"A Videoton FC Székesfehérvár első számú labdarúgócsapata. Sokak számára ez a név csak egy a 16 első osztályú magyar futballcsapat közül, azonban több ezer „piros-kék” fanatikusnak a hétvégi szórakozást, szurkolást, utazást és valami egészen különleges érzést jelent imádott csapatukkal kapcsolatban.

	Szabó Martin

Ami engem illet, én is a klub szurkolói közé tartozom. A következő pár sorban a Vidivel való megismerkedésemet szeretném kifejteni, továbbá azt, mit is jelent számomra a Videoton FC.

Kis srác korom óta focizom egy vidéki csapatnál, így aztán egyrészről magától értetődő a futball iránti szeretetem. Mint minden tízéves gyermeknek, nekem is voltak kedvenc csapataim, elsősorban külföldi világhírű klubok, és mindig is szerettem volna eljutni egy igazi első osztályú mérkőzésre, hogy megtapasztalhassam a meccs hangulatát és, hogy találkozhassam a játékosokkal. Mikor a nagypapám egyik este felhívott, hogy lenne-e kedvem elmenni vele a Videoton FC következő találkozójára, természetesen azonnal igent válaszoltam. A váratlan hír hallatán majd kiugrott a szívem a helyéről, alig akartam elhinni, hogy végre láthatok egy ”igazi” mérkőzést. Akkor még nem is tudtam, hogy szerencsémet csak fokozza, hogy egy nemzetközi meccsre fogunk kilátogatni.

A Vidi aznap este a Grasshoppers-t fogadta. Ahogy beléptünk a Sóstói Stadionba, egyből elfogott valami különleges érzés és magával ragadott a meccs hangulata. A sok-sok éneklő szurkoló, a zászlók, a játékosok és a stadion is egytől-egyig lenyűgözött. Örömömet csak tetézte, hogy az utolsó percben sikerült kiegyenlítenünk az 1-1-gyel végződő találkozón, amely hatalmas örömünnepet váltott ki a több ezer fanatikusból.

	Fantasztikus volt a hangulat a Grasshoppers elleni mérkőzésen, 2006-ban.

A 2006-ban lejátszott meccs befejeztével tudtam, hogy a „szerelem” elkezdett szövődni köztem és a klub között. A Videoton FC számomra valami elérhetőt jelentett, valami olyan különlegest, amelyet minden héten lehetőségem lehet átélni.
A következő években azonban csak néhány rangadóra látogattunk ki a Sóstói Stadionba, amely minden egyes alkalommal tovább erősítette a Vidihez fűzött szeretetemet.
Úgy gondolom, hogy ez annak is köszönhető, hogy három éve Fehérváron tanulok, és azt mondhatom, nagyon kedvelem magát a várost is, épp ezért egyfajta kötelességemnek éreztem, hogy Vidi-szurkoló váljon belőlem.

A 2010-2011-es szezontól kezdődően aztán majd' minden hazai meccsen sikerült ott lennem, hol egyedül, hol ismerőseimmel, barátaimmal mentem a találkozókra. Ott voltunk többek között a rangadókon is, a Fradi, Újpest, Debrecen, Győr vagy a Kispest ellen és természetesen a Vidi-Kaposvár mérkőzésen is, mikor csapatunk 3-1-es diadalával megszerezte története első bajnoki címét. Az a légkör, amit a csaknem nyolcezer szurkoló teremtett mind a stadionban, mind a késő éjszakáig tartó ünneplés során az Országalmánál, leírhatatlan volt.

Az idei szezontól kezdődően kivétel nélkül az ultrák szektorában, az RBD-ben buzdítom a csapatot több száz lelkes fanatikussal együtt. Úgy gondolom, hogy az ő szerepük megkérdőjelezhetetlen, és a klub sikereihez is nagymértékben hozzájárulnak, éppen ezért határoztam el, hogy ennek én is részese kell, hogy legyek. Mikor lehetőségem adódik, idegenbe is elkísérem a csapatot, ezzel is hozzájárulva kedvenceink sikeres idegenbeli szerepléséhez. Mi tagadás, mára a Videoton életem részét képezi, és a foci mellett a szurkolás is egyik fő kikapcsolódási formámmá vált. Ami engem illet, én mindig ott leszek a csapat mellett és bármi történjék, töretlenül fogom buzdítani a pályán a játékosokat „a gondban, a jóban, a bánatban” is!
Mindenkit ösztönzök arra, hogy látogasson ki a Vidi mérkőzéseire, hogy átélhesse a meccsek fantasztikus hangulatát és hogy biztassa Székesfehérvár futballcsapatát! Hajrá Videoton!"

(Szabó Martin, 17 éves tanuló - Székesfehérvár, Comenius Gimnázium)