A keddi edzést követően a keret egyik része már ebédel, miközben egyik legújabb igazolásunk, Danilo Pantics fél szemmel a bisztróban található tv-képernyőjét nézi. Szerbia válogatottja a Kínában zajló kosárlabda világbajnokságon éppen Argentína legjobbjai ellen pattogtat, de nagyon nem kezdi jól a mérkőzést, 12-4 a dél-ameriakaiknak (később a szerbek hiába fordítottak, a negyedik negyedben végül lesimázták a meccset a kék-fehérek - szerk.).

Nem álltok jól. Pedig jó a keret. Bogdanovics, Bjelica...
Jokics meg a többiek is jók, akik nem az NBA-ban játszanak – szakít félbe a 22 esztendős középpályás. - De azért Argentína is erős, ott van például Scola, aki szintén remek kosaras. De sok ország rendelkezik egy-két NBA-profival, a spanyolok ellen is vereséget szenvedtünk, onnan ugye Marc Gasolt vagy Ricky Rubiót lehet kiemelni.

Foci mellett esetleg kosarasnak készültél gyerekkorodban, vagy csak szereted a sportot?
Nem, mindig is fociztam, a tv-ben is mindig foci ment. Egy kisvárosban születtem a Vajdaságban, talán 16-17 ezer ember lakhat ott. Egészen kicsi korom óta a labdát rúgtam, először persze a helyi csapatban, majd tízévesen leigazolt a Partizan. Apukám is játszott, de csak amatőr szinten, a családból én kerültem először nagy csapathoz. A nővéremmel költöztem fel a közeli Belgrádba, a szüleim otthon maradtak, illetve nővérem is hazaköltözött azóta, én pedig a mai napig járok haza, amikor időm engedi. Az egyik távoli célom az, hogy majd segíteni is tudjam az otthoni amatőr csapatot.

Ott is mindenki Partizan vagy Zvezda szurkoló?
Szerbiában ez alapvetően úgy működik, hogy mindenki szurkol az egyik nagy belgrádi csapatnak, de közben mindenki drukkol a helyi csapatnak is. Emlékszem, én is nagy örömmel igazoltam a fővárosba!

Egészen fiatalon kerültél fel a felnőttekhez is, milyen volt megélni, hogy 16-17 évesen az első csapatban szerepelsz?
Ez nem egy könnyű dolog, de meg kell tanulni kezelni. Szerbiában a tehetségeknek kikiáltott fiatalok amúgy is elég nagy nyomás alatt vannak, mindenki valami extrát vár tőled, pedig tulajdonképpen csak egy kölyök vagy. De egyben nagyon nagy élmény volt az egész, egy álmom várt valóra, amikor először az első csapatban léptem pályára.

Hamar jöttek a különböző ajánlatok, olvasni lehetett a Juventus érdeklődésével is veled kapcsolatban, végül pedig a Chelsea lett a befutó, kölcsönben pedig először két évet Hollandiában töltöttél el. Hogyan élted meg ezt az időszakot?
Fantasztikus lehetőség, de egyben nagyon nehéz is elhagyni a hazádat. Egyik pillanatról a másikra fel kell nőnöd, új hely, új környezet, hátrahagyva családot, barátot, barátnőt. Mivel nem vagyok EU-s állampolgár, a munkavállalási engedélyt nem lett volna olyan egyszerű megszerezni, így kerültem Hollandiába. Mindennel együtt is karrierem nagy pillanata volt, amikor az érdeklődök közül végül a Chelsea ajánlatot tett, én pedig aláírtam.

„Utólag visszanézve: nem álltam még készen arra, hogy a Feyenoordba igazoljak” - honfitársad, Danko Lazovics mondta ezt nekem három éve, amikor a pályafutásáról beszélgettünk. Van hasonló érzésed azzal kapcsolatban, hogy fiatalon kerültél Hollandiába.
Igen, mondhatom, hogy nem álltam még erre készen. Talán ebből a szempontból egyszerűbb dolga van egy angol, spanyol vagy éppen német fiatalnak, hiszen alapból egy topfutball kultúrájába születik bele. A mi térségünkben más utat kell járnunk. Én is nagyon fiatalon kerültem ki, fejben és erőállapotban sem tartottam még ott, amit elvártak tőlem. De nem bánom az egészet, jó lecke volt számomra a Hollandiában eltöltött két év, sokat tanultam.

Az elmúlt két szezonod sokkal sikeresebben telt, kölcsönben hazaigazoltál a Partizanhoz, folyamatosan a pályán voltál, jöttek a gólók és a gólpasszok, sőt csapatkapitány is voltál pár találkozón...
És nyertünk két kupát! Főleg az idei döntő volt emlékezetes, ahol a Zvezdát győztük le az ő otthonukban. Egyébként elég érdekes visszagondolni, mert amikor hazatértem, még csak húsz éves voltam, mégis már rutinos játékosként tekintettek rám. A kupagyőzelmek mellett az első évben Európában is jól szerepeltünk, a legjobb 32 között voltunk az Európa Ligában, néhány percet egyébként a play-offban játszottam a Vidi ellen is. Szóval ez egy szép időszak volt, nagyon szerettem újra a nevelőegyesületemben játszani, de úgy éreztem, ideje továbblépnem.

Folyamatosan tagja voltál az utánpótlás-válogatottaknak is, játszottal az idei U21-es Eb-n is, de valahogy nem jött ki a lépés a szerb csapatnak.
Ez így van, pedig a kvalifikációban remekül ment nekünk, nyolc győzelmünk volt zsinórban. A tornán szenvedtünk, nem ment a játék. Sajnálom, hogy így alakult, de arra büszke vagyok, hogy egy U21-es Európa-bajnokságon képviseltem a hazámat.

Milyenek az első benyomásaid a Vidinél? Már túl vagy néhány edzésen és az első felkészülési mérkőzésen is.
Még tényleg csak pár napja vagyok itt, minden új, de azon vagyok, hogy a pályán belül és azon kívül is a lehető legjobb kapcsolatot tudjam kialakítani a többiekkel. Sosem könnyűek egy új csapatnál az első napok, de tudom, hogy hamar felveszem majd a ritmust és minden rendben lesz. Keményen dolgozom és készen állok az előttem álló feladatokra. Igyekszem minél hamarabb a legjobb formámba kerülni ahhoz, hogy éles meccsen is pályára léphessek a Gyirmót elleni felkészülési mérkőzés után.

Mit kell tudni Danilo Panticsról akkor, amikor nem focicipő és edzésszerelés vagy mez van rajta?
Ne haragudj, erre nem tudok semmi érdekeset mondani, egy átlagos srác vagyok. Zenét hallgatok, filmezek, a barátnőmmel és a barátaimmal vagyok, tényleg semmi extra. Azért jöttem, hogy focizzak, mindent alá is rendelek annak, hogy a legjobb állapotban várjam az előttem álló feladatokat!