Csakhogy a PSG igazgatója jelezte, ők bizony nem tudnak itt maradni, ugyanis "Párizsba kell mennünk, mert pénteken hazai kupamérkőzésünk lesz."
"Lehetetlen! Huszonnégy órán belül játszani kell. Ezt Írja elő a szabály!" — vágta rá Dérfalvi Imre, szakosztályelnök.

Nem sokkal később az olasz UEFA-ellenőr közli a felekkel, hogy másnap lesz bepótolva a meccs. "Kizárt" - ennyit feleltek erre a franciák.

"Akkor irány az Alba Regia Szálló! Ott van telefon és telex fel kell hívni Zürichet. Az UEFA központjában majd döntenek." - javasolta az egyik fehérvári vezető a megoldást, melyet kénytelenek voltak a párizsiak is elfogadni.

Idegtépő percek, sőt órák következtek. Meg kellett várni, amíg Zürichben „befutott” a központba az illetékes.

A döntés egyértelmű: Csütörtökén kell játszani! A franciák hitetlenkednek: "Telexen is kérjük a döntést." A gép lekopogja a verdiktet. Nincs tovább vita... A felbolygatott méhkas lassan lecsillapodik.

Igen ám, de a szurkolókat nem lehetett egyenként meglátogatni. November 7-e lévén, másnap nem jelentek meg a lapok, az UEFA értesítése is túl későn érkezett. Ráadásul 13 órára kellett kitűzni a csütörtöki kezdést. Félő volt, hogy a két csapat harmadszorra néptelen lelátók előtt fog megküzdeni... Szerencsére nem így történt.

Miközben a szurkolók vitáznak, latolgatják az esélyeket, híre jön, hogy csütörtökön mindenkit elengednek a munkahelyéről - persze később majd le kell dolgozni az "ajándékba" kapott fél napot. Háromszoros "éljen"-t kiáltanak rá és a szavukat adják, hogy ott lesznek a lelátókon.

És csütörtökön annak rendje és módja szerint ugyanannyian szorítottak a stadionban a Vidi sikeréért, mint szerdán — huszonötezren!