- Nyáron csatlakozott a Vidi szakmai stábjához, milyenek voltak az első benyomásai a csapattal, illetve az országgal kapcsolatban?

Számomra eleinte minden nagyon új volt. Az ország, a nyelv, a kultúra és a csapat is. A beilleszkedésemben nagyon sokat segített Paco (a Vidi kapusedzője - a szerk.), akit már korábbról ismertem és Joan is, de az egész szakmai stábnak sokat köszönhetek. Időbe telt, amíg sikerült hozzászoknom az új kultúrához és a magyar focihoz. Azonban minden elképzelésemet felülmúlta az, amit a klubnál tapasztaltam. Boldog vagyok, hogy ennek a kiváló közösségnek a tagja lehetek.

- Hogyan értékeli a csapat őszi teljesítményét?

Volt az edzői stáb részéről egy fix elképzelés, amit a csapat maximálisan teljesített. Egy kis időbe telt, míg az egész keret a magáévá tudta tenni az elképzeléseinket, de végig mindenki nagyon jól állt ehhez hozzá. Mint minden csapat életében, nálunk is voltak hullámvölgyek, de ezek nem voltak tartósak. A csapat tagjairól elmondható, hogy mind emberileg, mind pedig labdarúgókként nagyon magas szintet képviselnek. Külön öröm számomra, hogy nem csak szépen és jól, hanem eredményesen is szerepelt ősszel a Vidi.

- Meséljen egy kicsit a családjáról, hiszen nem mindennapi párost alkotnak a feleségével. Ön ugye spanyol, a felesége japán. Mi a közös nyelv a mindennapi beszédben?

Lehet kicsit viccesen hangzik, mert amúgy az is, de mégis teljesen komoly. Attól függ, hogy milyen hangulatban vagyunk otthon. Mármint, hogy milyen nyelven beszélünk egymással. Gyakran előfordul, hogy én spanyolul beszélek, a feleségem pedig japánul válaszol. Hosszú ideig éltem Japánban, szóval egész jól boldogulok a nyelvvel. Előfordul olyan is, hogy angolul beszélgetünk egymással, bár ez inkább csak akkor jellemző, ha társaságban vagyunk.