A 90-es évek elején került Belgiumba a KAA Gent csapatához. Korábban három évig a Vidiben is védett. Milyen különbségeket tapasztalt Belgiumban?

Fontos megemlítenem, hogy a Vidi volt az első egyesületem, ahol stabil, élvonalbeli kapus lettem. Innen kerültem a válogatottba is. Felejthetetlen három évet töltöttem Székesfehérváron. Hogy mi volt a legnagyobb különbség a magyar és a belga foci között? Sokkal gyorsabb, szervezettebb volt a játék Belgiumban, mint Magyarországon. Ez nem is csoda, hiszen Belgium ekkor már hosszú ideje fejlődő, nyugati ország volt, míg Magyarországon akkoriban kezdődtek el a változások. Mindent tudatosan építettek fel, kezdve az edzésektől egészen a mérkőzésekig. Teljesen más volt a gondolkodásmódja a vezetőknek és a játékosoknak is, mint Magyarországon. Már akkoriban is nagy volt a különbség a két ország labdarúgása között, mely a mai napig folyamatosan tovább növekszik.

Önnek külföldiként gyorsan sikerült beilleszkednie egy idegen ország (futball)kultúrájába?

Nagy segítséget jelentett számomra, hogy mellettem volt akkor a bátyám, aki nagyszerűen beszélt angolul. Egyedül biztos sokkal nehezebben ment volna a beilleszkedés számomra, hiszen idegen környezetbe kerültem. Azonban a csapattársakkal sikerült gyorsan elfogadtatnom magam, mert hamar felvettem azt a mentalitást, ami a belgákra, és az akkoriban Belgiumban szereplő labdarúgókra jellemző volt. Nagy becsvággyal vágtam bele a munkába, sok szép eredményt értünk el a Genttel, többek közt a legjobb nyolc közé jutottunk az UEFA-Kupában.

Szerették az emberek Gentben a focit a 90-es évek elején?

Imádták! Szinte minden mérkőzésünket telt ház előtt játszottuk. Persze a labdarúgás iránti rajongásukat nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk Spanyolországban, vagy Olaszországban, de belga mércével nézve Gentben nagyon népszerű volt a labdarúgás, és szerintem ez a mai napig így van. Igaz, a foci színvonala a 90-es évek elején magasabb volt Belgiumban, mint manapság, de véleményem szerint ez a magyar focira is igaz.

Ezt kifejtené bővebben?

Nem látom az előrelépést a magyar fociban. Hogy ennek mi lehet az oka? Hiányoznak otthon a felkészült edzők, ez a legnagyobb baj. Mondok egy példát: hiába van egy gyönyörű színházunk, ami kívül-belül impozáns látványt nyújt, ha gyenge a színészképzés, és gyengék a színházban szereplő színészek, akkor sosem lesz telt ház. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a belga klubok anyagi helyzete gyengült, még mindig hatalmas a különbség a két ország labdarúgása között.

Az Ön véleménye szerint, ha hiányoznak itthon a felkészült szakemberek, akkor az megoldást jelenthet hosszú távon a magyar foci "betegségeire", ha az NB I-es csapatok kispadjára külföldi edzők ülnek le, mint például Paulo Sousa?

Ami a Vidinél az elmúlt időszakban történt, kezdve, hogy egy neves külföldi szakembert neveztek ki vezetőedzőnek, aki próbálja meghonosítani azt a profi szemléletet, amit a nemzetközi futballban sajátított el, példaértékűnek tartom. Egy-két jó mentalitású szakember azonban nem fogja tudni alapjaiban megváltoztatni az egész magyar labdarúgást. Lehet, hogy lesznek részsikerek, de alapjaiban kellene megváltoztatni a dolgokat. Hiába van egy növényünk, amelyen megjelenik egy-két szép virág, ha a gyökérzet nem egészséges, akkor hosszú távon tönkremennek a szép hajtások is. Az egész labdarúgás felépítését, kezdve az utánpótlás-neveléstől egészen az NB I-ig olyan külföldi szakemberekre kellene bízni, akik külföldön már sikeresen felépítettek egy működő rendszert. Hogy képzelem ezt az egészet? Nevezzenek ki 10-12 külföldi szakembert, akik kapjanak szabad kezet az egész projekt megtervezéséhez és kivitelezéséhez. Fontos, hogy magyar szakemberek is végig közreműködjenek a folyamatban, hogy később tovább vihessék az egészet. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem csak a hazai edzők kezdenék ki a külföldről érkező szakembereket, hanem a sajtó is egyből megtalálná őket. Ha egy külföldi edző csapata egy-két gyengébb eredményt ér el, máris a fejét követelik. De itt van egy másik példa is: az egyiptomi U20-as világbajnokságon bronzérmet szerzett a magyar válogatott. Mindenki Egervári Sándor sikerének könyvelte el ezt a sikert, pedig csupán néhány héttel a vb előtt váltotta a holland Wilco van Buuren-t, aki viszont évekig dolgozott ezzel a korosztállyal. Az is sokat elárul, hogy három-négy magyar játékoson kívül nem tudunk egy olyan labdarúgót sem megemlíteni, aki erős külföldi bajnokságban szerepelne rendszeresen. Arról már nem is beszélve, hogy magyar edzők meg aztán pláne nem kapnak felkérést neves külföldi csapatoktól hosszú ideje. Ezért is mondom azt, hogy ahhoz, hogy a magyar foci hosszú távon, jó irányba fejlődjön - és ne csak részsikereket tudjanak a magyar csapatok felmutatni - az egész magyar labdarúgás felépítését kellene gyökeresen megváltoztatni.

Mindent figyelembe véve, mit gondol, melyik csapat tekinthető esélyesnek a Vidi - Gent párharcban?

Úgy gondolom, hogy a nagyobb nemzetközi rutin dönthet ebben a párharcban. Mivel minden kérdésére a legőszintébben válaszoltam, ezért most is őszinte választ adok erre a kérdésre. Szerintem 60% esélye van a továbbjutásra a Gentnek, a Vidinek pedig 40%-ot adok. Mindazonáltal szurkolok azért, hogy ne legyen igazam, és kiharcolja a továbbjutást a Vidi, de reálisan nézve a dolgokat, valamelyest esélyesebbnek tartom a belgákat.

(fotó: index.hu)