A sportnapilap hosszabb, személyesebb hangvételű interjút készített csapatunk szerb vezetőedzőjével, Marko Nikoliccsal. Vezetőedzőnk több témáról is nyíltan beszélt, de természetesen a Vidi remek szerepléséről is sok szó esett az interjúban, melyből egy rövid ízelítőt honlapunkon is olvashatnak, de a teljes interjú ide kattintva érhető el.

– Labdarúgóktól kezdve klubvezetőkön és szakértőkön át a szurkolókig sokan dicsérik önt mostanság. Hogyan kezeli?

– Úgy, hogy újra és újra elmondom, az érdem mindenekelőtt a játékosoké. Elképesztően kemény munkát végeztek az elmúlt hét-nyolc hónapban, ennek szüretelték le a gyümölcsét. Aztán ott van a stábom, a pályaedzők, a kapusedző, az erőnléti edző, az elemzők, az orvos, a masszőrök, a fizioterapeuták és a szerelésfelelősök, nélkülük aligha jutottunk volna messzire. És végül, de nem utolsósorban fejet kell hajtanom a klub vezetői és a háttérben dolgozók előtt is. Szemernyi túlzás nincs abban, hogy a klubnál mindenki hozzátette a magáét sikerekhez. Következésképpen a világ legnagyobb hibáját követném el, ha a saját vállamat veregetném.

– Radoje Szmiljaniccsal és Goran Basariccsal évek óta egy csapatot alkotnak. Hogyan jellemezné
a kapcsolatukat?

– Szakmai és baráti egyaránt. Tény, az esztendők során összecsiszolódtunk, olykor szavak sem kellenek, mára egymás tekintetéből is megtanultunk olvasni. Profi szakemberek és remek fickók, akik nemcsak velem, hanem a többiekkel is megtalálják a közös hangot. Goran az erőnlétért felel, munkáját mindennél jobban dicséri, hogy izomsérülések alig hátráltatnak bennünket. Na, de erről ennyit, mert tudjuk, hogy van ez. Addig beszélünk arról, hogy nem szenvedünk a sérülések miatt, mígnem egyik jön a másik után.

– Babonás?

– Nem különösebben.

– A buszról utolsóként hajlandó csak leszállni, a meccs előtti napokban nem engedi, hogy más rendezze a számlát, a sérülésekről nem akar beszélni – tényleg nem az?

– Nem gondolom, hogy az átlagosnál babonásabb lennék. Jóllehet van, amire figyelek. Például arra, ha a soron következő ellenfelünk kapusa hetek óta gyengén teljesít, még magunk közt se szóljak róla egy szót sem. Ha bírálnám, tuti, hogy kivédené a szemünket. Ez az egyik oka. A másik meg a tisztelet. Nekem ez az egyik legfontosabb fogalom. A futball olyan, mint élet. Ha tiszteletet vársz, neked is meg kell adnod másoknak. Én eszerint élem az életem a pályán is, a vetélytársaknak éppúgy megadom a tiszteletet, mint a játékvezetőknek. Vallom, ha az egyenes utat járom, előbb-utóbb célba érek.