Nem volt könnyű helyzetben a magyar válogatott a Hollandia elleni Eb-selejtező, sőt mondhatjuk úgy, Eb-selejtezők előtt. Bár Egervári Sándor többször igyekezett hangsúlyozni, hogy csapatát nem ez a két meccs alapján kell megítélni, válogatottunk a vártnál lényegesen jobb őszi szerepléssel saját maga tette magasra a mércét. A közvélemény, a szurkoló „joga”, hogy a realitásoktól elszakadva szurkoljon, bizakodjon – olyan véleményeket is hallottunk, amelyek a legutóbbi tizenkilenc meccsén csak egyszer, a világbajnoki döntőben botló Oranje legyőzését jósolták.

A hajdani Bud Spencer filmek egyik nagy varázsa volt, hogy Terence Hill, „a kicsi”, ügyessége révén rendre elbánt a nagyokkal. A futball azonban más játék, itt, ha két csapat nincs azonos súlycsoportban, annak pofonözön a vége – ha nem kiütés.

A magyar válogatott – amelynek kezdőcsapatában kapott helyet a Videoton két ásza, Lipták Zoltán és Elek Ákos, míg Lázár Pál a kispadra került – bátran kezdett, igaz, ezzel hamar el is lőtte a puskaporát. A két csapat közötti valós különbség nehézzé tette a játékot: ha a mienk bátrabbak, jobban kitámadnak, alighanem még előbb, még jobban kontrát mondanak a hollandok – így meg szinte teljesen feladtuk az előrejáték esélyét. A nyomasztóan nagy labdabirtoklási fölény mellett a magyar csapat legbiztatóbb megmozdulásai azok voltak, amikor a középpályások, vagy ritkábban a támadók bátran visszatámadtak, határozottan próbáltak labdát szerezni – ebben, illetve a megindulásokban például az alig kihevert sérülése ellenére a jók közé tartozó Elek Ákos volt a legaktívabb.

Valódi haszna, főként veszélye azonban nem tudott lenni ennek sem, amikor pedig a hollandok sebességet váltottak, hamar mattolták a magyar csapatot. Mindkét félidőben két gólt kaptunk, amihez az is hozzájárult, hogy ezúttal a két szélsőhátvéd poszton volt a leglyukasabb a csapat. A vonalak mellett meglóduló, onnan támadást vezető hollandok sokszor kiszolgáltatott helyzetbe hozták Liptákot, illetve védőtársát, Juhászt is – Zoli ennek ellenére a mérkőzés nagy részén jól állt a lábán.

A négygólos holland siker a realitást tükrözi, amiben persze benne van az is, hogy a keddi amszterdami „visszavágón” sem lesz könnyebb dolga a válogatottnak. De, legalább a bizakodó elvárások terhét nem kell cipelni...