Figyelembe véve, hogy az előző szezon ezüstérmese volt az ellenfél idegenben, akár meglepőnek is tűnhettett az a mezőnyfölény, amit az első félidőben kiharcoltunk Pakson, persze hozzátartozik az igazsághoz, Kis Károly elmondása szerint kontrákra rendezkedett be a hazai csapat. Vagyis eleve tartott kicsit a mostanában igen gólerős Videotontól, és a látottak alapján nem ok nélkül. Gördülékenyen, szépen fociztak Alvesék, türelemmel keresték a masszív védőfal réseit és lőttek, amint lehetett. Csernyánszki Norbert, a hazaiak kapusa Sándor, majd Alves kisérletét is hárította, Elekénél pedig jól imádkozott, alig ment mellé a labda. Használta a széleket is a Sousa-csapat, de nem volt szívbajos távolról sem próbálkozni, közben a meg-meglóduló hazaiakat a Caneira, Vinícius párOs tartotta féken. Egészen a 25. percig, amikor bizony végigvittek egy szép támadást, a befejező ember az akciót indító Sifter lehetett volna, de helyzetben fölé emelt.

Erre még nagyobb tempóval válaszolt a Vidi, Csernyánszkinak Alves, Tóth és Oliveira lövésénél is résen kellett lennie. És amikor már szinte bebillentyűztük a gépbe, hogy kiváló első félidőt produkált a fehérvári csapat, váratlanul a Paks szerzett vezetést... A 40. percben Szatmári maradt üresen a 16-os jobb oldalán, és kilőtte a hosszú sarkot. Hátránnyal mentünk pihenőre. 

Várható volt, hogy további nyomásgyakorlással reagál a hátrányban lévő csapat, a hazai pedig még inkább kontrákra játszik a második félidőben, így is történt. Olyannyira, hogy mindkét taktika beválhatott volna egy percen belül, amikor az egyik kapunál Elek elé vetődtek be bravúrosan, pedig már lőni készült nagy helyzetben - az ellentámadásnál pedig Böde rontott még nagyobb ziccert, vagy ha úgy tetszik, Bozsovics védett remekül. A koreográfia nem változott, támadtunk, lőttünk, Alves remek mozdulattal tekert mellé. Brachi szabadrúgásból próbálkozott, de a legjobb paksi, Csernyánszki megint a helyén volt... Az 55. perctől pályán volt szupercserénk, Nikolics is, a megsérülő Oliveirát váltotta, így Elek lett a balhátvéd. A gólt pedig egy védő szerezte! Mitrovics remek beadását az előrehúzódó és nagyot emelkedő Vinícius csúsztatta a kapuba a 65. percben.

Innentől kezdve érezhető volt, hogy egyik fél sem elégszik meg a döntetlennel, lüktető volt a játék, de a helyzetek már nem jöttek olyan nagy számban, mint előzőleg. Itt Alves, ott Böde lőtt kevéssel mellé, és Niko is megpróbált távolról betalálni, de az nem sikerült.

Bezzeg közelebbről! A lassan "csodacserének" tekinthető ex-gólkirály a 85. percben mesterien fordult le három védőről, és estében a léc alá emelt. Valóságos eufóriát kiváltva a vendégszektorban, amely éppen a kapu mögött, tehát közelről láthatta a Vidi-gólokat. És hamarosan ünnepelhette a csapatot, mert már nem okozott gondot a maradék játékidő kihúzása. A végig határozottan, jól kombináló, a második félidőben pedig a helyzetekkel is jól sáfárkodó Vidi megérdemelten nyert, amivel megfelelt az utolsó forduló kihívásának: három pontot szerzett, miként a riválisok.