Marko Nikolics:

Nem kétséges, hogy ez a legnehezebb estém az itt töltött időszak alatt, sőt egész edzői karrierem legnagyobb bukása, természetesen vállalom a felelősséget a történtekért, én készítettem fel őket. Eddig összességében sikeresnek mondhattuk magunkat, de ez most nagy kudarc. Azt tudom mondani, amit a játékosoknak is mondtam az öltözőben: a futball egy egyszerű, őszinte játék, a labda az egyik legegyszerűbb dolog a Földön. Mi most azt kaptuk a sporttól, amit megérdemeltünk, bár a Vaduz góljai nehezen megmagyarázhatóak és a két meccsen összesen talán 20 nagy helyzetet is kihagytunk, olyanokat is, amiket nem is lehet. Nem értek egyet azzal, hogy nem pörögtem volna maximális fordulatszámon, azt mondanám, hogy talán túlságosan is megőrültem olykor. Végig hittem a továbbjutásunkban, amikor nem volt játékban a labda, folyamatosan kiabáltam a csapatnak ma is. De nem szereztünk gólt, ennek pedig oka van, még csak a szerencsére sem lehet ezt fogni. Köszönöm a szurkolóknak, hogy ennyien eljöttek és támogatták a csapatot. Nem szeretnék nyilvánosan beszélni arról, hogy milyen beszélgetések lesznek majd a klubon belül, ezek belső dolgok. Abban egyetértek, hogy tennünk kell valamit.

Mario Frick:

Nagy álmunk vált valóra, büszke vagyok a csapatra! Mindig fontos egy edzőnek, hogy az új idényben a taktika működjön, a játékosok bízzanak benne és ez most tökéletesen megvalósult. Az első 25-30 perc után megnyugodtunk, szabadabbá váltunk, nekem pedig nem volt más dolgom, mint ugyanezt a folytatást kérni tőlük. Ez maximálisan összejött a rendes játékidőben és a hosszabbításban is. Ami a kapusunkat, Büchelt illeti, ő a meccs embere, megmutatta, hogy miért csapatkapitány és miért a válogatott első számú hálóőre. Annyit még elmondanék, hogy a Fehérvár a rendes játékidőben csak rögzített szituációkból alakított ki helyzetet és végig azt éreztük, hogy nem vesznek minket komolyan. Ez óriási hiba volt, minket ez rendkívüli módon motivált!