– Nem minden nap érkezik a Premier League-ből edző a magyar élvonalba. Hogyan került képbe számodra a Vidi?

– Henning Berg régóta ismeri a PhD-képzésem egyik vezetőjét, aki nem mellesleg részmunkaidőben a Liverpoolnál is dolgozik. Többek között én is szóba kerültem, amikor arról beszélgettek, hogy új embert keresnek a Videoton FC szakmai stábjába. Ezt követően Angliában találkoztam személyesen is a vezetőedzőnkkel, ami meg kell mondjam, önmagában is nagy élmény volt.

– Nagyon fiatalon már komoly csapatok mellett dolgoztál, ez értelemszerűen csak úgy jöhetett össze, hogy játékosként nem vágtál bele profi karrierbe. Soha nem gondolkodtál azon, hogy labdarúgó legyél?

– Nem igazán, mindig jobban érdekelt az edzősködés. Fociztam persze, de nem profi csapat utánpótlásában, hanem különböző szabadidős bajnokságokban. Őszinte leszek, hamar kiderült, hogy képességeim alapján nem leszek profi sportoló, ezután végképp a sporttudományok és azon belül is az erőnléti képzés felé fordult az érdeklődésem.

– Kedvenc csapatod azért biztosan volt.

– Hogyne! Az egész családom hatalmas Liverpool-szurkoló.

– Hogyan fogadták azt, amikor az Evertonnál dolgoztál?

– Nem volt gond (nevet). Tudták, hogy akkor az egy fontos lépés volt a karrieremben, sokat fejlődtem szakmailag az Evertonnál is.

– Pár héttel ezelőtt még az Európa Liga döntőjére készültél Liverpoolban, most hamarosan a selejtezők első körére tréningezheted a Vidi játékosait. Elég éles váltáson vagy túl.

– Képzeld el úgy, hogy egy Liverpool-szintű klubnál minden, de minden adott számodra. Szakmailag nem túl nagy a kihívás, mindennek megvan a saját rendszere, egyénileg nem sokat tudsz hozzátenni a dolgokhoz. Viszont a nyomás hatalmas mindenkin az első naptól kezdve. Fantasztikus képességű játékosokkal kell együttműködni, reggeltől estig száz százalékosan oda kell tenned magad, hogy elfogadjanak. Ezen egyébként nem változtatok majd Magyarországon sem, minden percben azon dolgozom majd, hogy a Vidi jobb csapat legyen. Itt, Székesfehérváron sokkal nagyobb a felelősségem, már nagyon vártam egy hasonló feladatkörre, Liverpoolban nem láttam az előrelépési lehetőséget. Könnyedén ment a váltás, mert tényleg nagy lehetőséget látok abban, hogy itt dolgozhatok. De, hogy konkrét számokkal érzékeltessem a különbséget, otthon egy ötfős csapatban dolgoztunk az erőnléti felkészítésen és emellett még két táplálkozástudományi szakember is a csapat mellett volt főállásban. A Vidinél ezekért a területekért egyedül felelek majd.

– Úgy hangzik, az előtted álló időszak 0-24-ben a Vidiről szól majd.

– Igen, de a barátnőmnek ne szólj (nevet)! Valóban sok munka vár rám, de készen állok a feladatokra.

– Ő is veled költözik Magyarországra?

– Igen, a hétvégén már itt lesz. Először kicsit szkeptikusan fogadta a dolgot, de aztán gyorsan megváltozott a véleménye, miután utánanézett az országnak, szóval már várja, hogy itt legyen.

– A munka mellett nagy energiákat fordítottál tanulmányaidra, jelenleg is a John Moore University doktori programjának hallgatója vagy. Miért jelentkeztél PhD-képzésre?

– Szerettem volna még képezni magam, úgy éreztem, hogy még nem tudok mindent, amire szükségem van. Most már lassan végzek, de természetesen még mindig sok dolgot kell megtanulnom. Az edzésterhelés és a táplálkozás összefüggéseivel foglalkozom leginkább, például profi labdarúgók energiabevitelét és energiafelhasználását vizsgáltuk egy héten keresztül, természetesen azzal együtt, hogy milyen terhelést végeztek ebben az időszakban – gondolok itt a mozgás mennyiségére, sebességére és minőségére is. Alapvetően arról van szó, hogy folyamatosan fejlődni szeretnék, ennek egy lépcsőfoka a doktori iskola és az is, hogy a Vidinél dolgozhatok.