A Svájci Labdarúgó Szövetség sajtóosztályán keresztül sikerült felvennünk a kapcsolatot Ottmar Hitzfelddel, aki edzőként a Borussia Dortmunddal és a Bayern Münchennel is megnyerte a Bajnokok Ligáját, játékosként pedig szerepelt csütörtöki ellenfelünk csapatában, az FC Baselben is.

Mint svájci szövetségi kapitány bizonyára figyelemmel kíséri az FC Basel nemzetközi szereplését. Mi a véleménye a bázeliek idei nemzetközi teljesítményéről?

Nos, az FC Basel már évek óta remek teljesítményt nyújt a nemzetközi porondon. Természetesen a szurkolók többsége idén is azt várta a csapattól, hogy a Bajnokok Ligájában szerepeljen, akárcsak tavaly. Azonban muszáj megérteniük az embereknek itt Svájcban, hogy jelenleg a legtöbb, amit egy svájci csapat a Bajnokok Ligájában elérhet az az, amit tavaly az FC Basel elért, vagyis továbbjutott a csoportjából, és ott volt a nyolcaddöntőben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bázeliek olyan kulcsjátékosokat veszítettek el, akiknek hatalmas szerepük volt a klub eddigi legnagyobb sikerének elérésében. Gondolok itt elsősorban Huggelre, aki befejezte aktív labdarúgó-pályafutását, Shaqirire, aki a Bayern Münchenbe igazolt, vagy éppen Xhakára, akiért a Borussia Mönchengladbach hajlandó volt nyolcmillió eurót kifizetni. Egy új csapattal nagyon nehéz megismételni az előző szezon sikerét, és mint látjuk, idén nem is sikerült.

Játékosként szerepelt az FC Baselben is. Akkoriban milyen csapatnak számított Svájcban a Bebbiként is becézett klub?

Az FC Basel már abban az időben is Svájc egyik legsikeresebb csapata volt, és mindenképpen szerettem volna a klub játékosa lenni. Ugyan Németországban, Lörrach környékén nőttem fel, de csupán nyolcvan lépésre volt tőlünk a svájci határ. Szóval gondoltam egy merészet, és felhívtam az FC Basel akkori vezetőedzőjét, Helmut Benthaust, és arra kértem, hadd vehessek részt a csapat egyik edzésén. Nyilván nagyon meglepődött ezen, ugyanakkor szerintem le is nyűgözte egy kicsit az, ahogy viselkedtem. Szóval részt vehettem az edzésen, és sikerült jó benyomást tennem Benthausra, ugyanis leigazoltak. Ráadásul nagyon szerencsés volt a bemutatkozásom, hiszen az első meccsemen csereként pályára lépve rögtön gólt szereztem. A bajnoki címért harcoltunk a Grasshoppers, az FC Zürich és a Servette ellen.

A Videoton FC gyakorlatilag a semmiből robbant be idén a nemzetközi labdarúgás vérkeringésébe, és olyan csapatokat győzött eddig le, mint a Slovan, a KAA Gent, a Trabzonspor, a Sporting vagy éppen az FC Basel. Hogyan értékeli a Vidi idei nemzetközi szereplését?

Lenyűgöző a Videoton FC idei nemzetközi szereplése! Nem hiszem, hogy sok embert találtunk volna a szezon előtt, aki ilyen remek szereplést várt volna a fehérvári csapattól. Most, hogy ilyen remek eredményeket értek el, történjen bármi is a hátralévő mérkőzéseken, már senkinek sincs joga ahhoz, hogy csalódott legyen a nemzetközi porondon mutatott teljesítmény miatt.

Legutóbb hazai pályán 2-1-re legyőztük az FC Baselt. Meglepte ez az eredmény? Mit gondol, a csütörtöki visszavágónak melyik csapat az esélyese?

Igen, nagyon meglepett az, hogy kikapott az FC Basel a Videoton FC otthonában, hiszen a svájci csapatban több minőségi labdarúgó szerepel és a két klub költségvetése között is nagyon nagy különbség van a bázeliek javára. Pont ezek miatt úgy gondolom, hogy a csütörtöki visszavágó esélyese az FC Basel. Azonban a székesfehérvári meccsen azt is lehetett látni, hogy mire képes egy csapat - jelen esetben a Videoton FC - ha nagyon jó formában van. Ráadásul nem nyomja a játékosok vállát az a teher, hogy minden díjat meg kell nyerniük, de érzik a vágyat, hogy a megkezdett úton haladjanak tovább, önbizalommal telve.

A Vidi vezetőedzője, Paulo Sousa egykoron játékosa volt Dortmundban, sőt közösen ünnepelhettek 1997-ben Bajnokok Ligája-győzelmet. Játékosként milyen ember volt Paulo Sousa? Meglepte az, hogy edzőként az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb magyar klubsikerét érte el a Vidivel a nemzetközi porondon?

Paulo mindig is kiemelkedő egyéniség, játékosként pedig világszínvonalú labdarúgó volt. Számomra egyáltalán nem meglepő, hogy edzőként a maximumot akarja kihozni magából és a csapatából, hiszen Dortmundban is ez volt rá jellemző játékosként is. Hadd meséljek el egy rövid történetet vele kapcsolatban, ami nagyon mély benyomást tett rám! Amikor a Borussia Dortmundba érkezett, nem volt tökéletes állapotban. Egy makacs térdsérüléssel bajlódott, azonban nem akarta cserbenhagyni a csapatot. Mindenáron játszani akart. És annak ellenére, hogy sokáig csupán körülbelül nyolcvan százalékos állapotban volt, képes volt arra, hogy a csapat oszlopos tagja legyen. Mindenáron győzni akart, és ezért mindent meg is tett.

(Fotó: spox.com, AFP)