"Boldogan és nagy örömmel tértem vissza a Vidibe tavaly ősszel. Megmondom őszintén, arra azonban legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni, hogy alig egy évvel később, egy ilyen fantasztikus nemzetközi szereplésen leszünk túl a csapattal. Azt már amikor hazaérkeztem egyből láttam, hogy össze sem lehet hasonlítani a körülményeket azokkal a körülményekkel, amelyek a 2000-es évek első felében jellemezték a Vidit, amikor először itt futballoztam. Itt nem csak a Sóstói Stadionra és a felcsúti edzőközpontra gondolok, hanem az egész csapatra. Ez a mostani társaság tényleg megérett a nemzetközi porondra, és ezt bizonyítottuk is. A csapat sikerének az egyik titka az, hogy kiváló a hangulat az öltözőn belül. Annak ellenére, hogy sok nemzetiségű csapat vagyunk, nincsenek klikkek, és ez nagyon fontos. Van egy másik dolog is, ami legalább ugyanennyire fontos, ez pedig az, hogy a klub minden labdarúgója hihetetlen nagy győzni akarással rendelkezik, ez pedig valamilyen szinten a szakmai stáb érdeme is. Nagyon akartuk a sikert minden meccsen, ennek érdekében pedig fegyelmezetten játszottunk, a legapróbb taktikai utasításokat is maximálisan igyekeztünk betartani."

"Az elmúlt években több külföldi bajnokságban is szerepeltem játékosként, testközelből láthattam igazán nagy európai klubokat. Most, hogy itthon vagyok, bátran mondhatom azt, hogy a Vidi minden téren európai csapattá nőtte ki magát. Össze sem lehet hasonlítani a mai Vidit a 8-10 évvel ezelőtti Videotonnal. A klub egész felépítése, szervezettsége véleményem szerint magasan kiemelkedik az NB I-ben, emellett pedig igen céltudatos munka zajlik a csapatnál. Az őszi szezon legemlékezetesebb meccse számomra a hazai Trabzonspor elleni találkozó volt. Az egész mérkőzés varázslatos hangulatban zajlott, a büntetőpárbaj utáni katarzisra visszagondolva pedig még most is libabőrös leszek. Úgy gondolom, a szurkolók is európai szinten teljesítettek ősszel, igaz rájuk korábban sem lehetett panasz, emlékszem, hogy amikor még nem ünnepelhettünk ennyi szép nagy sikert együtt, akkor is maximálisan a csapat mögött álltak, és bármi történhetett, mindig, mindenhol szurkoltak nekünk."

"A téli szünet nagy részét itthon töltöm, családi körben. Rám fér a pihenés, hiszen ősszel a foci mellett végig iskolába jártam, minden hétfőn voltak óráim, így tulajdonképpen a hét egyetlen szabadnapját sem tudtam együtt tölteni végig a családommal, akik azonban maximálisan támogattak engem. Sportvezető képzésre járok, ugyanis már most elkezdem tervezgetni azt, hogy mivel is foglalkozzak a labdarúgó-pályafutásom befejezése után. Mindenképp szeretnék a foci világában maradni, ehhez pedig már nélkülözhetetlen a sportvezetői diploma. Decemberben is több vizsgám volt, úgyhogy a foci mellett sok időt fordítottam a tanulásra is." - nyilatkozta honlapunknak Tóth Balázs.