- Itt van a nagy hideg, amitől minden déli játékosunk jó előre rettegett. Hogy viseled?

- Mit mondjak, ilyen hidegben még életemben nem éltem... Én a Kanári-szigetekről származom, ami a világ legkellemesebb helye, soha nincs hideg. De úgy vagyok vele, a változás jót tesz, ezt a tapasztalatot is meg kellett szereznem.

- Kanári-szigetek? Magyar embernek az egzotikum maga, egy közkedvelt üdülőhely, a világban gyakori úticél nyaraláshoz. Milyen volt ott felnőni?

- Csodálatos hely, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el egyszer. Minden megvan, amitől egy ember jól érezheti magát: tenger is, magas hegyek is, remek klíma. Szerencsés vagyok, hogy ott élhettem, de azért is, mert a családi kötelékeim ma is nagyon erősek. A szüleim ott élnek, sajnos a testvérem két évvel ezelőtt egy autóbalesetben meghalt.

- Nehéz volt eljönni?

- Az biztos, hogy amikor a tragédia történt, nem tudtam volna. Fel kellett dolgoznom, ez megtörtént, utána pedig jöttem, mert futballista vagyok. A szigetek egyikén, Fuerteventurán kezdtem focizni, aztán átkerültem egy másik csapatba és költöztem egy másik szigetre, a Club Deportivo Tenerifében játszottam. Ez az egyik patinás spanyol csapat a Kanári-szigeteken, a másik pedig a Las Palmas, ahol a Videoton FC tiszteletbeli elnöke, Kovács Ferenc is edzősködött régebben.

- Azért nem lehetett rossz gyerekkor, Kanári-szigetek, foci...

- Talán hatéves lehettem, amikor már játszottam. A házunkkal szemben volt egy pálya, kaptam egy labdát, és minden nap fociztunk a barátaimmal. Amikor 14 évesen Tenerifére kerültem, már gondoltam, hogy érdemes komolyan venni a futballt, kicsit később pedig már azt is, hogy profi leszek. Az első profi szerződésemet 19 évesen írtam alá, utána az első és a második osztályban is játszottam a Tenerifében.

- A Villarealban is megfordultál, ez a klub az utóbi években már komoly tényező Spanyolországban és Európában is. Ott milyen tapasztalatokat szereztél?

- Élmény volt az edzéseken olyan sztárokkal együtt dolgozni, mint Nilmar vagy Rossi, de meccseken inkább a fiókcsapatban szerepeltem. A Villareal nagyon magas színvonalat képvisel, a spanyol futball élklubjai közé tartozik, egészen nagy volt a különbség a Teneriféhez képest.

- Az egész világ a spanyol futballt csodálja, a legnagyobb klubok és a válogatott uralják a nagy tornákat. Van titka, mitől ennyire jó a spanyol foci?

- Nagy összefogás jellemzi. A futball ott igazi közügy, a médiának is köszönhetően hatalmas a felhajtás a sportág körül, bármi történik benne, annak nagy visszhangja van. Természetesen nem mellékes, hogy óriási pénzek mozognak, a legnagyobb klubok a világ legjobb játékosait veszik meg, így aztán nem csoda, hogy a színvonal is a legmagasabb.

- De ez a beáramlás nagy kiáramlással is jár, hiszen sokaknak el kell jönni. Téged is érintett ez, nem rossz érzés?

- Tudomásul kell venni, ahhoz, hogy valaki ott rendszeresen játsszon, kivételes képességek kellenek. A spanyol játékosok közt sincs meg ez mindenkiben, de azért elég jók ahhoz, hogy a világ más pontjain megállják a helyüket, így tényleg nagy a kiáramlás. Nem probléma, hiszen bár kiemelkedő a spanyol liga színvonala, azért máshol is vannak jó bajnokságok. Engem például a magyar is kellemesen lepett meg, jól képzett, technikás játékosok vannak itt, jó meccseket játszunk.

- Erősen csodálkoznék, ha azt mondanád, spanyol szintű az itteni foci...

