Ajánld ismerősödnek!
Az ajánlást sikeresen elküldtük!
Bognár Ferencre emlékeznek a pályatársak: Bencsik István, Fejes Gábor és dr. Brávácz Ottó mesél nekünk a Vidi legendás játékosáról.
Bognár Ferenc halálával óriási veszteség érte klubunkat. Nem csak egy egykori remek futballistát és későbbi vezetőt veszítettünk el. Ő volt az 1967-ben a másodosztályból az élvonalba feljutó csapat csapatkapitánya. De szintén ő viselte a karszalagot a Vidi első élvonalbeli szezonjában is. Gólt szerzett a Sóstói Stadion pályaavató mérkőzésén, 1967. szeptember 20-án a Rot-Weiss Erfurt ellen.
Honlapunk ezzel az összeállítással emlékezik meg a Vidi legendájáról.
Bencsik István (1965-től megszakítás nélkül 18 évig volt a klub elnöke):
- Bognár Ferenc egy végtelenül szerény ember volt, aki magas szintű játékintelligenciával rendelkezett. Testvérként szerette a játékostársait, soha senkivel nem keveredett konfliktusba, sőt talán még piros lapot sem kapott egész pályafutása során, ami egy center-half - vagyis egy középső védő - esetében igen ritka dolog. Mindig sportszerűen viselkedő, magas technikai és taktikai képzettséggel rendelkező labdarúgó volt. Erősségei közé tartozott a fejjáték valamint az, hogy mindkét lábával egyformán jól lőtt és cselezett. A mindene volt a Videoton. Tehetsége alapján a magyar válogatottban is szerepelhetett volna, ehhez viszont fővárosi csapatban kellett volna futballoznia, ő azonban nem akart elkerülni Székesfehérvárról. A klubhűség tartotta attól vissza, hogy soha nem igazolt az MTK-ba, a Vasasba vagy a Kispestbe, ahonnan egyenes út vezetett volna számára a magyar válogatottba is. Egész labdarúgó- karrierje Székesfehérvárhoz köti Bognár Ferencet. Itt volt ifi játékos, itt lett profi futballista, itt lett élvonalbeli labdarúgó, és itt fejezte be pályafutását is. Ő mindenképp a klub történetének egyik legnagyobb legendája.
Fejes Gábor (1968-tól Bognár Ferenc csapattársa volt a Vidiben):
- A Vidi első élvonalbeli szezonjában játszottam együtt Bognár Ferenccel. Ő volt a csapatkapitány, emlékszem mindenben nagyon segítőkésznek bizonyult. De ami ennél is fontosabb, hogy egy fantasztikus labdarúgó volt. Sokan abban az időben Beckenbauerhez hasonlították, hiszen olyan hátvéd volt ő is, mint a "Császár", vagyis ha hozzá került a labda, akkor nem ész nélkül vágta azt előre, hanem magas szintű technikai képzettségét kihasználva, ésszel oldotta meg a szituációt. Mindketten nagyon elegáns futballt játszottak. Erre az akkoriak minden bizonnyal nagyon jól emlékeznek.
Az egyik legemlékezetesebb sztorim vele kapcsolatban, egy olyan történet, amit nagyon nehéz elmesélni úgy, hogy az olvasó - aki nem volt ott - is megértse, mitől olyan nagy dolog ez. Salgótarjánban játszottunk, amikor egy hosszú labdáért egyszerre futott az ellenfél szélsőjével, és ő egy olyan cselt csinált, úgy vette vissza jobb külsővel a "zsugát", hogy azt a mai napig nem értem, hogy tudta technikailag kivitelezni. Sem előtte, sem utána soha nem láttam ahhoz hasonló mozdulatot, számomra ez egy meghatározó élmény volt.
