Gyurcsó Ádámnak ez az első külföldi edzőtábora a Vidivel. Korábban az NB II-es csapatunkkal, az utánpótlás-válogatottal, sőt az NB II-es válogatottal is részt vett már külföldi felkészülésen, szóval ebből a szempontból azért már tapasztalt labdarúgónak számít. Kíváncsiak voltunk, hogyan értékeli a maga mögött hagyott őszi szezont, hogy érzi magát most Spanyolországban, és mit vár a tavaszi szezontól.

Sikeres, eredményes volt az ősz?

Úgy érzem, sikerült könnyen beilleszkednem az NB I-be, és gyorsan felvettem az első osztály ritmusát. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy van egy kis hiányérzetem is, hiszen 4 gólt szereztem az NB I-ben, azonban azt a 4 gólt az első hat fordulóban lőttem, kár, hogy nem tartott ki a lendület a végéig. Ezt leszámítva azonban úgy érzem, hogy nem okoztam csalódást. Azt a célt sikerült elérni, amiért kölcsönadtak Kecskemétre vagyis, hogy minél több játéklehetőséghez jussak az NB I-ben. Gyakorlatilag egy mérkőzés kivételével, az összes őszi bajnokin pályára léptem, sőt nemzetközi kupameccseket is játszottam lila-fehérben, úgyhogy összességében eredményesnek ítélem az őszi szezonomat, még akkor is, ha az utolsó pár fordulóban azért kicsit jobb teljesítményt vártam volna el magamtól.

Miért pont Kecskemétre mentél?

Most télen volt egy éve, hogy megkeresett először a Kecskemét, de akkor még fél év hátravolt a fehérvári szerződésemből. Aztán nyáron hosszabbítottam a Vidivel, és a szakmai stáb úgy döntött, hogy a fejlődésem érdekében fontos, hogy kölcsönben egy másik NB I-es csapatnál játsszak. A Kecskemét pedig továbbra is igényt tartott rám, én pedig szívesen mentem oda. Számomra ez a kölcsönadás egyébként pozitív visszajelzés volt azt tekintve, hogy a szakmai stáb is úgy értékelte, hogy az NB II-t már kinőttem, és igenis az NB I-ben van a helyem. Természetesen külön motiváció volt számomra, hogy a kecskeméti csapaton kívül a Vidinek is bizonyítsak, és az, hogy most itt a spanyolországi edzőtáborban beszélgetünk, azt jelenti, hogy elértem ezt a célom. A lehetőséget tehát megkaptam, most azon vagyok, hogy éljek is a kínálkozó alkalommal.

Spanyolországon át vezet(het) az út a Vidibe?

Több mint egy hete vagyunk itt Spanyolországban, azt azonban már az első pár nap után tudtam, hogy ez a közel három hét, amit itt fogunk tölteni, nagyon kemény lesz. Hihetetlen tempójú edzéseket vezényel nekünk Paulo Sousa. Az biztos, hogy tavasszal nem lesznek erőnléti gondjaink. Lejátszottuk a hét elején az első felkészülési meccsünket is, és úgy érzem, hogy a vereség ellenére jobban játszottunk ellenfelünknél. Meg merem kockáztatni, hogy az iram jóval nagyobb volt, mint egy átlagos NB I-es bajnokin. Ami a legjobban meglepett, hogy ismét lehetőséget kaptam arra, hogy a kapuhoz közeli pontrúgásokat én végezzem el. Gondolok itt a szögletekre, vagy éppen a szélről történő szabadrúgásokra. Az NB II-ben gyakran álltam oda a labda mögé pontrúgásoknál, azonban Kecskeméten ez egyáltalán nem az én feladatom volt. A Basel elleni meccs előtt azonban a taktikai értekezleten Paulo Sousa többek közt engem is kijelölt a szögletek és szabadrúgások elvégzésére, ez persze növelte az önbizalmamat. Két alkalommal sikerült helyzetbe is kerülnöm, sajnálom, hogy gólt nem sikerült szereznem. Tisztában vagyok vele, hogy ahhoz, hogy tavasszal a Vidi játékosa legyek, most kell bizonyítanom. Ennek megfelelően mind az edzéseken, mind a felkészülési mérkőzéseken a 100%-ot fogom nyújtani.