Csaknem két hónap és nyolc mérkőzés után augusztus 24-én este véget ért a Videoton FC - és ezzel a magyar labdarúgás - 2017-18-as nemzetközi kupaidénye. Bár az utolsó felvonás nem úgy sikerült, ahogy előzetesen terveztük, a korábbi hét meccs során bőven akadtak olyan jelenetek, amelyekre szívesen emlékszünk majd vissza a későbbiekben.

A sorozat kezdő eseménye június 19., amikor az UEFA nyoni központjában kisorsolták az Európa Liga első és második selejtezőkörének párosításait. A Vidit a máltai Balzan FC-vel hozta össze a sors és már akkor tudni lehetett, hogy továbbjutás esetén a következő körben az észt Nomme Kalju FC vagy a feröeri B36 Tórshavn érkezhet Magyarországra.

1. selejtezőkör

A Balzan elleni odavágóra - egyben szezonunk első mérkőzésére - június 29-én került sor, amikor a Pancho Arénában láttuk vendégül a 2016-17-es máltai bajnokság ezüstérmesét. A jég nehezen akart megtörni, a 73. percben még büntetőt is rontottunk, de hat perccel később Scsepovics révén vezetést szereztünk, majd az utolsó pillanatokban Lazovics segítségével megnyugtató, kétgólos előnyt csikartunk ki a visszavágó előtt (2-0).

A második összecsapásra érdekes módon nem egy héttel, hanem öt nappal később került sor. Máltán ugyanis kevés olyan létesítmény van, ahol nemzetközi kupameccset lehet rendezni és mivel ekkor még minden, az EL-ben érdekelt csapatuk talpon volt, arra kényszerültünk, hogy ne a hagyományos, csütörtöki játéknapon mérkőzzünk, hanem kedden. A mérkőzésre végül a Hibernians stadionjában bonyolították le és a rekkenő hőségben ugyan a Balzan egy korai góllal kissé ránk ijesztett, de aztán hamar irányításunk alá vettük a találkozót. A 14. percben Géresi gólja gyakorlatilag eldöntötte, hogy ki nem eshetünk, kilenc perccel később pedig Scsepovics találatával már az előny is nálunk volt. A végeredmény 3-3 lett (Juhász is ünnepelhetett), így összesítésben 5-3-mal jutottunk a második körbe.

2. selejtezőkör

Mivel mindeközben a Kalju két 2-1-es győzelemmel kiejtette a B36-ot, biztossá vált, hogy július 13-án Tallinnban lesz fellépésünk. Észtországban aztán nem hagytunk nyitott kérdéseket: ezúttal Pátkai lövése révén már a 8. percben előnyhöz jutottunk, amelyet Scsepovics a második félidőben két büntetővel toldott meg, így kialakítva a 3-0-s végeredményt.

Mivel időközben elkezdődtek az OTP Bank Liga küzdelmei is, a visszavágó némi kísérletezésre is lehetőséget adott Marko Nikolics vezetőedzőnek. Lazovics a 37. percben fejjel volt eredményes, ezzel végképp lezárt minden lényegi kérdést. Bár Dimitrijev később egyenlített, debütálhatott a csapatban 19 éves tehetségünk, Szabó Bence is, akit Stopira helyén a 61. minutumban küldött pályára trénerünk. A mérkőzés 1-1-gyel zárult.

A Kalju elleni ütközetek között újra sorsolt az UEFA Nyonban: ezúttal a francia Girondins Bordeaux neve került a miénk mellé. A francia ellenfelekről 1984 óta szép emlékeket őrizhetnek a fehérvári szurkolók és 2017-ben újabb csapatuk sínylette meg a Vidi sikerét.

3. selejtezőkör

Már a kinti odavágó is szorosan alakult. A Matmut Atlantique 21000 nézőjének szeme láttára mindkét fél előtt adódtak lehetőségek az első percekben, és ebből úgy tűnt, ellenfelünk jön ki jobban, amikor a 16. percben Sankharé révén vezetést szereztek, de nem sokkal később Suljic beadása találta meg Scsepovicsot középen, szerb támadónk pedig nem hibázott és egalizált - mint később kiderült, óriási jelentősége volt az idegenben szerzett gólnak. Valamivel több mint félórányi játék után a szenegáli Sankharé másodszor is ünnepelhetett, de az állás a későbbiekben már nem változott, maradt a bizakodásra okot adó 2-1.

Következhetett a felcsúti második felvonás és egy emlékezetes siker. Az első percekben valósággal sortüzet eresztettünk a francia kapura, a 4. percre Scsepovics előtt két helyzet is adódott, valamint Suljic és Fiola is elhibázott egy-egy lehetőséget. Később valamivel feljebb jött a Bordeaux, de kontrolláltuk a meccset, aminek az első félidő ráadásában meg is lett az eredménye: Suljic szöglete pontosan kanyarodott Stopira fejére, balhátvédünk pedig szép bólintással a kapufát találta el, ahonnan a másik léc felé közeledve átjutott a gólvonalon a labda.

