Miriuta László 1968. szeptember 19-én Romániában született, Nagybányán. Játékosként többek közt a Győri ETO-ban, a Vidiben, a Fradiban és a német Cottbusban is megfordult. Kilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és 2002-ben a spanyolok elleni barátságos találkozón gólt is szerzett a nemzeti csapatban. 2010 óta edzőként dolgozik, jelenleg a CFR Cluj vezetőedzője. A szombati FTC-Vidi bajnoki kapcsán beszélgettünk vele.

- Gyerekként miért pont a labdarúgást választottad?

Az én időmben Romániában minden gyerek focizott, mert nem nagyon volt másra lehetőségünk. Egész nap rúgtuk a bőrt, nagyon szerettem a barátaimmal focizni. Aztán ami gyerekként a hobbim volt, az végül az egész életemet behálózó és meghatározó szenvedély lett. Amikor sporttagozatos iskolába jártam, akkor egyébként a síeléssel is megpróbálkoztam, de végül a futball lett az életem része.

- Hogy kerültél a 90-es évek elején Győrbe?

A Dinamo Bukarest játékosaként edzőtáborozni voltunk Győrben. Annak idején nagyon nagy csapat volt mindkettő. Játszottunk egymás ellen egy nemzetközi felkészülési mérkőzést, és azon szúrt ki magának az ETO akkori edzője, Szentes Lázár, aki rögtön javasolta a klubvezetőknek a leigazolásomat. A karrierem szempontjából nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy elfogadtam a Győr ajánlatát. Szép éveket töltöttem az ETO-ban, szerettem ott futballozni.

(Fotó: Németh Ferenc)

- Az 1995/1996-os szezon téli átigazolási időszakában mégis Győrből Székesfehérvárra tetted át a székhelyedet. Hogy adódott számodra ez a lehetőség?

A fehérvári csapat főszponzora akkor az olasz Parmalat volt. Ősszel utolsó helyen állt a Vidi - vagyis akkori nevén a Parmalat FC - és mindenképp meg akarták tavaszra erősíteni a keretet. Így többek közt a Győrrel is felvették a kapcsolatot, és hiába kért nagyon nagy összeget értem az ETO, másnap hozták a pénzt és kifizették, én pedig Fehérvárra kerültem. Azon a télen nagyon megerősítették a keretet, ha jól emlékszem, rajtam kívül Dulics, Pető és Jávorka is akkor érkezett, sőt szegény kis Takács Lajos is visszatért Sopronból. Tavasszal végül sikerült kiharcolnunk a bennmaradást - igaz, ehhez osztályozón le kellett győznünk a Diósgyőrt.

- Nem voltál sokáig a Vidiben, mindössze fél évig. Hogy érezted magad Székesfehérváron?

Nem akarok nagy szavakat használni, mert pályafutásom egészét tekintve valóban rövid ideig szerepeltem Székesfehérváron. De az biztos, hogy mindig nagy örömmel gondolok vissza arra a tavaszi szezonra. Nagyon jó társaságba kerültem, a várost is szerettem, és úgy éreztem, a szurkolók is hamar megkedveltek. 14 mérkőzésen 5 góllal tudtam hozzájárulni ahhoz, hogy szezon végén ne essen ki a Vidi, úgyhogy emiatt is szépek az emlékek. A klubnál a legendás UEFA-kupa-döntős csapat egykori játékosai dolgoztak, Csongrádi Ferenc volt a vezetőedző, Szabó József a pályaedző, Horváth Gábor pedig technikai vezetőként tevékenykedett. Egytől egyig olyan futballisták voltak, akikre felnéztem, öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni velük.

(1996-ban a ZTE-Vidi bajnokin csapatunk 2-0-ra nyert idegenben, mindkét gólunkat Miriuta László lőtte)

- Nyáron a Fradiba igazoltál, ahol már teljesen mások voltak a célok...

Életem legszebb két éve volt, amit a fővárosi zöld-fehéreknél töltöttem. A Bundesligában játszottam 80.000 néző előtt Dortmundban, de ott nem volt olyan hangulat, mint amilyet a 90-es évek közepén 20-25 ezer fradista képes volt varázsolni az Üllői úton. A foci is remekül ment, az első szezon végén a legjobb játékosnak választottak a Fradi-szurkolók. Mindig azt szoktam mondani, a Fradi itthon olyan, mint a Bayern München Németországban.

