Lassan száz éve annak, hogy a messzi északon, a norvégiai Trondheimben, tizenkét ifjú ember futballcsapat alapításáról döntött. Bizonyosan maguk sem gondolták, hogy az az 1917. május 19-e, egyszer még piros betűs nap lesz hazájuk sporttörténetében. Az ifiurak semmit sem bíztak a véletlenre, amiről azt gondolták, fontos a sikerhez. Nevet is olyat választottak, amely már bevált: a már huszonöt éve (!) jól működő skieni Odd nevét vették fel – ez nagyjából olyan, mintha Székesfehérváron nem bő száz évvel ezelőtt nem SZTC, hanem mondjuk Székesfehérvári Törekvés, vagy Postás nevű klubot alapítottak volna az elszánt sportkedvelők.

Egyet „hibáztak” az alapítók, némi „svéd beütésre” sötétkék mezeket választottak sárga csíkkal, hozzá pedig fehér nadrágot, pedig az Odd színe fekete-fehér volt… A Rosenborg BK-t kicsit is ismerők tudják, azóta a klub már „korrigálta” ezt a hibát. 1931-ben áttértek a sakktábla színeire, nem sokkal azután, hogy a nevüket is megváltoztatták. A sokáig csak hobbifutballistákból álló csapat ügye ugyanis a húszas években „komolyra fordult”, kérte felvételét (1928) a Norvég Labdarúgó-szövetségbe. Ott csak egyetlen feltételt szabtak, a névváltozást: Odd nevű klub ugye volt már… Így lett az egyesület a székhely, Trondheim egyik városrészének nevét kölcsönözve Rosenborg. Azaz Rózsakastély.

Ugorjunk nagyot az időben, egészen a hatvanas évekig. A Rosenborg ugyanis az első négy, öt évtizedében az amatőr klubok tipikus életét élte: sok lelkesedéssel és kevés (országos) sikerrel. 1960-ban viszont sikerült megnyerni a Norvég Kupát (micsoda dramaturgia, hogy a döntőben, megismételt mérkőzésen, éppen az Oddot verte meg 3-2-re az RBK). Az első bajnoki cím éve 1967, majd hamar sikerült begyűjteni a második (1969) és a harmadik (1971) aranyat is. Ha egy játékost ki kell emelni ebből a korszakból, az bizonyosan Iversen: a 45-szörös válogatott csatár fontosságát jelzi, hogy ő volt az első a norvég futball történetében, akinek hivatalos búcsúmeccset rendeztek. A fia Steffen is a klub legendája volt – a papa keresztneve viszont nem Steffen, más, ezért hagytuk a végére: persze, hogy Odd…

Majd másfél évtizedes pauza után, 1985-ben nyert újabb bajnoki címet az RBK. Miután ezekben az években a válogatottaink sűrűn találkoztak, emlékezhetünk rá, hogy a nyolcvanas évek közepén a norvég futball még igencsak amatőr volt – sokkal amatőrebb, mint a magyar.

Az évtized végén, majd a kilencvenes években azután úgy elhagytak bennünket, mintha rakétából lőtték volna ki a legjobbakat – közülük is elsősorban a Rosenborg BK-t. A bőkezű mecénásoknak köszönhetően az RBK 1988-ban lett profi klub, és a váltás meghozta a sikereket. A fekete-fehérek bajnokok lettek 1990-ben, sőt két évvel később „világraszóló” sorozatba kezdtek: sorozatban 13 bajnoki címet nyertek (1992-2004), ennél többet, csak a lett Skonto Riga tud felmutatni, tizennégyet.A hazai elsőségek hamar jöttek a nemzetközi sikerek is. Kupagyőzelmekre azért nem kell gondolni, de tény, hogy az RBK nem csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy többször BL-csoportkörös volt, ott is veretes eredményeket ért el. Íme, néhány példa: A Bajnokok Ligájában elért bravúros eredményei: 1995-96 RBK–Blackburn Rovers 2-1; 1996-97 AC Milan–RBK 1-2; 1997-98 RBK – Real Madrid 2-0; 1998-99 RBK–Galatasaray 3-0; 1999-2000 Borussia Dortmund–RBK 0-3; 2004-2005 RBK–Arsenal 1-1; 2007-2008 Chelsea–RBK 1-1; 2007-2008 Valencia–RBK 0-2.

A felsorolásból is kitűnik, a 2007-2008-as kiírás kivételével, egy sorozatra egy jó eredmény jutott. De, ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy a Rosenborg Ballklub Európa (középmezőnyének) jegyzett csapatai közé kerüljön.

Egy olyan lépcsőfokra, amely – középtávon – talán a Videoton FC számára sem elérhetetlen.