Az európai labdarúgásban a január hagyományosan a felkészülés időszaka, ami nem is csoda, hiszen az időjárási viszonyok és a hőmérséklet nemcsak a nézők kilátogatását nehezíti meg, de a mérkőzések megrendezését is ellehetetleníti. Európa legnyugatibb és legdélibb régióit leszámítva ilyenkor nem kerül sor tétmérkőzésekre - nem véletlen, hogy a Vidi történelmében sem volt még példa hasonlóra.

Klubunk elmúlt 76 évében nemcsak a bajnokság, hanem a felkészülési  találkozók sora is jellemzően csak január 20. után kezdődött, ennél korábban mindössze 16 esztendőben lépett pályára a csapat. Az abszolút "listavezető" megleléséig 39-et kell visszalapoznunk naptárainkban: 1979-ben ugyanis már január 7-én mérkőzést játszottunk. Az összecsapásnak óriási közönségsikere volt, de nem itthon, hanem a jó meleg Afrikában.

Előkészületek

Az 1978-as esztendő végén, december 29-én elsőként a Népsport adta hírül, hogy az újévben a "baráti" Egyiptomba utazik a Vidi, egy nappal később már a Fejér Megyei Hírlap is megerősítette a hírt. Az előzetes tervek szerint három találkozóra került volna sor, méghozzá két különböző városban: Kairóban és Alexandriában.

A Vidi ellenfeléül a listavezető és későbbi bajnok, mára 39 elsőséggel és 8 afrikai BL-címmel büszkélkedő Al-Ahly SC-t (amelyet akkoriban Nationalként emlegettek a lapok); legősibb riválisát, a Zamalek SC-t és az egyiptomi válogatottat szánták. Az Al-Ahly edzője ekkoriban klubunk egykori tanácsadója és az Aranycsapat korábbi játékosa, Hidegkuti Nándor volt, akinek személye vélhetőleg jelentősen közrejátszott a túra megvalósulásában.

Csapatunk az 1970-es évek stabil eredményei után, de még az 1980-as évek sikerei előtt éppen átmeneti időszakot élt át. Lantos Mihály (aki már csak az Aranycsapatból is jó viszonyt ápolhatott Hidegkuti Nándorral) vezetőedző tanítványai 17 fordulót követően 16 ponttal álltak és úton voltak az 1971-82 közötti időszak legrosszabb bajnoki eredménye (9. hely) felé. Talán akkori együttesünk törékenysége indokolta, hogy felsőbb döntés értelmében néhány "kölcsönjátékost" is elvihettünk a kiruccanásra, akik szavatolták, hogy a Vidi öregbíti a magyar futball hírnevét Egyiptomban.

A három kiválasztott az Újpest három klasszisa lett: Tóth András, Fazekas László és Törőcsik András.

"Megtiszteltetésnek érzem, hogy a fehérváriak választása éppen három Dózsa-játékosra esett, így a legnagyobb örömmel segítjük ki a Videotont, mert a jó szereplés nem csupán egyesületi, hanem a magyar futball érdeke is" - fogalmazott a túrát megelőzően Várhidi Pál, a lila-fehérek 2015-ben elhunyt edzője.

Az indulás dátumát január 5-re tűzték ki, de a csapattal már nem szállhatott fel a repülőre Karsai László és Olajos Sándor, akik egyaránt kisebb sérüléssel bajlódtak. A küldöttség az alábbi nevekből állt: Kovács L., Disztl P., Nagy III J., Kovács J., Fejes G., Nagy II J., Burcsa, Baranyi, Végh T., Tiber, Garamvölgyi, Novath, Brettner, Tóth A., Fazekas, Törőcsik, Lantos M. vezetőedző, Horváth L. technikai vezető, dr. Fehér orvos, Molnár F. sportmasszőr. A  klubvezetésből Bencsik István elnök és Galántai Imre elnökségi tagok vettek részt a túrán.

A túra

Az első fellépésre január 7-én került sor, ami ezzel természetesen a Vidi történelmének naptári éven belüli legkorábbi nagypályás összecsapása, a mérkőzés előtt pedig Hidegkuti Nándor azt is elárulta, hogy ha sikerül helyrehozni a stadion lelátóját, akár 120 ezer (!) néző is kilátogathat. Ez végül nem sikerült, a Videoton SC "csak" 40 ezer néző előtt játszott 1-1-es döntetlent az Al-Ahly SC együttesével (amely nem sokkal korábban a Bayernt és a Benficát egyaránt legyőzte, a Liverpoollal pedig döntetlent játszott). A mieink gólját Nagy III kiugratásából Fazekas lőtte, ezt pedig az egyiptomi állami televízió jóvoltából az ottani tv-nézők is láthatták. A hazai leírások szerint két egyértelmű büntetőt nem ítéltek meg a javunkra, ezek jogosságát a helyi sajtó is elismerte.

Az egyiptomi kiruccanás második mérkőzését aztán nem az egyiptomi válogatott, hanem a különböző alexandriai csapatok játékosaiból összeállított vegyes csapat ellen vívtuk három nappal később. Csapatunk 220 kilométert tett meg busszal a sivatagban, az érdeklődés pedig ismét óriási volt, 30 ezer fő tekintette meg a helyszínen a találkozót, amelyen megintcsak Fazekas volt eredményes és a végeredmény  szintén 1-1 lett. A hazaiak ugyanúgy a 85. minutumban egalizáltak, mint az első meccsen.

A harmadik, Zamalek ellen tervezett összecsapás elmaradt, mert éppen arra az időpontra sorsolták ki a Zamalek Al-Ahly elleni rangadóját (az újpesti köcslönjátékosok pedig ezt követően kötelesek voltak hazatérni). A magyar labdarúgók így csak nézőként vehettek részt a mérkőzésen, amelyre Fazekas a Népsport hasábjain egyik legmaradandóbb futballélményeként emlékszik vissza.

"Öreg motoros vagyok már ebben a szakmában, de én még ilyen hangulatú meccset sohasem láttam. 60 ezer néző torkaszakadtából ordított 90 percen át, de úgy ám, hogy a mellettem ülő Tiberrel például egyetlen szót sem tudtunk váltani a mérkőzés alatt." - nyilatkozta.

A Vidi január 13-án tért haza az egyiptomi túráról, amelyről Bencsik István, klubunk akkori elnöke a Fejér Megyei Hírlapnak nyilatkozva annyit mondott, hogy "a csapat fegyelmezett viselkedésével, szép játékával nagyban hozzájárult a két ország sportbarátságának elmélyítéséhez".