- Néhány napja csatlakoztál a Vidihez és a korábbi interjúidat böngészve többször is azt nyilatkoztad, hogy nagyon szeretsz Debrecenben focizni, és sokat köszönhetsz a Lokinak. Nehéz döntés volt eligazolnod a DVSC-től?

Abból a szempontból nem volt nehéz döntés, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a fejlődésem szempontjából a legjobb helyre kerültem. Akár már ezen a nyáron nemzetközi tétmeccseket játszhatok a Vidi színeiben, de az sem elhanyagolható tény, hogy csapatunk keretében kitűnő labdarúgók szerepelnek, akiktől nagyon sokat lehet tanulni akár edzéseken, akár a mérkőzéseken. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű szívvel távoztam Debrecenből, hiszen nagyon sokat köszönhetek a klubnak, a vezetőségnek, az egykori csapatársaknak és a szurkolóknak is. Hét évig Debrecen volt az otthonom és a csapatom, sosem fogom elfelejteni, hogy ők emeltek ki Hódmezővásárhelyről, de profi sportoló vagyok, mostantól csakis a Vidi sikeréért fogok küzdeni. Biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy a Vidibe igazoltam.

- Említetted, hogy Hódmezővásárhelyen kezdtél el futballozni. Hogy jött számodra, hogy ezt a sportot választottad?

Édesapám is futballozott, Hódmezővásárhelyen volt kapus, én pedig gyerekként, szó szerint a fél életemet ott töltöttem apuval a stadionban. Nagyon fiatalon magamba szippantottam a zöld gyep és az öltözők különleges illatát, és már gyerekként biztos voltam abban, hogy én is focista szeretnék lenni. Nagyon megtetszett az a hangulat és az a közeg, ami egy labdarúgócsapatot körül vesz. Emellett természetesen több sportágat is kipróbáltam, de úgy éreztem, a futball lehet az, amiben a legsikeresebb lehetek. Mindig kitartó voltam, sok munkát tettem bele eddig is és ez a jövőben sem fog változni, ugyanis nagyon motivál engem, hogy folyamatosan fejlődjek és egyre jobb legyek.

- Sosem fordult meg a fejedben fiatalon, hogy apukád nyomdokaiba lépve te is kapus legyél?

Mivel sosem voltam magas, így nem nagyon kellett ezen gondolkodnom. Mondjuk apu sem volt két méter, de neki rendkívül jó rúgói voltak. Meg aztán mindig is szerettem gólt lőni, támadó szellemű játékosnak tartom magam, úgy gondolom, jó döntést hoztam a posztommal kapcsolatban.

- Mondhatjuk azt, hogy lassan a védjegyeddé válik, hogy akárhol is debütálsz, azt góllal teszed?

Látod, erre így még nem is gondoltam, de értem mire célzol, hiszen az első NB I-es meccsemen is eredményes tudtam lenni, és most itt a Vidiben is góllal sikerült bemutatkoznom. Számomra teljesen mindegy, hogy első mérkőzés vagy sokadik, én minden találkozóra úgy szaladok ki a pályára, hogy góllal vagy gólpasszal segítsem a csapatomat győzelemre. Nem szeretek önző lenni, csapatjátékosnak tartom magam, egy gólpassz is ugyanakkora öröm számomra, mint egy gól. A legfontosabb, hogy nyerjen a csapat amelynek a színeiben játszom. Amúgy, ha már szóba került az első NB I-es gólom, akkor azt mindenképp el kell mondanom róla, hogy az egy olyan találat volt, amire örökre emlékezni fogok, több dolog miatt is. Egyrészt az első NB I-es meccsemen sikerült megszereznem a első NB I-es találatomat, amit ráadásul 5-0-ra megnyertünk. De egy kifejezetten mókás gólról beszélünk, hiszen én hamarabb jutottam a kapuba a lövésem után, mint a labda (nevet).