Dr. Brávácz Ottó (1988-tól a klub elnöke volt)
- Nagyon megdöbbentett Bognár Ferenc halálának a híre, hiszen néhány nappal korábban találkoztam vele utoljára, és amikor beszélgettünk, nem említette, hogy rosszul lenne. Azt tudtam, hogy a szívével problémák voltak, ezért az utóbbi időben meccsre sem járt már ki, azonban az utolsó találkozásunkkor jó kedvűnek tűnt, semmi nem utalt arra, hogy néhány nappal később itt hagy bennünket örökre.
Amikor a klub elnöke lettem, ő akkor ment nyugdíjba a gyárból. Azonban nem tartott sokáig számára a nyugdíjas korszak, hiszen szerettem volna, ha segít nekem abban, hogy közösen egy új klubmodellt építsünk fel. Ekkor 1988-at írtunk, Bognár Ferenc pedig nem morfondírozott sokat, hanem azonnal igent mondott. A futballszakosztály vezetője lett, tulajdonképpen ő volt a helyettesem. Nem csak nagyszerű ember, de igazi jó barát is volt. Mindketten balatonlelleiek voltunk, a lelleiek pedig amúgy is összetartóak, de minket még egy dolog összetartott, ez pedig a Vidi volt. Játékosként megbecsült tagja volt az akkori futballista mezőnynek. Vezetőként is kiválóan helytállt. Nem volt soha olyan dolog, amire indokolatlanul nemet mondott volna. Kicsit lelkiismeretfurdalásom is volt, amikor meghallottam a halálhírét, hiszen elképzelhető, hogyha nem mozdítom ki a békés kezdő nyugdíjas mindennapokból, akkor lehet, hogy tovább él. De az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg. Lehet, hogy az a nyugalom már nem hozzá tartozott volna, bár szerencsére egész életében mindig nagyon megfontolt ember volt. Hogy milyen körülmények voltak akkor a klubnál, amikor én elnök lettem és őt visszahívtam? Azt hiszem egy szó mindent elárul: rendszerváltás. Ekkor váltak szét a szakosztályok, és egy önálló labdarúgó klubot kellett csinálni. Ebben az építkezési folyamatban tevékenyen részt vett Bognár Ferenc is. Egy fillér alaptőke nélkül kellett felépítenünk egy NB I-es klubot. Egy város csapatát - ahol a város nem tudott segíteni. Ez egy embert próbáló feladat volt, hiszen körülbelül 80-100 millió Ft volt a működési költsége egy labdarúgó csapatnak 1988-ban. Rengeteget segített nekem abban, hogy ezt a hatalmas pénzösszeget sikerüljön megszereznem. Mondok egy elképesztő példát, csak hogy mindenki átérezze, milyen nehéz időszakban tartott ki a klub mellett Feri bácsi. Volt olyan év, amikor a sakk kiemelt minősítést és támogatást kapott a városban, a futball viszont egy fillért sem. Volt olyan is, hogy a város többi klubja egy értekezleten egyhangúlag arra szavazott, hogy a futball is kapjon pénzt, és ennek ellenére sem kaptunk semmit. A problémánkat végül szerencsére megoldotta a Waltham, aki kihúzott bennünket a csávából, de addig minden forint számított, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyit segített ebben a nehéz időszakban Bognár Ferenc a Vidinek.
A nagyváradi születésű 37 éves játékvezető a Paks elleni, két évvel ezelőtti Ligakupa-mérkőzést vezette csapatunknak.
A Ligakupában a Péccsel március 21-én és március 24-én, a Magyar Kupában a Győrrel április 17-én és május 8-án találkozunk. Mindkét párosításban az első mérkőzés lesz Székesfehérváron.
Klubunk nem indít szurkolói buszt a szombati mérkőzésre.
Válogatott védőnk könnyen beilleszkedett a védelembe, és jó teljesítményt nyújtott a bajnok DVSC otthonában.
Klubunk legendája múlt héten hunyt el életének 80. évében - a Videoton FC saját halottjának tekinti.
Az NB I-be 1967-ben feljutó csapatunk csapatkapitánya 80 évet élt.