Nem várt könnyű meccs csapatunkra, hiszen a Haladás tavasszal még veretlen volt a bajnokságban, ráadásul Szombathelyen utoljára 2004. május 1-jén tudtunk nyerni bajnoki mérkőzésen. Akkor az alsóházi rájátszásban Magasföldi és Medved góljaival 2-0-ra győztünk. Az azóta eltelt közel kilenc évben azonban egyszer sem sikerült elrabolnunk mindhárom bajnoki pontot Szombathelyről.

Nem kezdődött nagy iramban a mai találkozó, ráadásul a korai hétköznapi kezdésnek köszönhetően alig 1500 néző látogatott ki a Rohonci úti stadionba. Az ötödik percben Nikolics kapott szenzációs labdát, csatárunk egyedül vezethette azt kapura, azonban lövés helyett még a kapust is ki akarta cselezni, mivel azonban ez nem jött össze, végül nem sikerült gólra váltani a helyzetet. A 20. percben Halmosi adott szép labdát Radónak, lövését azonban Stopira blokkolni tudta. Négy perccel később egy szögletet követően veszélyeztetett a zöld-fehér csapat, de Iszlai közeli lövése célt tévesztett. A 26. percben lőttünk először kapura, Kovács jó 20 méteres lövését magabiztosan védte Rózsa. A 33. percben aztán sikerült megszereznünk a vezetést. Kovács adott pazar labdát Álvareznek. aki gyönyörűen vette át a játékszert, majd 14 méterről bal külsővel a jobb alsó sarokba lőtt (0-1). Négy perccel később Radó egyenlíthetett volna, de addig várt a lövéssel, amíg végül védőink tisztázni tudtak. A 45. percben újabb hazai helyzetet jegyezhettünk fel, Nagy Gábor beadását Ugrai az ötösről éppen csak, hogy kapu fölé fejelte.

Szünetben a hazaiak mestere egy helyen változtatott a csapatán, de a játék képe nem sokat változott. Az 51. percben Ugrai szép cselekkel játszotta tisztára magát, majd 15 méterről laposan, nagy erővel lőtt kapura, a labda alig ment mellé. A második játékrészben többet birtokolta a labdát a hazai csapat, és többet is támadtak. A 68. percben Radó futott el a bal szélen Caneira mellett, majd szépen passzolt vissza az érkező Nagy Gábornak, aki 17 méterről nem találta el a kaput. A mérkőzés hátralévő részében szinte csak a hazaiak birtokolták a labdát, azonban védelmünk - melyet José Gomes az utolsó félórában Juhász Rolanddal erősített meg - helytállt, és kapott gól nélkül sikerült lehoznunk a meccset. Nagyon fontos győzelmet szereztünk egy olyan csapat otthonában, ahol nem sok sikerélményünk volt az elmúlt években.

Vasárnap a tavasz egyik legnagyobb rangadója következik, a listavezető Győri ETO otthonába látogatunk.