A pozsonyi Slovan talán nincs ott Közép-Kelet-Európa legeredményesebb futballklubjai között – bár, az összesen 18 csehszlovák, illetve szlovák bajnoki címmel, valamint az 1969-es KEK-győzelemmel aligha kell „szégyenkezni" –, ám, az vitathatatlan, hogy a legpatinásabban, és főként a legismertebbek közé tartozik.

Az 1919. tavaszán alakult, fél évvel azután, hogy megszületett az „önálló” Csehszlovákia. A hivatalos dokumentumok szerint „felmerült az igény egy új, pozsonyi központú szlovák klub megalapítására”. Maga a Slovan név egyébként szlávot jelent, ennek fényében talán azt sem túlzás állítani, hogy a klub élete szinte az alapítástól kezdve kapott némi nacionalista beütést.

Ennek ellenére, már a II. Világháború előtti években is írták be magyarok a nevüket a klub aranykönyvébe: elsősorban Braun „Csibi”, az MTK egykori világklasszisa, aki edzőként vezette az első sikerkorszakban a Slovant, majd Jávor Pál – nem a színész, hanem az újpesti legenda. Jávor után újra Braun jött, de a munkáját nem tudta befejezni, a zsidótörvények miatt mennie kellett – ment is szegény, az embertelenségbe, majd a halálba. A háború utáni évekre már vidámabban emlékezhetünk, a csehszlovákok akkor a magyarnál lényegesen jobb feltételeket tudtak kínálni a profi futballistáknak – így került a Slovanhoz Kubala László is. 

Ugorjunk egy nagyot a históriában, egészen a hatvanas évekig, sok szempontból az az „aranykor”. Két zajos siker is datálódik arra az évtizedre: a természetesen Slovan-játékosokkal is felálló csehszlovák válogatott ezüstérme az 1962-es világbajnokságon, valamint a már említett 1969-es KEK-győzelem. Utóbbi sem független a történelem vargabetűitől, a szocialista országok csapatai – a Slovan kivételével – visszaléptek, a „Prágai tavasz” leverése miatti nyugati szankciók ellen tiltakozva. A pozsonyiak a döntőben az FC Barcelonát győzték le, az azért már akkor sem volt piskóta… Említsünk meg néhány nevet a hatvanas évekből: Jozef Adamec, az idén elhunyt Jan Popluhar, Alexander Horvath (azaz Horváth Sándor), a Capkovic-ikrek, Jan és Jozef.

A következő mérföldkő, amelyet érintenünk kell, már az önálló Szlovákiában „található” – jöhetnek a kilencvenes évek. Pozsony európai főváros, a Slovan az ország első klubja lett, de ennek ellenére nem tudott úgy dominálni, ahogy az várható, vagy elvárható lett volna. Tény, a Ferencváros elleni BL-meccsek, illetve a dunaszerdahelyi rendőrattak óta magunk is tudhatjuk, tapasztalhatjuk, a Slovan kicsit (?) a szlovák nacionalizmus kirakata is lett – mondjuk úgy, ez nem tette népszerűbbé Magyarországon. (Pedig az ezredforduló táján még Keresztúri Bandi is játszott a Slovanban, most Mario Bozsics slovanos, azaz van „közös” játékosunk is.). 

Az 1999-es bajnoki cím után jó darabig semmit sem nyert a Slovan, ez a trend fordult meg a legutóbbi három szezonban, amikor bajnok, ezüstérmes, majd idén ismét bajnok lett az égszínkék csapat.
Fotó: www.skslovan.com

Felületes szemlélődő az, akinek Plzenről csak a sör jut eszébe!

2011 nyarán új nevet tanult meg a világ, a Viktoria Plzenét, amely elhappolta a prágai nagyklubok elől a cseh bajnoki címet. A két országrész önállósodása óta 17 bajnokságot rendeztek a csehek, ebből mindössze négyszer nyert „vidéki” klub: kétszer a Slovan Liberec, egyszer pedig a Banik Ostrava, valamint most a Viktoria Plzen.

Nézőpont kérdése, hogy a Vidihez hasonlóan piros-kék klub elsősége a „semmiből” jött meglepetés, vagy a tudatos építkezés gyümölcse. A centenáriumát idén ünneplő csapat tavaly ötödik lett, 14 ponttal lemaradva a bajnok Sparta mögött. Megnyerte viszont a kupát, így belekóstolhatott a nemzetközi szereplésbe, de a török Besiktas túl erős volt számára.

Az idei aranyérmet megelőzően a klub egy bajnoki érmet nyert, egy bronzot – 1933-ban.A Pavel Vrba által irányított bajnokcsapat keretében a már 36 éves csapatkapitány, Pavel Horvath a legismertebb játékos, ő korábban futballozott a Slaviában és a Spartában is, sőt megjárta a Galatasarayt, a portugál Sporting CP, és a japán Vissel Kobét is. Rajta kívül Daniel Kolar, Petr Trapp, Martion Fillo, David Limbersky volt még válogatott – többségükben egyszer, vagy kétszer.

Az európai „trendtől” eltérően, a Viktoria hazai játékosokra épít, négy szlovák alkotja a „légiós” kontingenst, a többiek csehek.