Elég jól indult a szezon számunkra az NB1 – ben ’99 őszén,hisz sorban nyerte a Vidi a meccseket, bár a dolog szépséghibája az,hogy ebben a szezonban a másodosztályt nevezték NB1 – nek…
Mindenesetre az RBD tagjai is úgy gondolták,hogy teljesítményük alapján nekik is az élvonalban lenne a helyük,így ez volt az a szezon,amibe úgy vágtak bele,mint akik tövig nyomják a gázpedált.

Az hamar el is dőlt,hogy a feljutásért csak egy csapat lehet harcban a Vidivel - a Matáv – Sopron gárdája - éppen ezért az egyetlen téttel bíró hazai , őszi rangadóra kiemelten készültek a fiatal fanatikusok.
Hetekkel a mérkőzés előtt a régi főlelátó alatt beindult az élet. Nagyjából minden nap 10-20 ultra tevékenykedett,vágta a fóliacsíkokat,pingálta a nagyzászlót,készítette a feliratokat. A jó hangulat persze garantált volt a fiatalok között,amihez Tieber Laci büféjéből származó lilahagymás –zsírosdeszkák is hozzájárultak. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy komoly fába vágtuk a fejszénket,mert egy rendkívül igényes és aprólékos látvány szerepelt a terveinkben,ráadásul több elem kombinációjával.
Szerencsére az aprólékos rajzfeladatokat két tehetséges fiatal lány oldotta meg,így a fiúk a nagyobb festési feladatokkal elboldogultak,így mindenki hatalmas izgalommal várta az összecsapást.

E sorok írója nem nézte át a statisztikákat,ám úgy rémlik,hogy a mérkőzés napján,mintegy 4000 szurkoló előtt vonultak pályára a csapatok,és az akkori törzshelyünkön az F – szektorban rögvest emelkedtek is a mára már legendássá váló „Harcoljatok,mint a régi hősök” koreó elemei. A fő motívum Árpád vezér feje volt,piros és kék csíkokkal a szektorban. A kerítésen pedig a magyar mondavilág jeleneteit elevenítettük meg,hogy a látványunk gondolatvilága még jobban érthetővé váljon.

A hangulat természetesen kitűnő volt,amit Zombori – a Bajuszos kritikusunk fia – gólja már-már frenetikussá tett. De tüzeltük mi is magunkat,a kor szellemének megfelelően bizonytalan eredetű pirotechnikai eszközökkel már-már egy szelet Itáliát sikerült Sóstóra becsempésznünk. (hol volt még akkor a szigorú sporttörvény,meg a kitiltások rendszere…)Egy szó,mint száz olyan dolgot alkottunk ezen a napon,amely örökké emlékezetes volt a csoport tagjainak a számára,bár azt akkor még nem tudhattuk,hogy a későbbiekben az egész magyar szurkolói társadalom elismeri azt,amit ezen az estén bemutattunk.
Az internet világának elterjedése előtt a 3. Félidő (nem összekeverendő a mostani tv – műsorral!) című szurkolói magazin volt az,ahol értesülhettünk a más stadionokban történtekről,és ahol a szervezett szurkolók informálódhattak egymásról. Nos ez a magazin minden évben megszavaztatta a szurkolói csoportokat,több különböző kategóriában is,és ezen a szavazáson nyert a látványunk nagy fölénnyel…először,de nem utoljára.

És milyen látvánnyal indítottunk visszatérve a legjobbak közé szűk egy évvel később? Ez legyen egy másik történet mondanivalója,elöljáróban csak annyit,hogy „Nincs megállás”…

Őri Márk