Amikor a 47. percben Sabaly-t a játékvezető kiállította, úgy tűnt, akár könnyed győzelem is lehet a vége, de a 69. minutumban Henty elhibázott ajtó-ablak ziccere (a sokszoros francia válogatott Toulalant hagyta maga mögött) után Varga is erre a sorsra jutott, így bizony volt miért izgulnunk a lefújásig. A Bordeaux azonban semmit nem tudott megmutatni abból, hogy a transfermarkt.de becslése szerint keretük értéke csaknem nyolcszorosa a Vidiének és valamire való helyzet nélkül zárta a találkozót, míg a Videoton FC továbbjutást ünnepelhetett!

Rájátszás

Az Európa Liga-rájátszás előtt - június 29. után először - két teljes hétig nem rendeztek nemzetközi kupameccset, így csapatunknak maradt némi ideje felkészülni a Bordeaux kiejtésének másnapján megtartott sorsoláson mellénk párosított Partizanra. Olyan együttessel csaphattunk tehát össze augusztusban, amellyel gazdag közös történelmünk van: 1984-ben Szabó József mesternégyesével és Májer góljával 5-0-ra győztünk ellenük, amit a visszavágón csak két góllal tudtak kozmetikázni; ezen kívül pedig vezetőedzőnk és két segítője is a belgrádiaknál dolgozott egészen idén májusig - arról nem is beszélve, hogy Lazovics és Scsepovics korábban egyaránt voltak ellenfelünk csapatkapitányai.

A zárt kapus belgrádi meccs nem tartozik a leglátványosabb találkozóink sorába, inkább taktikai csatát hozott, mindkét fél vigyázott arra, hogy kapuja érintetlen maradjon. Ennek ellenére a "meccslabda" ismét nálunk volt, Pátkai Máté a 93. percben óriási ziccerbe került, ám Sztojkovics hárított, így maradt a 0-0.

Az Európa Liga csoportkörébe jutásért játszott visszavágó aztán sajnos nem úgy alakult, ahogy elterveztük. A 6., a 24., majd a 35. percben is gólt kaptunk, így a félidő már 0-3 volt, problémáinkat pedig tovább tetézte Juhász 47. perces kiállítása. Djurdjevics 87. perces gólja alakította ki a 0-4-es végeredményt, amely egyben a nemzetközi kupabúcsút is jelentette számunkra.

Statisztika

Idei EL-nyarunk abszolút gólkirálya Marko Scsepovics, aki 5 találatával nemcsak a házi góllövőlistát uralta, de a harmadik kör után az összes induló csapatot figyelembe véve is a második helyen állt a második számú kupasorozat selejtezőiben. Mögötte a kétgólos Lazovics következik, míg Pátkai, Géresi, Juhász és Stopira egy-egy alkalommal ünnepelhetett.

Ami a pályára lépések számát illeti, első számú kapusunk, az összes mérkőzést végigjátszó Kovácsik Ádám nem egyedül vezeti a toplistát, amely így alakul:

Bár Vinícius Paulo sérülése miatt idén csak három mérkőzésen szerepelt az Európa Ligában, így is tovább javította saját rekordját, ami a valaha volt legtöbb vidis nemzetközi kupamérkőzésen való pályára lépést illeti. A mostani szám 29, amit Szolnoki Roland 24-gyel követ, majd Filipe Oliveira jön 23-mal.

Koefficiens-pontok

Az elmúlt öt év teljesítményeivel kalkuláló listán a következő szereplésünk idejére - azaz remélhetőleg 2018 nyarára - sajnos már nem fog számítani 2012-13-as Európa Liga-csoportkörünk, így annak ellenére, hogy az EL rájátszásáig jutottunk, valamelyest visszaesik majd a pontszámunk. 2018-ban 4.250-nel kalkulálhatunk az eddigi 8.650 helyett, de fontos megjegyezni, hogy a pontszámítás kicsit változik. (A jövő évtől érvényes rendszer szerint idén 6.750-nel szerepeltünk volna.)

Köszönjük a szurkolást!

A hazai EL-találkozók közül a Bordeaux és a Partizan ellen telt ház előtt játszottunk, de mindegyik idegenbeli meccsen is szólt a "Hajrá, Vidi!". Legtöbben Belgrádba kísérték el a csapatot, azonban Valletta, Tallinn és Bordeaux is megismerkedhetett a piros-kék szurkolókkal! Köszönjük nekik a biztatást!