Bár akkor már a négy közé jutásért játszottak, mégis a Manchester United ellen jött el először az a pillanat az 1984-'85-ös UEFA-kupa sorozatban, amikor nyerniük kellett ahhoz, hogy versenyben maradjanak. Most csütörtökön egy győzelem szintén továbbjutást ér, bár más eredmény esetén is marad még esélyünk az utolsó körben. Hogy emlékszik vissza a 27 évvel ezelőtti találkozóra?

A teher nem rajtunk volt, a Manchester jobb erőkből állt, ezt mindenki tudta. Az első meccsen 1-0-ás vereséget szenvedtünk idegenben és ez kulcsfontosságú volt, hiszen ha akkor beleszaladunk egy nagyobb vereségbe, kevés esélyünk maradt volna a visszavágóra. Így azonban tudtuk, hogy egy gólt bárkinek és bármilyen módon lehet lőni. Jó meccs volt, Wittmann Géza szabadrúgásának köszönhetően pedig sikerült is azt a bizonyos egy gólt begyötörnünk már elég korán, és utána nem kaptunk egyet sem. Végül tizenegyesekkel nyertünk, fantasztikus eredmény volt.

Bár minden futballista elmondja, mindig csak a következő meccsre koncentrálnak, azért a Paris St. Germain, a Partizán vagy épp a Manchester elleni sikerek után már gondolom merészebb álmokat is szövögettek magukban. Így volt?

Van ami nem változik, mi is mindig egy mérkőzésben gondolkodtunk, de ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. De abban is van hasonlóság, hogy ugyanúgy, ahogy a mostani csapat is, mást produkáltunk a bajnoki és a nemzetközi meccseken. Most már a maiak is tudják, hogy sokkal könnyebb jó teljesítményt nyújtani sok szurkoló előtt, olyan hangulatban, amikor az egész stadion izzik, mint amikor esetleg foghíjasak a lelátók.

A csapat 10 meccsen van túl az Európa Ligában. Az Önök idejében ez már azt jelentette, hogy a döntő következik. Van értelme az összehasonlításnak? És ehhez szorosan kapcsolódik a kérdés, mit vár ettől a 11. meccstől?

A mi időnkben egészen más volt a lebonyolítás, folyamatosan egyenes kieséses rendszerben játszottunk, nem lehet összehasonlítani a két időszakot. Mikor augusztusban bejutottunk a csoportkörbe, talán egy kicsit mindenki megnyugodott, de most, a csoportmeccsek végére már újra nagyon izgalmas a sorozat. Az utolsó két találkozó jön, és elég egyértelmű a helyzet: nyerni kell csütörtökön és továbbjutunk. Nem szabad a végére, a lisszaboni estére hagyni a döntést. Vertünk már meg belga csapatot az idei Európa Ligában, és véleményem szerint nincs nagy különbség a Gent és a Genk között, miért ne sikerülhetne megint? Továbbjutás esetén talán még nagyobb csapatot sikerülne Székesfehérvárra hozni, ami már tényleg elképesztő, senki által nem várt esemény lenne.

Milyen a mai Vidi egy sokat megélt egykori játékos szemével?

Az első és legfontosabb mindig az eredmény. Ha ez még szép játékkal is párosul, az persze nem baj, de tudomásul kell venni, a lehetőségek korlátozottak, a lépcsőfokokat pedig nem szabad átugrani, mert az visszaüt. A mostani szakmai stáb kitűnően ismeri a játékosokat, tudják, hogy mire képesek. Egyszerűen nem lehet nekiugrani az ellenfeleknek, mert annak elképzelhető, hogy az lenne az eredménye, hogy most nulla ponttal állunk a csoportban. A végelszámolásnál majd mindenki eldöntheti, hogy minek örül jobban, egy látványos támadójátéknak kieséssel, vagy egy egy nem olyan szép, de eredményes focinak, ami esetleg továbbjutást ér.

Mit tanácsolna a csapatnak csütörtökre?

Ilyenkor már napokkal korábban a meccs hangulatában ég egy játékos, és biztos vagyok benne, mindenki kettőzött erővel készül a csütörtöki találkozóra. Nem lehet rosszul játszani ilyen helyzetben, sokkal többet kihoz mindenki magából, mint általában. Ugyan most már van mit elveszíteni, de a teher még mindig nem a mi csapatunkon van, mert a csoport többi tagja sokkal nevesebb, magasabban jegyzet társaság. Még úgy is, hogy ez a pályán egyáltalán nem látszik. Felszabadultan, görcstől mentesen kell játszani és akkor nem marad el az eredmény sem.