38 éves vagy, a korod alapján még mindig futballozhatnál is. Miért fejezted be?

–  A térdem teljesen szétment. Pályafutásom utolsó öt évében már hatalmas fájdalmakkal játszottam, volt, hogy az injekció sem segített.  Nincs porc a térdemben, ezért már futni sem tudok, sokszor hívtak az öregfiúkba játszani, de egyszerűen nem megy.  Az orvosok azt mondják, hogy a térdem 20 évvel idősebb nálam. Viszont minden rosszban van valami jó, ebben speciel az, hogy viszonylag korán elkezdhettem az edzősködést és most itt lehetek a Videotonnál.

Az előző szezonban csaknem kiesett a Videoton második csapata az NB III-ból. A klubvezetés ezért új alapokra helyezte a szakmai munkát. Miért melletted döntött Kovács Zoltán sportigazgató?

– Fiatal, ambiciózus, profi szemléletű, nyelvet beszélő, külföldet is megjárt szakembert kerestek. Ezen kívül az is közrejátszhatott, hogy a Grosics Akadémiánál sikeres munkát végeztem a gyerekekkel. Kovács Zoltán háromszori beszélgetés után ajánlott szerződést, vagyis jól átgondolt mindent, mire döntést hozott. Örülök, hogy sikerült őt meggyőznöm.

A sportigazgató szerint olyan személyiségjegyekkel rendelkezel, amelyre a magyar futballnak nagy szüksége van. Mire gondolt?

– Alapból is másfajta szemléletet képviselek, mint az átlag, külföldön pedig erre még rápakoltam egy jó adag profizmust. Ezek a srácok még messze nem kész játékosok, nem kiforrott egyéniségek. Nekünk edzőknek hatalmas a felelősségünk, hogy mit hozunk ki belőlük. Meggyőződésem, hogy nem lehet csak néha profinak lenni, amikor épp ahhoz van kedvünk, ennek szokássá kell válnia. Győztes típusú embereket akarok nevelni belőlük. Ennek persze ára van: sokkal többet kell dolgozni, el kell felejteni az éjszakázást, le kell feküdni 10 órakor. Ki kell alakítani a kudarctűrő képességet és a sikert is helyén kell tudni kezelni, a magyar futballistákból ugyanis ez többnyire hiányzik. Ha csak annyit dolgozol, mint az ellenfeled, soha nem leszel sikeres, neked többet kell.

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el!