Két "felspannolt" csapat találkozott a Bozsik Stadionban, ez rá is nyomta bélyegét az első percekre. A kavargó szélben sok volt a technikai hiba, de azután hál' Istennek, a Videoton játékosai nyugodtak meg előbb.

Csapatunk még az első negyedóra vége előtt két remek gólt rúgott, Alves és Gosztonyi találata is tudatos, kidolgozott, begyakorolt támadás végén született. Nem akarunk az "az a gyanús, ami nem gyanús" hibájába esni, de talán éppen az tette nehézzé a mérkőzést, hogy hamar masszív előnyhöz jutottunk. Jó példa erre Alves lehetősége, brazilunk a bepassz helyett trükközött, meg is ittuk a levét.

A Honvéd felállt, és két elkerülhető, felesleges fault utáni szabadrúgás-góllal egyenlített. Volt a kispestieknek egy "majdnem gólja" is, figyelmeztető, hogy a hazai csapat valamennyi gólveszélyes lehetősége rögzített játékhelyzetből eredt.

A második félidő nagy Videoton-fölényt hozott - sajnos nagy helyzetek, de főként gól nélkül. Hozzájárult ehhez az is, hogy amíg az első félidőben, különösen 0-2-nél, látszott a Honvédon, hogy meg akarja nyerni a meccset, de legalábbis fontos neki a pontszerzés, a fordulás után főként a játék ölését, az eredmény tartását ambicionálta a hazai csapat.

A mérkőzés végkimenetele szempontjából talán ennek nincs nagy jelentősége, de Andó-Szabó játékvezető sem működött "csúcsformában", engedte a színészkedést, az időhúzást, illetve Hajdú, majd Debreceni esetében elfelejtett lapot adni a kapuközeli lerántás után.

Hiba lenne ugyanakkor őt "bűnbaknak" kikiáltani, alkalmasint igaz, hogy az idegenbeli győzelem elmaradásában nagyobb szerepe van a játékosokra nehezedő nyomásnak, a mentális tehernek.

Ünnepelni szerettünk volna, de tragédia természetesen nem történt, ma este, 8 óra után már előre kell nézni, a Monicomp Ligában hétközi forduló következik. A Kispesten szerzett ponttal az is eldőlt, hogy a Vidin kívül már csak a Paksi FC lehet bajnok, ráadásul a "vetélytárs" ismét egy nappal korábban, ezúttal Siófokon lép pályára.