Mindössze negyedik alkalommal állhatott a másfél héttel ezelőtti hétvégén az NB III, Közép-csoportjában remeklő Videoton II. kapujába Gábor Péter, ám a székesfehérváriak 22 éves cerberusa nem csupán mindvégig magabiztos volt, de bravúrok sorozatát is bemutatta a Szeged 2011 elleni, 1–0-ra megnyert hazai rangadón.

A jó képességekkel megáldott labdarúgó a Goldballban kezdte pályafutását, majd megfordult az MTK-ban, Újpesten, a Honvédnál, a Ferencvárosnál, Felcsúton, Pakson és Kápolnásnyéken is. Ha a sors is úgy akarja, hosszabb távon is megoldhatja a Videoton kapusgondjait – nem csupán az NB III-ban, de akár az élvonalban is. (Az interjú elkészülte után – amely megjelent a Sportszelet 14. lapszámában – a Videoton II. 4–0-s győzelmet aratott a Komlói Bányász otthonában.)

Mindvégig eksztázisban?

Annyira azért nem, ugyanakkor sikerültek a dolgok, jó pozíciót vettem fel és koncentráltan védtem múlt szombaton – felelte Gábor Péter.

Azt azért elismeri, hogy az ön hathatós közreműködése is kellett ahhoz, hogy legyőzzék a Szegedet hazai pályán?

Belülről úgy éreztem, hogy az egész csapat harcos volt, jól küzdött, hogy megnyerjük a meccset, és én is kivettem a részemet ebből a győzelemből.

Akad olyan hárítása, amelyre igazán büszke lehet?

Úgy érzem, mindegyik védés fontos volt, nincs kvázi kiemelnivaló közülük.

Bár egy sportember rendre úgy készül, hogy győzni kell, a mérkőzés előtt elfogadta volna a döntetlent?

Nem, mert az edzőnk szinte belénk verte: hisz abban, hogy tavasszal tizennégy bajnokiból tizennégyet meg tudunk nyerni, és ezt minden meccs előtt el is mondja nekünk. Úgy készít fel minket, menjünk ki a pályára olyan szellemben, hogy győztesen hagyjuk el a mérkőzés helyszínét.

Ez eddig olyannyira bevált, hogy hatból hat siker a mérlegük, avagy a tavasszal még százszázalékos a Videoton II. Mi a titkuk? 

Egyrészt a csapatépítés a második félévre érett be, másrészt a télen jól erősítettünk a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiáról. Harmadrészt a csapatszellem kiváló, mivel minden győztes meccs után közös pizzázás van műsoron, és ez összehoz minket.

Emlékszik még arra, mikor szenvedtek vereséget legutóbb? 

Nem tudom pontosan, mikor lehetett, de akkor nem én álltam a kapuban. 

Jól gondolja, hiszen november 3-án a Videoton II. – Szekszárd bajnokin 2–1-es vendégsiker született, a székesfehérváriak hálóját pedig Filip Pajovic védte. Elképzelhetőnek tartja azt, ha most rajtolna a pontvadászat, az első helyen futnának be? 

Van három kiemelkedő csapat a csoportunkban, a Szeged, a Soroksár és a Budapest Honvéd II.-MFA, de mi is ott vagyunk hozzájuk közel, így igen, azt hiszem, bármi előfordulhatott volna. 

Ifjúsági korú labdarúgóként nagyon sok helyen megfordult. Publikus, mi ennek az oka? 

Nekem mindig is az volt a célom, hogy pályára lépjek, és ha esetleg voltak nálam ügyesebb kapusok, igyekeztem továbbállni, és egy másik klubban szerencsét próbálni, ahol bíznak bennem. Így sodort három éve az élet ide, a Puskás Akadémiára, most pedig már itt vagyok a társklubban. 

Nem megbántva senkit, de ez az első hely, ahol bíznak a képességeiben? 

Nem, még a Ferencvárosban éreztem a bizalmat, ám az a rendszer, ami most van, az az összeszedettség nem volt meg annak idején. Amúgy minden tavasszal megrendezik a Puskás-Suzuki-Kupát, és én a Ferencvárossal nyertem egyet. 

Ezt tartja karrierje eddigi legnagyobb sikerének? 

Védtem én már NB II-es mérkőzésen is, így azt tartom a legnagyobb dolognak, de voltam utánpótlás-válogatott is, azok azért előrébb vannak a sorban.

Mi lehet az újabb meghódítandó csúcs? Az NB I? 

Persze, hiszen minden fiatal erre vágyik, így most célom az, hogy a Videoton első keretéhez tartozzam. 

És hol tart? 

Minden nap harcolok ezért, ezen héten ismételten ott edzek az első keretben. Megpróbálok jó teljesítményt nyújtani, hogy felhívjam magamra a figyelmet. 

Az különleges dolognak számít, hogy a „nagyokkal” készülhet? 

Korábban is előfordult már, ezúttal sérülés az oka, ugyanis kevesen vagyunk kapusok. 

A hétvégén alighanem ugyanúgy a „tarcsiban” lesz jelenése, és ismét bizonyíthat, elvégre nem kizárt, hogy a Komlói Bányász otthonában tett kirándulás nem lesz olyan könnyű túra, mint mondjuk a Szeged 2011 legyőzése. 

Erre az edzőnk is felhívta a figyelmünket, hiszen az utolsó öt mérkőzésén talán csak egyszer kapott ki a riválisunk, amely a Soroksárral ikszelt, majd Szekszárdon nyert, így valószínűleg jó formában vannak a komlóiak, amelynek játékosai duzzadnak az önbizalomtól, egyszóval jó meccsnek nézünk elébe. 

Ha már itt tartunk: eldőlt a bajnoki cím sorsa? 

Nagy esélye van most a Soroksárnak, miután nyertünk a Szeged ellen, de még a fővárosi gárda is jön hozzánk, úgyhogy nem írhatjuk le a Tisza-partiakat sem. Mi mindent megteszünk, hogy a dobogóra felférjünk – nekünk ugyanis ez a célunk.