen Géresi Krisztián. "Küsü"-vel nagyon jó a kapcsolatom, minden szezonban kapok tőle dedikált, névre szóló mezt. Volt, hogy személyesen hozta el nekem Velencére, ahol lakom. Nemcsak nekem, de a kisfiamnak is ő a kedvence. 

- És ha a teljes Vidi-történelmet nézzük, ki áll hozzád legközelebb?

Nikolics Nemanját nagyon kedveljük a kisfiammal, gyerekkorom kedvenc Vidi-játékosa pedig Muzsnay Zsolt volt, az ő játékát nagyon szerettem. A másik nagy, örök kedvencem pedig Csucsánszky Zoli. 

- Melyik volt számodra a legemlékezetesebb Vidi-meccs?

Egyértelműen a Chelsea elleni londoni meccs 2018 októberében, az Európa Liga csoportkörében. Teljesen vállalható eredményt értünk el a későbbi EL-győztes otthonában, ráadásul leszurkoltuk a hazaiakat, akik a találkozó végén meg is tapsoltak bennünket. Az az éjszaka örök élmény marad számomra.