- Az MTK akadémiáján nevelkedtél, de Szombathelyen lettél NB I-es labdarúgó, majd tagja voltál 2009-ben az U20-as vb-n bronzérmet szerző magyar válogatottnak. Mit jelentett mindez a karriered szempontjából?

Az egyiptomi U20-as vb nagymértékben befolyásolta a karrierem alakulását. Egyértelműen felfelé ívelt a pályafutásom, előbb Palermoba, majd a Bari együttesébe kerültem, ahonnan aztán végül visszatértem a Haladáshoz kölcsönben.

- Külföldön azt kaptad, amire számítottál?

Így van, nem ért semmilyen meglepetés Olaszországban, nagyjából az történt, amire számítani lehetett. Azt mindenképp meg kell említenem, hogy Székesfehérváron legalább olyan profi körülmények közt készülhetünk, mint ahogy azt Olaszországban megszoktam. Visszatérve a külföldi éveimhez, egyáltalán nem bántam meg, hogy 2011-ben Palermoba igazoltam, az is egy nagy kihívás volt számomra, akárcsak most a Vidi.

- Sok ismerős játékossal találkoztál első nap, amikor beléptél a Sóstói Stadion hazai öltözőjébe?

Mondhatom, hogy szinte mindenki ellen játszottam már meccset, talán egy-két kivétel van csupán. Az egész csapat, a játékosok és a vezetők is vérprofik, és ennek megfelelően fogadtak és kezelnek engem is. Igyekszem mindent megtenni, hogy minél hamarabb sikerüljön beilleszkednem.

- Túl vagy az első edzőmeccseden Vidi-játékosként, hogy érezted magad a pályán az Újpest FC ellen?

Borzasztó meleg volt (nevet), emiatt kicsit mindenkinek nehezebben ment a játék. De ezt leszámítva minden percét élveztem a mérkőzésnek, amíg a pályán voltam.