Hétfőn, a kora délutáni órákban megérkezett az U19-es magyar válogatott Törökországból. Izing Martinék három mérkőzést játszottak 10 nap alatt, az Eb-selejtező elitkörében. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a németek ellen 3-0-ra kaptunk ki, ezt követően a házigazda törökök 6-1-re ütöttek ki bennünket. Az utolsó - Macedónia elleni - mérkőzésen a srácok mindent beleadtak, és végül győzelemmel búcsúztak az Eb-selejtező elitkörétől.

"Örülök, hogy az utolsó mérkőzésen sikerült nyernünk, és az is remek érzés, hogy gólt is tudtam lőni - kezdte értékelését honlapunknak Szolnoki Roland. Nagyszerű körülmények közt készülhettünk és játszhattunk Törökországban. Sajnos a németek és törökök elleni mérkőzést is nagyon elszúrtuk, de nem csak a kiállítások miatt volt nehéz ez a két meccs. Megmondom őszintén, hogy a mérkőzések iramát össze sem lehet hasonlítani az NB II-es bajnokik iramával. Nem csak futni kellett nagyon gyorsan ezeken a mérkőzéseken, de egy-egy döntés meghozatalára is csupán szemvillanásnyi időnk volt. Összességében kicsit csalódott vagyok az eredmények alakulása miatt, de a harmadik hely, mindent figyelembe véve, reálisnak mondható. A törökök erejét jól mutatja, hogy az egyébként szintén remek erőkből álló német csapatot is legyőzték 1-0-ra, így a házigazda Törökország jutott ki a romániai kontinensviadalra."

Nagyon kellett ez a siker, örülök, hogy győzelemmel zártuk a tornát - értékelt a lefújás után Szepessy László szövetségi edző az mlsz.hu-nak. - Nem volt könnyű meccs, nehezen tudtuk megtörni a macedón csapatot. Az utolsó percig küzdelemre késztetett bennünket az ellenfél, érezhetően sokat kivettek játékosainkból az elmúlt napok mérkőzései. Úgy érzem, a tornán a realitás érvényesült, a törökök voltak az elitkör legjobbjai, megérdemelten jutottak tovább. Kis szerencsével a németek ellen játszhattunk volna egy szoros meccset, és a házigazdák ellen is másképp alakult volna az eredmény, ha nem állítják ki három játékosunkat. A torna megmutatta, hogy nagyon sok munkára lesz még szükség ennél a korosztálynál, a futballistáktól ugyanis teljesen idegen volt az a ritmus, amivel az első két meccsen szembesültek, és megtapasztalhatták, hogy mind dinamikában, mind csapatjátékban van még hová fejlődniük.