- Persze, ez nem lenne helyes összehasonlítás. Spanyolországban tele vannak a stadionok, a sportág megítélése is más. Negyven, ötvenezer néző is van a modern létesítményekben - itt mások a körülmények. De a Vidinél nagyok a kihívások, és ez tetszik, a projekt, aminek a lényege, hogy majd bekerüljünk a Bajnokok Ligájába, igazán motiváló. És a szurkolók sokat segítenek, főleg az ultrák! Egy játékosnak nagyon jó, ha nagy hangulat van a stadionban, még nagyobb erőfeszítésre sarkall, jobb teljesítményre vagyunk képesek általa. A BL-selejtező a Sturm Graz ellen igazán emlékezetes ebből a szempontból.

- De a szurkoló kritizál is, ez eljut hozzátok?

- Tisztában vagyunk vele, hogy ez is joga a publikumnak. Ha engem kérdezel, ez is tud jó lenni, ösztönöz, hogy javítsunk a hibákon. De én úgy éreztem, inkább a dicséretből jutott több eddig, sokat segített a közönség. Sok nehézségünk volt, jó ellenfeleink vannak, miközben új csapat alakul nálunk, ezt tudomásul kell venni. De dinamikusan jövünk fel, kevés gólt kapunk és szerintem ha folytatjuk ezt a munkát a második félévben, meglesz az eredménye. Célunk a BL, amihez meg kell nyerni a bajnokságot, ezt tudjuk. A klubtól minden segítséget megkapunk, nem okozhatunk csalódást, és nem is fogunk.

- Az új csapat az öltözőben is új társaságot jelent. Mennyire összetartó, kik a hangadók?

- Főleg a kapitány, Sándor György, de André Alves nagy tapasztalata őt is vezérré teszi. Mégsem mondhatjuk, hogy csak ők a hangadók, itt mindenki elmondhatja a véleményét, igazán összetartó a csapat. Minden nap megtanulunk egy-két szót magyarul, a magyarok pedig spanyolul, így egyre erősebbek a kötelékek.

- Te csendes szemlélő vagy inkább, nem irányító?

- Nyugodt típus vagyok, miként mások is a csapatban. De szeretem néven nevezni a dolgokat, elmondani a véleményem, akkor is, ha esetleg kellemetlen. Ilyenkor is nyugodt maradok, az az igazság, hogy nagyon nehéz kihozni a sodromból, nem is emlékszem rá, hogy valaha sikerült volna valakinek.

- A pályán is ilyen békés vagy?

- Az más, ott azért temperamentumosabban játszom, de ez nem mehet a figyelem rovására. Az ellenféllel szemben meg kell őrizni a higgadtságot, hogy ne tudjon becsapni.

- És a pályán kívül hogy érzed magad itt, a messzi idegenben?

- Tetszik az élet Fehérváron. Nyugalom van, az emberek kedvesek, segítőkészek, a város jó benyomást tett rám. Mint a többiek, én is szoktam járni Budapestre, egyszerűen nincs is idő unatkozni. Voltak már nálam a családtagjaim, barátaim, nekik is tetszettek a körülmények, s persze akkor is tartjuk minden nap a kapcsolatot, amikor nincsenek velem. Főleg a foci foglalja el a napjaimat, új ismerősöket még nem is nagyon szereztem a csapaton kívül.

- Hogy képzeled a jövőt?

- Kétéves szerződésem van a Videoton FC-vel, mindenképpen szeretném kitölteni, tudtommal ezzel a többiek is így vannak. Tisztában vagyunk vele, hogy bajnokcsapatba jöttünk, minden erőnkkel azon leszünk, hogy azzá is tegyük a Videotont, ez erkölcsi kérdés is. Dolgozunk, haladunk, szerintem a tavaszi szezon alapvetően más lesz, mint az őszi, látok esélyt a cél elérésére.

- És ha azt kérdezem, melyik álmaid csapata? Amelyikben mindenképpen játszanál?

- Ez nehéz kérdés. Gyerekként persze könnyű lett volna válaszolni, hiszen nálunk mindenki a Real Madridban vagy a Barcelonában szeretne játszani. Most már reálisan kell gondolkozni, ott kell mindent megtenni, ahol vagyunk. Nekem itt jó, itt szeretnék játszani a Vidiben.