2007. március 24-én történelmi mérkőzést rendeztek Montenegró fővárosában, Podgoricában. A 2006-ban Szerbiától különvált délszláv állam első válogatott meccsét a magyar nemzeti csapat ellen játszotta. Csapatkapitányunk végig a pályán volt, és így emlékszik vissza a podgoricai találkozóra:

"Emlékszem, egy roppant fiatal csapattal érkeztünk Montenegróba. Tisztában voltunk azzal, hogy hasonló futballt fognak játszani, mint amilyet a szerbektől megszokhattunk korábban. Ráadásul a mérkőzés kezdete előtt nem sokkal, hatalmas mennyiségű eső esett, emiatt a pálya talaja közel sem volt tökéletes. Mégis korán, már a harmincadik másodpercben megszereztük a vezetést, egy szélről elvégzett szabadrúgást követően Priskin talált a hazaiak kapujába. A stadionban pokoli hangulat uralkodott, és végül két 11-es góllal sikerült a montenegróiaknak fordítaniuk. A vereség ellenére én mégis úgy emlékszem vissza, hogy a lefújást követően több volt a pozitív visszhang, mint a negatív, a mi játékunkkal kapcsolatban. Ez talán azzal is magyarázható, hogy Várhidi Péter valóban egy nagyon fiatal csapatot küldött a pályára, akik közül a későbbiekben többen is a válogatott meghatározó játékosai lettek. A montenegrói labdarúgás ma Európa élvonalába tartozik, nem véletlenül vezetik Anglia, Lengyelország és Ukrajna előtt a vb-selejtező csoportjukat. Éppen emiatt sem szabad lebecsülnünk a Mladost Podgoricat. Az első mérkőzésen tapasztaltuk, hogy ugyanaz a kemény délszláv stílus jellemző rájuk, mint általában a montenegrói vagy éppen a szerb csapatokra is. Ettől függetlenül a célunk teljesen egyértelmű: győzni megyünk Podgoricába, és kettős győzelemmel akarunk továbbjutni" - nyilatkozta honlapunknak Tóth Balázs.

Ha megnézzük a két csapat felállását, akkor több vidis vonatkozást is észrevehetünk.

A hazai együttesben csereként pályára lépett csapatunk egykori montenegrói játékosa, Milan Purovics, míg a magyar válogatottban öt olyan labdarúgó szerepelt, akik vagy korábban voltak klubunk labdarúgói (Végh, Csizmadia), vagy néhány évvel később öltötték magukra a Vidi mezét (Vaskó, Farkas II) és természetesen Tóth Balázs, aki tulajdonképpen beletartozik mindkét halmazba. A magyar válogatott szövetségi kapitánya - Várhidi Péter - pedig a 2000-es évek elején ült a Vidi kispadján.