Ahogyan arról korábban beszámoltunk, hosszú távú szerződést írt alá klubunkhoz Huszti Szabolcs. A 34 esztendős középpályással a papírok aláírása után ültünk le beszélgetni – a hazatérés okai mellett régi barátságok és egy régi levél is szóba került.

Utoljára 2005-ben láthattak téged a szurkolók az NB I-ben, azóta eltelt 12 és fél év – egy labdarúgó-pályafutásában ez nem kevés. Miért döntöttél a hazatérés mellett?

Őszinte leszek, korábban nem gondoltam volna, hogy én még az NB I-ben pályára lépek. A tavalyi sérülésem után viszont sok időt töltöttem itthon – ezúton is köszönöm Peter Friar-nek a segítséget, akivel együtt dolgoztam az elmúlt hónapokban – ekkor keresett meg a Vidi. Beszéltem Kovács Zoltánnal és Marko Nikoliccsal is, meghallgattam őket, de elsőre arra gondoltam, hogy nem térek haza. Később aztán sok „apró” dolog megváltoztatta a véleményem. Kovács Zoltán is rengetegszer kereste Vladan Filipovicsot, Marko Nikolics külön felvázolta nekem a terveket, Juhász Rolival is sokat beszélgettem, Danko Lazovics is felhívott, Garancsi Istvánnal is leültünk és mindenki biztosított arról, hogy a Vidinek komoly céljai vannak. Otthon is beszéltünk erről a lehetőségről a feleségemmel. Van egy négyéves kislányom, aki óvodába jár, a kisfiam is már két esztendős, őket sem szeretném már ide-oda költöztetni. Hosszú távú szerződést írtam alá, úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam.

Amúgy is rákérdeztem volna, de magadtól is mondtad Juhász Roland és Danko Lazovics nevét. Az ő barátságuk mennyit számított abban, hogy a Vidit válaszd?

Roli volt az egyetlen, aki mellettem állt nyilvánosan is a csapattársaim közül akkor, amikor edzőkkel vagy bárkivel összetűzésem volt. Nagyon régóta ismerjük egymást, már az U15-ös válogatottban játszottunk együtt, majd ugyanakkor debütáltunk az „A”-válogatottban is. Ez egy nagyon régi barátság, örülök, hogy most klubszinten is közös célokért küzdünk. Danko is felhívott, majd találkoztunk személyesen is, mielőtt aláírtam a szerződésem. A Zenitnél három évig játszottunk együtt, az ő személye is számított a döntésemnél.

Nem titok, hogy tavaly nyáron műtötték a térded Németországban. Milyen állapotban érzed magad most?

Természetesen van egy kis lemaradásom, még nem tudok a csapattal edzeni, de a következő hetekben azért dolgozom majd, hogy ne legyen semmi probléma a későbbiekben. Általánosságban jól érzem magam, három napig vizsgáltak az orvosok, minden rendben volt, szóval nagy meglepetés biztosan nem ér majd senkit. Olyan állapotban van a lábam, amilyennek ebben a fázisban lennie kell. Apró céljaim vannak most: első körben az, hogy majd a csapattal tudjak edzeni, utána pedig természetesen az, hogy minél jobban segíteni tudjam a klubot a pályán. Végül pedig szeretném megnyerni a bajnokságot, ugyanúgy, ahogy mindenki más a csapatnál. Ezért jöttem ide, ki kell mondani, hogy a Vidinek az aranyérem a célja.

Nagy változásokon ment át a bajnokság az elmúlt több mint egy évtizedben, mire számítasz a visszatérésed alkalmával?

Roli is említette, hogy rengeteget változott a magyar futball. Természetesen azért valamennyire követtem az NB I-et is, azt kíváncsian várom, hogy milyen lesz például az új stadionokban pályára lépni.

Ha kicsit visszamegyünk az időben 2010-ig, akkor a jó játékod mellett a Vidi-szurkolóknak azért egy nyílt levél is eszedbe jut veled kapcsolatban, hiszen, amikor lemondtad a válogatottságot, akkor klubunk is szóba került.

Nem állt szándékomban a Vidit, mint klubot bántani, de lehet, hogy az akkori vezetők, játékosok megsértődtek rám. Vállalom a levelet egyébként, mindig azt nyilatkozom, vagy írom le, amit gondolok. Persze elő lehet venni a régi dolgokat, de szerintem felesleges erről beszélni. Azért jöttem, hogy segítsek a Vidinek, hogy jó eredményeket érjek el, hogy bajnoki címet nyerjünk a klubnak. Csak ez a fontos számomra. Mindenkinek úgyse lehet megfelelni, szóval én csak arra koncentrálok, hogy a lehető legjobb tudásom szerint futballozzak.

Akárcsak Juhász Roland, te is 1983-ban születtél. Csapatkapitányunk tavaly szerződést hosszabbított és alapembere a csapatnak, te is hosszú távú kontraktust írtál alá. Mennyi erőt érzel magadban a pályafutásod következő szakaszára?

Nézd, erre azt tudom mondani, hogy 2016-ban másfél év kínai légióskodás és két hónap szünet után igazoltam Frankfurtba. Az Eintrachttal elmentem edzőtáborba Abu-Dzabiba, megcsináltam a felkészülést, majd végigjátszottam kezdőként a tavaszi idényt. Illetve, hogy teljesen pontos legyek, az edzőváltás után egy meccsen a padon voltam, de utána megint ott voltam a pályán. Nem magamat akarom ezzel reklámozni, de szerintem azt mindenki tudja róla, hogy amikor játszom, akkor mindig a maximumot igyekszem nyújtani. Hosszú szünet után nem könnyű elkapni a fonalat, nehéz éve volt a csapatnak, ádáz küzdelem folyt a kiesés ellen, de végül sikerült az osztályozón kiharcolni a bennmaradást, szóval elérte a célját az együttes. Amiért igazoltak, annak – úgy érzem – megfeleltem, hiszen az akkori új igazolások közül igazából én játszottam a legtöbbet. Ha egészséges vagyok, nem félek attól, hogy ne tudnék az NB I-ben húzóember lenni, bízom benne, hogy a Vidit is hozzásegítem a céljai eléréséhez.

Az eddigi pályafutásod után mekkora motiváció az, hogy bajnoki címet ünnepelj az NB I-ben? Egy aranyérmed már van a Ferencváros játékosaként, igaz, abban a szezonban fiatal játékosként csak egy mérkőzésen léptél pályára.

Nekem alapvetően fontos a győzelem és fontos az is, hogy a csapattársaim is maximumot nyújtsák. Itt most nem csak a mérkőzésekre, hanem az edzésekre is gondolok. Mindig is ilyen voltam, de Németországban aztán végképp magamévá tettem ezt a mentalitást. Próbálom így nevelni a gyermekeimet is. Természetesen motivál a magyar bajnoki cím, aranyérmet szeretnék nyerni a Vidivel! Ha már szóba került az a szezon – az igaz, hogy a Fradiban nevelkedtem, majd 15 percre bemutatkozhattam abban a szezonban az NB I-ben is, de azt a bajnoki címet nem teljesen érzem magaménak. Igazából Sopronban váltam NB I-es és válogatott játékossá. Oroszországban Dankoval azért sikerült két bajnoki címet és egy kupát is nyernünk együtt, bízom benne, hogy hasonló sikerek összejönnek a Vidivel is és a hazai ererdmények után majd a nemzetközi porondról is beszélgethetünk majd!