Az „úttörő” természetesen ebben az esetben is a VT Vasas, amely 1964-től az NB I-es feljutásig, öt kiírásban, 14 mérkőzést játszott. Az ősök kifejezetten pechesek voltak kupaszerepléseikkel, hiszen az első három évben veretlen maradt a VT Vasas, és mindannyiszor azért esett ki, mert a kupakiírás szerint döntetlennel az alacsonyabb osztályú – pályaválasztóként szereplő – csapat jutott tovább.

A VT Vasas legyőzői közül az Erzsébeti VTK 1965-ben, a Ferencváros 1967-ben eljutott az elődöntőig.
A „modern időkben”, az 1968-69-es kiírás után, már jóval több babér termett, bár a döntőt csak az 1981-82-es (majd a 2000-2001-es) kiírásban érte el a Videoton, győzni pedig – eddig – egy alkalommal, 2006-ban sikerült.

A Videoton a 199 mérkőzést összesen 98 különböző ellenféllel szemben játszotta: vitathatatlan, hogy a legpikánsabb ellenfél a Videoton FC II volt. A Vidi a Kaposvári Rákóczi elleni szerdai találkozó előtt 120-szor győzött, 35 döntetlent ért el, 44-szer szenvedett vereséget, 506 gólt szerzett és 191-et kapott.

A VT Vasas legeredményesebb gólszerzője Kű Lajos volt, a maga hét góljával, míg a Videoton-korszakban a legtöbb találatot Horváth Ferenc jegyzi, aki 1992-2004 között 25 kupagólt rúgott. Az egyetlen mérkőzésen szerzett gólok királya Sitku Illés, aki 2007. augusztusában, a Velence SK elleni találkozón, ötször köszönt be. Utóbbi mérkőzésen – és a csepeli Szabadkikötő elleni, 2002-es találkozón – 12-0-ra nyert a Vidi, ez jelenti a „csapatcsúcsot”.