Horváth Ferenc:
„Joggal mondhatom, hogy a Békéscsaba a Vidi mumusa ebben a bajnokságban, persze ettől a megállapítástól nem vagyunk beljebb. Borzasztó kellemetlen ellenfélről van szó, általában a védekezéssel foglalkoznak, ezt jól is csinálják, de a kilencven percből húszat megöltek az időhúzásokkal. Szerettünk volna vezetni, fontos lett volna, ha mi szerezzük az első gólt, emiatt kicsit más felállással is próbálkoztunk, és ennek érdekében váltottunk a mérkőzés közben is. Mentünk előre, csinálták a játékosok a dolgukat, de valahogy a vadászösztön hiányzott ma a játékból, pedig ez elengedhetetlen, hogy meglegyen a támadóknál – az utolsó két gólunkat is két szélsővédő szerezte. Annyi pozitívum van az elmúlt napokban, hogy mindenki láthatta, hogy Kovácsik Ádám személyében van egy remek kapusunk, de ez a hét nem úgy sikerült, ahogyan terveztük. Természetesen vállalom a részem a góltalanságban, valamit másképp kellene csinálnom edzéseken azokkal a játékosokkal, akiknek oda kell érni a kapu elé, mert az, hogy öt meccsen három gólt szerzünk, az nagyon kevés, így nem tudunk előrébb lépni.“

Zoran Spisljak:
„Úgy láttam, hogy a két csapat harmadik bajnokiján is mi álltunk közelebb a győzelemhez. Az első és a második félidőben is több olyan szituáció volt, amelyből el kellett volna döntenünk a meccset, de ettől függetlenül is gratulálnom kell a saját csapatomnak, mert bizonyították, hogy idegenben is lehet jó futballt játszani. Megmutattuk, hogy a Békéscsaba nem egy marék kukorica, amelyből a nagymadarak csipegetnek, hanem végig harcolunk a bennmaradásért! Olyan csapatunk van, amelyiknek van tartása, van stílusa – ezekből pedig nem engedünk a jövőben sem.”