Remekül sikerült a kaposvári bajnokitok, hiszen nagyon simán nyertetek egy olyan csapat otthonában, akik eddig veretlenek voltak hazai pályán. Milyen volt a meccs belülről?

Valóban nagyszerű mérkőzés volt, minden percét élveztük. Végig nagy fölényben futballoztunk, de miután 10 főre fogyatkoztak a hazaiak, gyakorlatilag egykapuztunk. Szerencsére sok helyzetünket értékesíteni tudtuk, így magabiztosan nyertünk 4-0-ra.

Védő létedre ráadásul te nyitottad meg a gólcsapot. Hogy született a találatod?

Baracskai ívelt kapu elé egy oldalszabadrúgást, én a rövid saroknál érkeztem, és sikerült fejjel megcsúsztatnom a labdát, ami így a hosszú sarokban kötött ki. Örülök, hogy sikerült megszereznem ebben a szezonban az első gólomat.

Tulajdonképpen ez már a második találatod volt, csak hát az elsőt, még a Kozármisleny ellen, rossz kapuba lőtted...

Igen, tényleg (nevet). Szerencsére végül jól jöttünk ki abból a mérkőzésből, hiszen sikerült megfordítanunk a meccset, és végül otthon tartottuk a három pontot.

Nyáron sokáig úgy tűnt, hogy távozol Felcsútról, végül nem sikerült az NB I-be igazolnod. Utólag gondolom nem bánod, hogy maradtál.

Tényleg volt róla szó, hogy talán az NB I-ben folytatom, azonban nem bánom, hogy végül maradtam Felcsúton. Korábban is elmondtam többször, hogy nagyon szeretek itt futballozni, remek körülményeket biztosítanak számunkra, kimagasló szakmai munka folyik Felcsúton. Persze azért biztos más lenne hétről hétre az NB I-ben szerepelni, és továbbra sem mondtam le erről a célomról, vagyis előbb-utóbb mindenképp szeretnék bemutatkozni az élvonalban.

Lehet, hogy épp a Puskás FC játékosaként?

Egyelőre nincsenek ilyen terveink, a célkitűzés továbbra is az, hogy az első 5 hely valamelyikén végezzünk, vagyis, hogy biztos megőrizzük az NB II-es tagságunkat a következő idényre is.

Tavaly rutinos játékosnak számítottál a csapatban, idén azonban több olyan labdarúgó is szerepel a keretben, akik nagy élvonalbeli múlttal rendelkeznek. Könnyebb így a te helyzeted, hogy nem feltétlenül neked kell a fiatalokat úgymond irányítani?

Nem mondanám, hogy könnyebb lenne emiatt a helyzetem. Való igaz, hogy a tavalyi keretben rutinos játékosnak számítottam, idén azonban jóval nagyobb a harc a csapatba kerülésért. Ez persze végső soron is jó a csapat számára, és jó a mi számunkra is, hiszen nincs lehetősége senkinek sem arra, hogy lazsáljon, vagy félvállról vegye a dolgokat. Mindenkinek a maximumot kell nyújtania edzéseken és a mérkőzéseken is, különben könnyen kikerülhet a csapatból, hiszen minden posztra van legalább két azonos képességű játékos. A versenyszellem pedig nagyon fontos a csapat eredményessége szempontjából, és a saját fejlődésünk szempontjából is.

Egy kiváló edző irányítja a csapatot. Milyen szakember Benczés Miklós? Milyenek az edzések?

Ugyanolyan jó a hangulat az edzéseken, mint amilyen tavaly volt Hartyáni Gábor irányításával. Benczés Miklós valóban kitűnő szakember, akitől már most rengeteget tanultam kevesebb mint fél év alatt, és biztos vagyok benne, hogy még rengeteget tudok fejlődni a keze alatt. Edzéseken nagyon sok taktikai elemet gyakorlunk, főleg a támadásokon van a hangsúly, de a védekezést sem hanyagoljuk el.

És milyen Benczés Miklós közvetlenül a mérkőzés előtt, vagy a szünetben az öltözőben? Dicsérni szokott inkább, vagy a hibákra hívja fel a figyelmet?

A meccsek előtt mindig elmondja az elvárásait. Elmondja mit vár el a csapattól, vagy éppen bizonyos játékosoktól. Ha valami jót csinálunk, akkor persze megdicsér bennünket, de fejlődni csak úgy tudunk, ha beszélünk a hibáinkról, a hibás döntéseinkről. Ezeket általában ki szoktuk elemezni, és az a cél, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát. Mindig arra törekszünk, hogy egyre jobbak legyünk.

Ki lehet a legnagyobb ellenfeletek a bajnokságban? A Kozármisleny, az Ajka, a Gyirmót, vagy esetleg saját magatok?

Úgy gondolom, hogy mindenki, hiszen minden mérkőzés más és más. Mivel mi eddig még veretlenek vagyunk a bajnokságban, több mint valószínű, hogy most már mindenki minket akar legyőzni, ezért ellenünk kettőzött erővel fognak játszani. Azt nem hinném, hogy saját magunkat is le kellene győznünk, hiszen nem szálltunk el az eredményeinktől. Tisztában vagyunk azzal, hogy messze még a bajnokság vége, nem is foglalkozunk egyelőre a tabellával, mindig csak a következő mérkőzésre koncentrálunk.

Lehet, hogy pont ez a siker titka, hogy minden ellenfelet ugyanolyan komolyan vesztek?

Sőt, biztos, hogy ez a sikerünk titka. Ugyanúgy készülünk egy olyan csapat ellen, amelyik a tabellán hátrébb helyezkedik el, mint mondjuk egy közvetlen riválisunk ellen. Mindegyik ellenfelünket ugyanúgy tiszteljük, nincs számunkra olyan, hogy könnyebb vagy nehezebb ellenfél. A siker másik fele pedig abban rejlik, amit már mondtam, hogy mindenki bizonyítani szeretne a pályán, függetlenül attól, hogy fiatal vagy idősebb játékosról van szó. A fiatalabbak ugye szeretnék a jövőjüket megalapozni, az idősebbek pedig jó példát mutatni a fiatalok számára, vagyis mindenki nagyon motivált a csapatban.