- Viszonylag idősen, 30 éves korodban kerültél Németországba, ahol aztán évekig meghatározó játékosa voltál a Cottbusnak. Azt kaptad Németországtól, amire számítottál?

Már korábban is külföldre igazolhattam volna, mert a svájci Grasshoppers is keresett, de nagyon jól éreztem magam a Fradiban, úgyhogy akkor még nemet mondtam. Utólag jó döntésnek bizonyult ez is, hiszen később aztán a Cottbus játékosaként szerepelhettem a Bundesligában, ami szerintem már akkor is a világ egyik legerősebb bajnoksága volt. És bár valóban 30-on túl jártam már, egyáltalán nem éreztem öregnek magam, sőt, szerintem akkor értem pályafutásom csúcsára. Úgy tűnik, későn érő típus vagyok (nevet).

(Fotó: spox.com)

- Lehet benne valami, hiszen a magyar válogatottban 32 évesen debütáltál - igaz, itt azért több dolgon múlt, hogy nem sikerült ez fiatalabban is neked.

Valóban, hiszen már 1997-ben beadtam a papírokat, annak érdekében, hogy magyar állampolgár lehessek, sajnos azonban csak évekkel később sikerült. Így is játszhattam azonban jó pár válogatott meccset, amire szintén nagyon büszke vagyok. Azon már utólag nincs értelme töprengeni, hogy vajon hány találkozóig juthattam volna el, ha már korábban megkapom az állampolgárságot. Így alakult, és egyáltalán nem vagyok elégedetlen.

(Miriuta gólja a spanyolok ellen)

- 2010 óta edzőként dolgozol. Voltál többek közt Győrben is rövid ideig, jelenleg pedig a román CFR Cluj (Kolozsvár - a szerk.) vezetőedzője vagy. Tudatosan készültél arra, hogy labdarúgó-pályafutásod végeztével edző leszel majd?

Nem, egyáltalán nem úgy készültem, hogy edzősködni fogok. Viszonylag idősen, 36 évesen hagytam abba a focit, és már 40 is elmúltam, amikor először dolgoztam edzőként Cottbusban, az utánpótlásban. Aztán szép fokozatosan belejöttem, megcsináltam Magyarországon a "B" és az "A" licencet, Romániában pedig a "PRO"-t. Örültem, hogy edzőként visszatérhettem Győrbe, nagyon jól éreztem magam a klubnál, a szurkolók is örültek nekem. Úgy terveztem, a következő 10 évet ott fogom eltölteni, de sajnos másképp alakultak a dolgok.

- Romániából nézve hogy látod, fejlődött az utóbbi években a magyar labdarúgás?

Nagyon érdekes és összetett kérdés. Az infrastruktúra sokkal jobb ma Magyarországon, mint Romániában, ugyanakkor valamiért nem tudnak ott lenni a nemzetközi kupa csoportkörében a magyar csapatok. Utoljára öt éve, pont a Vidinek sikerült a szép menetelés. Bízom benne, hogy az idei nyár sokkal sikeresebb lesz a magyar csapatok számára, és akár a Vidi és a Fradi is képes lesz kiharcolni azt, hogy bejusson valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe. A tavaly nyári franciaországi Eb bebizonyította, hogy a magyar focidrukkerek ki vannak éhezve a sikerre.

- Végezetül, mit vársz a hétvégi FTC - Vidi bajnokitól?

Nagyon nehéz mérkőzés lesz mindkét csapat számára. A Fradi biztos, hogy mindent belead, hogy ne nőjön tovább a különbség a két csapat között, úgyhogy ebből a szempontból talán a Vidi várhatja kényelmesebb helyzetből a meccset, hiba lenne azonban a fehérváriaknak, ha hátradőlnének. Tipikus 6 pontos meccs. Szerintem ez a találkozó vízválasztó lesz abból a szempontból, hogy amelyik együttes nyerni tud, az jó eséllyel később a bajnoki címet is megszerezheti. Ha a Vidi nyerne, nagyon nagy előnyre tenne szert a Fradival szemben, ha pedig a zöld-fehérek gyűjtenék be a három pontot, az hatalmas lökést adhatna nekik. Élvezetes, jó mérkőzést várok.