Néhány hónap híján 15 esztendővel ezelőtt hagyta el a Vidit Szénási Béla. Jelenleg 34 esztendős egykori kapusunk kalandos életet tudhat magáénak, dolgozott óceánjárón, majd villámgyorsan lépkedett feljebb a ranglétrán Hollandiában, jelenleg az AZ Alkmaar és a Holland Labdarúgó-szövetség is alkalmazza. A napokban rövid látogatást tett szülővárosában, Székesfehérváron, valamint megtekintette új stadionunkat, a MOL Aréna Sóstót is, ennek apropóján pedig honlapunknak is nyilatkozott.

Lassan másfél évtizede élsz külföldön. Mikor jártál utoljára Vidi-meccsen?

Nem ma volt, annyi szent! Azért amióta elhagytam Magyarországot, évi néhány alkalommal vissza-visszatértem, manapság évi kétszer, a bajnoki szünetekben tudom megtenni. Jártam Vidi-meccsen is. Az utolsó lassan hat és fél éve volt, de annál emlékezetesebb: a Sporting elleni 3-0-s győzelmet tekintettem meg a helyszínen.

Hat és fél év hosszú idő, de ennél jóval többet töltöttél el Vidi-játékosként. Mikor indult a pályafutásod?

Olyan hat-hét éves lehettem, amikor a klubhoz kerültem. Mezőnyjátékosként kezdtem, de aztán visszaszorultam a kapuba és ez igazából nem volt ellenemre, szerettem védeni. Mintegy tíz éves koromra eldőlt, hogy kapus leszek.

Kik voltak az első csapattársaid, edzőid?

Az 1984-es korosztályról beszélünk, meglehetősen sokakból lett profi futballista. Együtt nevelkedtem Horváth Gáborral, Mohl Dáviddal, Nagy Dániellel, Disztl Dáviddal, Magasföldi Józseffel, Köntös Dániellel, később kapuskollégám, Köteles László is csatlakozott. Sok Vidi-legenda kezei között megfordultunk, többek között Tőkés László, Disztl Péter, Májer Lajos, Szabó József és Jung József is edzett minket, de a legtöbbet egyértelműen Müller Csabától tanultam.

Kivel tartod leginkább a kapcsolatot?

Valamilyen szinten a felsoroltakkal is tartom, de azért ritkán beszélünk. A legtöbbször Lucza Gábor barátommal értekezünk, ő szintén a Vidinél nevelkedett, de egy korosztállyal feljebb játszott. Belőle játékosügynök lett.

18 évesen már az első csapattal edzettél.

Így van, Várhidi Péternél kerültem fel először a felnőttekhez, akkor még mint az ificsapat kapusa. Időről időre szükség volt rám az első keretnél, aztán 2003-04-ben, a Csank-érában alatt már "hivatalosan" is a harmadik-negyedik számú kapus hálóőr voltam. Sajnos az NB I-ben nem sikerült bemutatkoznom, végül a kispadra sem ültem le. 2004-ben az NB II-es - harmadosztályú - Felcsúthoz igazoltam, de nem igazán találtam meg a számításaimat az amatőr futballban, ráadásul én utazni szerettem volna, világot látni, így abbahagytam a játékot.

Mi következett ezután?

Volt egy köztes időszak, amíg óceánjárón dolgoztam. Ez két évig tartott. Ott ismerkedtem meg a holland barátnőmmel, aki később a feleségem is lett, de már nem vagyunk együtt. Miatta kerültem Hollandiába 2008 elején, ahol azonnal elkezdtem edzősködni.

Hogyan sikerült meggyőzni egy holland csapatot, hogy rád van szüksége?

Egy ismerősömön keresztül időpontot kértem a legnagyobb amszterdami amatőr klub, az AFC Amsterdam egyik vezetőjétől és egész egyszerűen besétáltam, majd elmondtam neki, hogy világ életemben kapus voltam, tudok edzést tartani, ehhez értek. Szinte azonnal felvettek. A legkisebb korosztállyal kezdtem és gyorsan megtanultam a nyelvet. Dolgoztam a hollandiai magyar nagykövetségnek is és egy év után beiratkoztam a Johann Cruyff Intézetbe, sportmenedzsmentből mesterképzést végeztem. Ennek köszönhetően felvettek a Holland Labdarúgó-szövetséghez, ott irodai munkát végeztem, de az nem különösebben tetszett, éreztem, hogy nekem a pályán kell maradnom.

Folytattad a munkát az AFC Amsterdamnál?

A szövetségnél végzett munkám alatt is kapusedzősködtem, folyamatosan lépkedtem feljebb a korosztályokkal, mígnem az első csapat kapusedzői munkáját vettem át, a holland harmadosztályban. Én voltam az egyedüli, aki amatőr ligában dolgozóként beiratkozhattam a pro kapusedzői tanfolyamra. Az FC Volendam technikai vezetője tudomást szerzett erről és lehetőséget kaptam, hogy a klubnál dolgozhassak. Ott azonnal a felnőttekhez kerültem, de koordináltam az utánpótlás-kapusedzőket is. Az első csapat a másodosztályban, a fiatalok a legmagasabb szinten szerepeltek.

Ezután jött az AZ Alkmaar megkeresése?

Így igaz. Két évet töltöttem a Volendamnál és 2018 nyarán mentem az Alkmaarhoz. Egyéves szerződést írtam alá és jelenleg az U17, az U19, valamint a tartalékcsapat kapusedzője vagyok. Ugyanekkortól a holland U14-es válogatottnál is dolgozom.

Mik a tervek a jövőre nézve és mi a klubnál tett látogatásod apropója?

A legmagasabb szintre törekszem, olyan messzire jutni, amennyire csak lehetséges. Aztán hogy hova sodor az élet, azt nem tudom. Az biztos, hogy egyszer még a Vidi első csapatának kapusedzője is szeretnék lenni! Ami a látogatásomat illeti, alapvetően az útlevelemet jöttem meghosszabbítani és ezt összekötöttem azzal, hogy találkoztam Balogh Attilával, a MOL Vidi FC ügyvezetőjével. Őt még a nagykövetségnél töltött időkből ismerem. Akkoriban több magyar klub képviselői közösen megtekintettek holland stadionokat és ő is a küldöttség tagja volt. Az ismertetett koncepcióknak egy jó részét látom az elkészült MOL Aréna Sóstóban is!