Meglepődtél azon, hogy a Dinamo Bukarest ellen a kezdőcsapatban kaptál helyet?
Megmondom őszintén nem számítottam arra, hogy kezdeni fogok, de természetesen nagyon örültem a lehetőségnek. Igyekeztem mindent kiadni magamból, de tudom, hogy még ennél is jobb teljesítményre vagyok képes.

Mondhatjuk, hogy pozitív visszajelzés számodra, hogy az összes felkészülési mérkőzésen szóhoz jutottál eddig?
Mindenképp! Ez óriási lökést adott nekem, hogy számít rám, és bízik bennem Paulo Sousa. Eddig sem voltak motivációs gondjaim, de ezek azok a dolgok, amik újra és újra megerősítik azt bennem, hogy igenis van értelme annak a rengeteg munkának, amit hosszú évek óta nap mint nap elvégzek az edzéseken.

A Dinamo Bukarest ellen bal oldali védőt játszottál, míg Spanyolországban, a kínai bajnokcsapat elleni mérkőzésen az első félidőben jobb oldali védőként szerepeltél. A pálya melyik részén érzed jobban magad?
Valamivel magabiztosabbnak érzem magam a jobb szélen, de igazából nincs sok különbség a két poszt között. Mivel a jobb lábam az erősebb, ezért annyi a különbség, ha bal oldali védőt játszom, hogy akkor befelé, jobb belsővel próbálom meg átvenni a labdát, de edzéseken nagyon sokat gyakorlok bal lábbal is. Igazából egyre bátrabban és magabiztosabban oldok meg bizonyos szituációkat a mérkőzéseken ballal is. Nincs tehát túl nagy jelentősége, hogy melyik oldalon kell játszanom, a lényeg az, hogy minden mérkőzésen olyan teljesítménnyel tudjam meghálálni Paulo Sousa bizalmát, hogy legközelebb is számítson a játékomra.

Az NB II-es csapatban a középpályán szerepeltél, hol védekező középpályásként, hol pedig támadó középpályásként. Rendszeresen részt vettél a támadások felépítésében, úgy is mondhatni, hogy te szabtál fazont a csapat támadásainak. Mennyivel nehezebb vagy éppen könnyebb szélső védőt játszani az első csapatban?
Így igaz, korábban rendszeresen a középpályán szerepeltem, tavaly azonban az utánpótlás-válogatottban jobb oldali védőként számítottak rám. Ezt követően az első csapatnál is rendszeresen a védőkkel közösen gyakoroltam. A két poszt között vannak hasonlóságok és különbségek is. Például mindkét poszton nagyon figyelni kell arra, hogy nem szabad elveszíteni, vagy rossz helyre passzolni a labdát, mert ha ez megtörténik, nagyon könnyen gólhelyzetbe kerülhet az ellenfél. A középpályás poszt szerintem valamivel nehezebb. Ott nagyon oda kell figyelni arra, hogy a felpasszolt labdát hogyan veszed át, hogyan fordulsz le a labdával. Figyelni kell arra, hogy nehogy hátulról megelőzzenek, miközben várod a felpasszolt labdát, de közben arra is ügyelned kell, hogy jól vedd át azt, ne pattanjon el tőled. Sokkal többet is kell futni a középpályán, nem csak előre a támadásoknál, hanem visszafelé is, amikor az ellenfél támad. Nincs annyi idő a „pihenésre”, szinte folyamatosan játékban van a középpálya. Nagyon erős kondival kell rendelkeznie egy középpályásnak, és fontos a megfelelő technikai tudás is. Legalább ennyire fontos az is, hogy mennyire látsz jól a pályán. Észreveszed-e, hogy melyik része a legsebezhetőbb az ellenfél védelmének. Hol tudod majd átjátszani a védőket, vagy éppen megindul-e a szélen valamelyik szélső. Közben persze ügyelni kell arra, nehogy leszereljenek. Ha pedig az egyik csapattársad jó helyen van, akkor oda tudod-e pontosan passzolni vagy ívelni a labdát. Tényleg nagyon összetett feladata van egy középpályásnak. A védő poszt meg azért nagyon nehéz, mert óriási rajtad a felelősség. Nem szabad zavarba jönnöd, ha letámad az ellenfél csatára, nem szabad hátul elveszteni vagy rossz helyre passzolni a labdát, mert nincs mögötted már védő, aki segíteni tudna, csak a kapus, őt viszont nem szabad nehéz helyzetbe hozni. Mind a két poszt nagy fegyelmet igényel, de szerintem ez az egész labdarúgásra igaz, függetlenül attól, hogy a pálya melyik részén játszol.

Mérkőzések után át szoktad gondolni a meccset? Kielemzed, mi az, amit jól csináltál, és mi az, amiben esetleg hibáztál?
Persze! Minden meccs után visszapörgetem magamban az adott mérkőzést, sőt beszélgetni is szoktunk róla. Itt Törökországban „Gyurma” (Gyurcsó Ádám – a szerk.) a szobatársam, vele minden edzés és meccs után meg szoktuk beszélni, hogy mi történt, ki hogy látta a saját és a másik teljesítményét. Általában a negatív dolgokkal szoktuk kezdeni, mert azokból lehet tanulni. Természetesen a jó megoldásokat is megemlítjük, de tényleg inkább a hibákról szoktunk beszélni, hogy lehetőség szerint legközelebb ne kövessük el azokat. A Dinamo Bukarest elleni meccs után a játékommal kapcsolatban mindketten megállapítottuk, hogy több alkalommal is belógtam a védővonal mögé. Abban is hibáztam, hogy felpasszoknál gyakran kiléptem az emberre, így mögöttem üres volt a terület, ahova bepasszolhatták a labdát. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy sokkal türelmesebbnek kell lennem. Nagyon jó dolognak tartom, hogy átbeszéljük ezeket a szituációkat meccs után, sokat tanulunk ezekből. És tényleg nem azért beszélünk a hibákról, hogy ezzel zrikáljuk a másikat, hanem azért, hogy legközelebb jobb teljesítményt nyújtsunk, kevesebb hibával.

Ha úgy alakul, készen állsz az NB I-re?
Nagyon sokat kell még tanulnom és fejlődnöm. Például sokkal labdabiztosabbnak kell lennem. Azonban három éve, hogy a felnőtt bajnokságban játszom, és körülbelül két éve készülök rendszeresen az első kerettel. Korábban minden meccs előtt izgultam, de most már nincs ez az érzés bennem, csak egy egészséges drukk, ami viszont szerintem nélkülözhetetlen egy sportoló számára. Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, ha úgy alakul, készen állok az NB I-re.