2011-ben az első- és másodosztályú labdarúgók közül csupán Máté Janinak sikerült az a bravúr, hogy összesen 4 gólt lőjön a Ferencvárosnak az Albert Stadionban. Az elsőt még tavasszal szerezte a Vidi-Puskás Akadémia csatára, az ráadásul győztes gól is volt a mérkőzés 89. percében. A legutóbbi fordulóban pedig három alkalommal mattolta a Ferencváros rutinos kapusát, Végh Zoltánt, azonban ezúttal ez is kevés volt a győzelemhez.

- Milyen érzés az egy csatárnak, ha jól megy neki a játék, lő három gólt az Üllői úton, azonban a mérkőzés végén lehajtott fejjel, szomorúan kell leballagnia a pályáról, hiszen kikapott a csapata?
Természetesen hiányérzetem volt a mérkőzés után, de ezzel az egész csapat így volt. Örülök a három gólnak amit lőttem, de ez nem csak az én érdemem, hiszen a társak remek labdákkal szolgáltak ki. Bízom benne, hogy a következő fordulókban is sikerül minél több gólt szereznie a csapatnak, és elkezdjük gyűjtögetni a pontokat.

- Visszatérve még az FTC II elleni meccsre, érdekes szituáció, hogy néhány perc alatt sikerül kiegyenlítenetek kétgólos hátrányból, és amikor azt hinné az ember, hogy ti vagytok lélektani előnyben és megadhatjátok a kegyelemdöfést az emberhátrányban játszó hazaiaknak, akkor két perc alatt kaptok két gólt. Ennek mi lehetett az oka, beszéltetek már erről a csapattal?
Valóban furcsa szituáció volt. A szünetben a Mester felhívta a figyelmünket, hogy emberelőnyben vagyunk, ne türelmetlenkedjünk, játsszuk a játékunkat, és ha szerzünk egy gólt, akkor biztos benne, hogy jönni fog a következő is. Ez így is történt, tényleg szinte azonnal jött a második találat után a harmadik is, aztán olyan hibákból kaptunk gólokat, melyet én a koncentráció hiányának a számlájára írnék. Persze rossz érzés volt kikapni, de most már nem szabad ezzel foglalkoznunk, csupán tanulni a hibáinkból, és odafigyelni arra, hogy legközelebb ne kövessük el újra ugyanezeket.