Sitku Illés 1978. február 5-én született Budapesten. 19 évesen, 1997. augusztus 2-án mutatkozott be az élvonalban az FTC játékosaként egy Stadler - FTC (2-2) bajnokin. A 2000-es évek elején több csapatban is megfordult, mígnem a 2004/2005-ös szezonban a DVSC együttesébe igazolt, az idény végén pedig magyar bajnoki címet ünnepelhetett, méghozzá a DVSC történetének első bajnoki címét. 2005 nyarán érkezett klubunkhoz, amelyet hat éven át szolgált. 2006-ban bajnoki bronzérmet szerzett a Vidivel, valamint klubunk történetének első - és mindmáig egyetlen - Magyar Kupa győzelméből is oroszlánrészt vállalt. 2011-ig még két Ligakupa-győzelmet és egy bajnoki ezüstérmet szerzett a Vidi játékosaként. A nagyszerű gólszimattal rendelkező támadó 116 NB I-es találkozón 48 alkalommal volt eredményes a Vidiben. Utolsó fehérvári szezonjában Újpesten szerepelt kölcsönben, így a klub első bajnoki címének már nem volt részese. Sitku Illés "Béla" 40 évesen is aktív, az NB II-es Dorog labdarúgója. Születésnapja alkalmából néhány villámkérdéssel elevenítettük fel pályafutásának meghatározó eseményeit.

- Emlékszel még az első találkozásodra a labdával?

Ajjajj, máris egy nehéz kérdéssel kezdünk. Őszintén mondom, fogalmam sincs, de ha van olyan ember, aki emlékszik az első közös élményére a labdával, annak szívből gratulálok! (nevet).

- Mikor döntötted el, hogy labdarúgó leszel?

A foci előtt több sportot is kipróbáltam. Kilenc éves koromban a KSI Sportegyesület adott fel egy újsághirdetést toborzóra, és ott választottak ki.

- Hogy emlékszel vissza az első NB I-es gólodra?

Ez örök emlék számomra! Sajnos nem adta a tv annak idején azt a meccset, melyen életem első élvonalbeli gólját lőttem, pedig szép gólt volt (nevet). Egy Siófok - Győr bajnokin a későbbi vidis csapattársamnak, Sebők Zsoltinak lőttem az első NB I-es gólomat. Kristálytisztán emlékszem minden mozdulatra. Esett az eső a találkozó ideje alatt, Usvat ment el a bal szélen, beadta a labdát, én pedig 11-12 méterről, sarokkal visszahúztam kapura, mert egy picit mögém érkezett a beadás.

- Hogyan kerültél a bajnok DVSC-től Székesfehérvárra a Vidihez?

Siófokon annak idején együtt dolgoztam Csertői Auréllal, és tulajdonképpen az ő invitálására igazoltam a Vidibe. Ugyan a Debrecennel bajnokságot nyertünk, de nem kaptam sok játéklehetőséget, így végül közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Ezt követően hat évig futballoztam Székesfehérváron, és sok szép sikert ünnepelhettünk. A Vidiben meghatározó játékosnak számítottam, szerencsére sok gólt szereztem piros-kék mezben. Egyáltalán nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de úgy érzem, a kupagyőzelem és a bajnoki bronzérem megszerzésében is nagy szerepem volt. Nagyon szerettem a Vidiben játszani, imádtam a csapatot, a klubot és a szurkolókat is. A Székesfehérváron töltött időszak volt pályafutásom csúcsa, a Vidi pedig a mai napig a szívem csücske.

- És az első vidis gólodra az NB I-ben hogy emlékszel vissza?

Ezt a meccset sem felejtem el, a REAC-ot vertük 2-1-re, és mindkét gólt én szereztem. Ahogy mondtam, Debrecenben nem számítottam alapembernek, emiatt néhány fordulóra szükségem volt, hogy belelendüljek a góllövésbe a Vidinél, ha minden igaz, akkor a 6. fordulóig kellett várni az első vidis gólra, amit alig 20 perc elteltével követett a második is.

- A fehérvári szurkolók a mai napig "Béla"-ként emlegetnek. Emlékszel még, hogy kitől és hol kaptad ezt a becenevet?

Persze, még a Fradiban mondta "Szakáll" (Bodnár József, az FTC egykori gyúrója - a szerk.), hogy nekünk is van egy Illés Bélánk. Akkor ragadt rám a Béla becenév, és ez végigkísért engem egész pályafutásom során. Egyáltalán nem zavar, sőt büszkeséggel tölt el, ha csak a nevem miatt is, de hozzá hasonlítanak. Senkinek nem kell bemutatni Illés Bélát, ő egy fantasztikus labdarúgó volt.

- Mik voltak pályafutásod legemlékezetesebb pillanatai?

A magyar bajnoki cím a DVSC-vel - még ha nem is voltam alapembere annak a csapatnak - mindenképp meghatározó élmény számomra. Az igazi sikereket azonban a Vidivel értem el. Magyar Kupa-győztesek lettünk, bajnoki bronz- és ezüst érmet szereztünk, Ligakupát nyertünk. Egyedül sajnos az aranyérem hiányzik a fehérvári pályafutásomból, de akárhogy is nézem, a vidis évek jelentették a csúcsot a pályafutásomban.

- Melyik gólod volt a legfontosabb találat?

A Magyar Kupa döntőjében szerzett gólom volt azt hiszem, a legfontosabb találatom. Azzal a góllal sikerült kiegyenlítenünk a Vasas ellen.

- Szép kerek születésnapot ünnepelsz, hétvégente azonban nem az öregfiúkban rúgod a bőrt, hanem az NB II-ben futballozol a Dorog színeiben. Hogy telnek a mindennapjaid, és hogy érzed magad a pályán?

Alapozással telnek a napjaim, hiszen alig két hét múlva kezdődik a tavaszi szezon. Szerencsére a nehezén lassan túl vagyunk, most már nem az erőnlét megszerzésén van a hangsúly, hanem a taktikai dolgok gyakorlásán. Nagyon jól érzem magam a pályán, nem foglalkozom azzal, hogy mennyi idős vagyok. Persze itt-ott azért néha fáj, de összességében imádok futballozni.

- A mai napig nyomon követed a Vidi szereplését?

Amikor csak lehetőségem van rá, megnézem a csapat mérkőzéseit a tv-ben. Úgy gondolom, a Vidi-család tagja vagyok, és ez egyrészt büszkeséggel tölt el, másrészt pedig mindig szép emlékek jönnek elő bennem, ha a Vidiről kell beszélnem. Szóval amikor csak tehetem, megnézem a csapatot a tv-ben, de néha a gyerekek közbeszólnak, nekik még a mesenézés izgalmasabb hétvégi program (nevet).

ISTEN ÉLTESSEN, "BÉLA"!