- Mi az, amiben szerinted a legerősebb vagy és miben szeretnél még fejlődni?

Megmondom őszintén, nem nagyon szeretek így magamról beszélni, hiszen szerintem nem nekem kell eldönteni, hogy miben vagyok jó, ezt inkább a szurkolókra bíznám. De azt talán kiemelhetem, hogy jó érzékem van ahhoz, hogy gólhelyzetbe kerüljek, ami azért nem árt egy támadónak. Emellett talán a gyorsaságom az, amivel ki tudok emelkedni. Amiben pedig sokat kell még fejlődnöm, az az agresszivitás és a védekezés.

- Van példaképed?

Persze, több nagy nemzetközi sztárt is említhetnék Ronaldótól Messiig, de nem is kell ilyen messze mennünk, hiszen van egy labdarúgó, aki hozzám hasonlóan igen erős debreceni kötődéssel rendelkezik, és nagy álmom, hogy egyszer közösen futballozhassak vele, mondjuk a válogatottban. Dzsudzsák Balázs ráadásul több számomra, mint példakép. Nevezhetjük inspirációnak is, ugyanis az ő példája azt mutatja, hogy akár Debrecenből is eljuthat az ember erős bajnokságokig, és gólokat lőhet egy Európa-bajnokságon a későbbi Eb-győztes csapatnak. Ezidáig még nem volt szerencsém vele személyesen is találkozni, de remélem, ennek is eljön majd az ideje.

- Milyen célokkal érkeztél a Vidibe?

A legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődni tudjak. Hosszú távú szerződést írtam alá, lépésről lépésre szeretném magam beverekedni a csapatba és ott tartósan megragadni, gólokat lőni, és gólpasszokkal kiszolgálni a társakat. Idővel szeretnék majd kopogtatni a válogatott ajtaján is, és persze minél több serleget elhódítani a Vidivel. Szeretnék komoly nemzetközi tétmeccseket játszani, eljutni legalább a csoportkörig. Szóval tele vagyok tervvel, és úgy érzem, a legjobb helyen vagyok, hogy ezeket valóra is váltsam. Az biztos, hogy nagyon keményen és alázatosan kell dolgoznom, hiszen kiváló játékosok alkotják a Vidit, szóval egyáltalán nem lesz könnyű bekerülni a csapatba, de ahogy már mondtam, ennek csak örülök, hiszen rengeteget tanulhatok a fehérvári játékosoktól.

- Az ország másik feléről teszed át a székhelyed Székesfehérvárra. Megbarátkoztál már a költözés gondolatával?

Természetesen. Mindenképp Székesfehérváron szeretnék majd élni, fontos számomra, hogy abban a városban lakjak, ahol futballozom is. Egy éve van egy komoly párkapcsolatom és szerencsére a barátnőm is velem tart, úgyhogy nem kell távkapcsolatban élnem, ez szintén fontos számomra. Még sokat nem láttam a városból, de biztos vagyok benne, hogy hamar meg fogom szeretni, a csapattársaim nagyon sok jót meséltek Székesfehérvárról.

- A beilleszkedésedet gondolom nagy mértékben segítette az, hogy itt van Varga József is, akivel Debrecenben csapattársak voltatok. Van más játékos is, akit korábbról ismersz a keretből?

Így van, Józsival Debrecenben is nagyon jól kijöttünk, ő tényleg sokat segített nekem, rajta kívül Tujvellel játszottam egy csapatban, amikor Mezőkövesden szerepeltem kölcsönben, vele is nagyon jól megértettem magam. De egyébként miden fehérvári játékos nagyon segítőkész és befogadó, egyáltalán nem éreztették velem, hogy új lennék, edzéseken és az edzőmeccseken is úgy vontak be a játékba, mintha évek óta együtt játszanánk. Ez hihetetlenül jó érzés számomra, és nagy mértékben segíti a beilleszkedésemet. Örülök, hogy ilyen klassz csapatba kerültem.