Permanens vigyor az arcon, hatvannégy fogas mosoly, úgy tűnik, különös ismertető jeled az állandó jókedv.

Vidám természetű vagyok, persze. A családból hoztam, otthon mindenki ilyen nevetős. Az pedig nagy jókedvet jelent, mert sokan vagyunk. Igaz, csak egy testvérem van, de unokatestvér annál több, mert apáméké igazi nagycsalád. Sokat voltunk együtt gyerekként, de csak hárman focizunk a gyerekek közül, a testvérem és egy unokatesóm.

Ez a vidám természeted segít a beilleszkedésben, amikor új helyre kerülsz?

Igen, mindenhol könnyen találok barátokat. Itt a Vidiben is mindenkivel jóban vagyok, de ez az egész csapatra jellemző, jó kis társaság ez.

Nagyon fiatalon kerültél el otthonról. Ez nehézséget jelentett vagy éppen ellenkezőleg, könnyebb volt nyakadba venni a világot?

Nem bánom, hogy fiatalon el kellett hagynom az otthonom, nekem a foci az életem, minden körülötte forog. Mindenhol, ahol ezzel foglalkozhatok, jól érzem magam. Azokat a dolgokat, amik a korombelieknek megadatnak, én nem hiányolom, sosem voltam bulizós, inkább otthonülős, talán mondhatom, hogy nem tipikus spanyol. Persze azért eljárok én is szórakozni, de mivel a futball az életem, mindig tudom, hol a határ.

Abban tipikus spanyol vagy, hogy focizol? Arrafelé minden srác focista akar lenni?

- Ahol születtem, tényleg mindenki focizni akart, úgyhogy biztos furcsa lesz, ha elárulom, én eleinte kosaraztam. Már ötévesen! Csak kilencéves koromban váltottam a focira. Persze Spanyolországban a kosárlabda is sikersport, de én aligha vittem volna sokra, kicsi vagyok…

Volt idő, amikor ez a futballban sem számított előnynek, de éppen Spanyolország példáján látjuk, manapság szinte az az etalon, ha alacsony spílerek alkotnak egy csapatban. Neked focistaként nem volt problémád a termeteddel?

A posztom nem igényli, hogy magas legyek. Inkább kreatívnak kell lenni, az meg nem magasságfüggő. Hátul persze kevés lennék, oda tömeg kell. A Barcelonában is ott van Piqué, Puyol…

…elöl meg Messi. Azt tudod, hogy még ide se értél, de már azt hallottuk, rá hasonlítasz? Mármint külsőleg. De a valóságban szerintem inkább David Silvára.

Ja, szintén külsőleg. (Újabb nevetés…) Egy csomó emberhez hasonlítottak már, nemcsak hozzájuk. Szerintem kívülről inkább Silva, ha engem kérdezel – de játékban azért ő más szint, a legmagasabb. Bárcsak ebben hasonlítanék rájuk. Persze inspirálnak, szinte példaképek számomra, jó lenne elérni, amit ők.

Azért nemcsak a stílus és a külső miatt említhetjük veled kapcsolatban a Barcelonát, hiszen megfordultál náluk. Ez a kötődés manapság bőven elég a büszkeségre, te is büszke barcelonai vagy?

Kezdetben a falum csapatában, aztán az Espanyolban játszottam, utána jött a Barcelona és még pár csapat, de igazából csak a Tarragonában éreztem először, hogy lehet is belőlem valaki. Szóval a barcelonai kötődés megvan, büszke vagyok rá, hogy ott nevelkedtem, de igazából én a spanyol focit, a bajnokság egészét szeretem. Az El Classicón persze a Barcelonának szurkolok, és különben is, a világon mindenkinek tetszik, ahogy játszanak, nem? Mondjuk, arról fogalmam sincs, itt a Vidiben ki szurkol nekik és ki a Realnak.

Hát igen, nekünk a Realról vannak személyes élményeink, bár nem mostanából… Térjünk vissza a fiatalok életéhez, itt vannak mindjárt témaképp a lányok…

Nekem meg itt van a barátnőm, álljunk is le a témával, jó? (Vigyor.) Na jó, persze, hogy látom, nagyon csinosak a magyar lányok. Elmeséltem a barátnőmnek is. Sietett is ide. (Nagy vigyor.)

Attól biztos nem kell tartania, hogy már magyarul próbálkoznál a helyi lányoknál. A kedvünkért, erős segítséggel elmondtál egy mondatot a facebookra kitett videóban, de amúgy hogy állsz a nyelvünkkel?

Pár szó megy… Borzasztó nehéz, de tanulgatom. A csapatban sokan tudunk spanyolul beszélgetni, de alkalmazkodnunk kell a közeghez, ezért megy az angol társalgás is, aminek örülök is, abban is van mit gyakorolnom. Egyébként az alkalmazkodás kölcsönös, mert a magyarokat is tanítgatjuk a spanyolra. Nincs gondom a kommunikációval, de mással sem. A stadion, a létesítmények kiválóak, még a spanyol viszonyokhoz képest is. A város nagy élmény, már az elején megragadott, azóta is szívesen sétálgatok benne.

Már amikor van rá időd. Beszéltünk már a fiatalok könnyed életéről való lemondásról, de megszerezhetők a személyiség fejlődéséhez szükséges tapasztalatok, ha valaki gyerekkorától csak a fociban él?

A nevelésünk nemcsak a játékra terjedt ki. Tizenhárom évesen kerültem a Barcelonához, a középiskolát befejezhettem, utána még két évig tanultam. Nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy ne csak a futball legyen az életünkben, legyen véleményünk a világról, kialakuljon az egyéniségünk. És persze legyenek céljaink.

Mi a célod a futballban?

Mint mindenki, szeretnék minél magasabbra jutni, amíg lehet, ezért harcolok. Az élet majd kialakítja, milyen lehetőségeim lesznek, a lényeg, hogy én mindig mindent megtegyek, ami rajtam múlik. Jó volna a spanyol első osztályban, a válogatottban játszani, ezek nagyon nehéz, távoli célok, de ambíciók nélkül nem lehet sportolni.

És a sporton kívül?

Mindig nagyokat akarok nevetni.