A későbbiekben akár pályaedzőként is vállalna munkát

- A 2009-2010-es bajnokság tavaszi szezonjában már alig-alig játszottál, aztán nyáron bejelentetted, visszavonulsz. Mi történt veled azóta?

+ Sikerült itt maradnom a Videotonnál, ahol az első csapatnál segédedzőként számítanak rám. Különböző feladataim vannak, főként a játékosok egyéni képzésében segítek, de ha úgy alakul, a játékba is beszállok. Seregélyesen játékos-edzőként tevékenykedem a megye II. osztályában szereplő csapat mellett. Ugyanakkor, továbbra is dolgozom a családi, mezőgazdasági vállalkozásban, az állattartásban, ahol most a korábbiaknál többet tudok felvállalni. Egyrészt több szabadidőm van, másrészt már nem kell odafigyelnem arra, hogy friss maradjak és az edzéseken teljes erőbedobással tudjam végezni a gyakorlatokat. Most, ha akad valami feladatom reggel, azt nyugodtan meg tudom csinálni még edzés előtt.

- Tavaly elvégezted a B-licences edzői tanfolyamot. Ezek szerint építed a jövődet a futballban is?

+ Így van, a terveim között szerepel, hogy továbblépek és az A-licences diplomát is megszerzem, mert a focitól nem szeretnék elszakadni. Egyelőre viszont nem gondolkodom konkrétumokban, tehát ha azt kérdezed, szeretnék-e pályaedzőként dolgozni valamelyik honi csapat mellett az A-licenccel a zsebemben, azt válaszolom, inkább még tanulnám a szakmát, s ehhez most a legjobb helyen vagyok. Azt viszont tudom, hogy ha mégis csapatot bíznának rám, jelenleg szívesebben dolgoznék utánpótlás korúakkal.

- Korábban, még aktív korodban volt egy időszak, amelyet a Seregélyesnél töltöttél labdarúgóként. Később aztán ismét a piros-kékekhez hozott a sors. Mekkora ugrás volt ismét Fehérvárról Seregélyesre igazolni?

+ Természetesen nagy ugrás visszafelé az NB I után a megye II. osztály, ahol a rutinomat és a profi képzettségemet használva jobban és könnyebben érvényesülök a meccseken. Ám őszintén megmondom, nekem ez most teljes mértékben kielégíti az igényeimet. Így is minden hétvégén pályára lépek, hetente kétszer edzek, illetve vezetem az edzéseket, s mivel mindemellett – mint ahogy arról már szó volt a beszélgetés során – a Vidinél is besegítek, tulajdonképpen ma is kitölti a foci a mindennapjaimat.

- Aligha tévedek, ha azt feltételezem, hogy játékosként és edzőként is felnéznek rád a seregélyesi csapat tagjai, sőt talán a nézőszám is megnőtt azóta, amióta hétről hétre te is ott játszol…

+ A seregélyesi egy különleges csapat még megye II-es szinten is, mert nálunk – egy kivétellel - csak helyi lakosok alkotják az együttest. Fiatal, 18-20 éves srácokból áll a keretünk, és a két lépés távolságot betartva ugyan, de barátokként játszunk. Elfogadják a véleményemet, betartják az utasításaimat. Nehézségek nyilván ezen a szinten is akadnak, leginkább a meccsek előtti, éjszakába nyúló bulizás az, ami gondot okozott. Próbáltam azonban megértetni velük, hogy még ezen a szinten is áldozatokba, lemondásba kerül, ha eredményesek akarnak lenni. Sikerült „ráncba szedni” a csapatot, hiszen tavaly tavasszal, amikor átvettem őket, közel álltak a kieséshez, de végül az általam irányított gárda 13 mérkőzésből 9 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel a középmezőnyben végzett, sőt ebben a bajnokságban a dobogó harmadik fokán telelünk. Mindezt úgy vittük véghez, hogy a játékosállomány nem változott. Vannak nálunk tehetségek, akik akár magasabb szinten is megállnák a helyüket, így aztán úgy látom, az idén még arra is esélyünk van, hogy megnyerjük a bajnokságot. Ami a nézők számát illeti, valóban jóval többen járnak ki mérkőzésekre, amiben tényleg benne van az én személyem iránti kíváncsiság is. De legfőképpen, mégis azt gondolom, az eredmények hozzák ki a pályára az embereket és a lehetőség, hogy 25 év után ismét a megye I-ben játsszunk.

	Főként az egyéni képzésekben segít a Videotonnál.

- Mindez szépen hangzik, de élek a gyanúperrel, hogy azért egy futballista, aki hosszú ideig játszott az NB-I-ben, csak él át olyan pillanatokat, amikor bizsereg a lába, s beszállna még maga is egy izgalmas rangadóba.

+ Természetesen mindig vannak olyan helyzetek, amikről nekem is beugranak a saját élményeim. Abból viszont, hogy egy-egy meccs szituáció láttán bizseregjenek a lábaim, „kinövőben” vagyok. Az elején még sűrűn voltak ilyen pillanataim, de kezdek átszokni az új életemre, s már más szemmel nézem a mérkőzéseket is, nem játékosként, inkább edzőként próbálom értelmezni, értékelni a helyzeteket. Változik az ember.

- Több szurkoló hiányolja, hogy a klub hivatalosan nem búcsúztatott el, nem volt utolsó meccsed. Rosszul esik?

+ Úgy gondolom, nagyon sokat kaptam ettől a klubtól és én is nagyon sokat adtam neki, hiszen mindig a legjobb tudásom szerint játszottam. Mindenhol úgy jelentem meg, hogy ne hozzak szégyent az egyesületre, s ha elhangzott, hogy Dvéri Zsolt a Videoton labdarúgója, arra mindig igen büszke voltam. Mindenki tudja rólam, a Vidi gyerekkori szerelmem. Nem ragozom tovább. Az elmaradt búcsúmeccs miatt egyáltalán nincs rossz érzésem, vagy hiányérzetem. Szerintem nálam nagyobb emberek is befejezték a pályafutásukat minden felhajtás nélkül.