A bajnokság elején kitűzött célt a csapat teljes egészében teljesítette, hiszen impozáns pontelőnnyel és a legtöbb rúgott, illetve a legkevesebb kapott góllal az első helyen zárta az őszt. Ezen felül, a mérkőzések döntő többségén kitűnő és közönségcsalogató játékot is produkáltunk, ami sikernek is nevezhető ebben a vérszegény magyar futballban. Ebben persze bent van egy-két gyengébben sikerült találkozó is, ami pontokba került, de ez kikerülhetetlen. Nem lebecsülendő tény, hogy – amellett, hogy még több nézőt várnék – nálunk, Fehérváron emelkedett a legdinamikusabban a nézőszám.

Az értékeléshez hozzá tartozik a jelenleg itt lévő, illetve a szezon elején érkezett játékosok elemzése is, amelyet azonban nem teszek meg itt teljes szakmaisággal, mert bizonyos dolgok az öltözőre tartoznak. Akik rendszeresen járnak meccsekre, azoknak valószínűleg nagy újdonságokat nem is tudnék mondani. Kijelenthető, hogy az ősz folyamán egy nagyon erős gerinc stabilizálta és hozta az eredményeket, s erre a gerincre kiválóan fel lehetett fűzni a többi játékost. A központi mag egyik eleme Bozsovics, aki a kezdeti nehézségeken túljutva, remek teljesítményt nyújtott. Ide tartozik a belsővédő páros Lipták és Vaskó, a válogatott Elek és Lázár, Sándor, illetve elöl Alves. Végül, de nem utolsósorban, ott van a rendkívül intelligens, képzett és mindent a csapat érdekeinek alárendelő kapitány, Farkas Balázs, aki ezt az egészet összefogta, még akkor is, ha egy-két mérkőzésen nem volt a kezdők között. A felsorolt játékosok olyan masszív egységet alkotnak, hogy akárki szállt be közéjük a szezon folyamán, a lendületüket és az egységüket felhasználva nem tudott hibázni. Jó példa erre az Újpest elleni bajnoki, amikor az egyik legérzékenyebb poszton voltunk kénytelenek nélkülözni játékosokat, ám a beszálló Milanovics és a hátrahúzott Farkas, a többiek segítségével remekül helyt állt. A kialakult egység olyan pozitívum, ami a jövőre nézve igen fontos. Elsősorban arra gondolok, hogy minden bizonnyal lesznek a csapatban személyi változások, előbb-utóbb nem kerülhető el, hogy a csábított játékosok közül ne hagyják itt páran a klubot. Alvest nagy valószínűséggel elviszik a télen, ami ellen nem is ágálhatunk, mert most annyit lehet érte kapni, amiből komoly, őt pótolni képes játékost hozhatunk. Azt is meg kell értenünk, hogy André 27 éves, csúcson van, most adódhat előtte olyan lehetőség, ami a következő átigazolási időszakban már nem biztos. Nyáron egyébként három játékosunknak jár le a szerződése: Andicsnak, Vujovicsnak és Farkasnak. Utóbbival már tárgyalunk a szerződése meghosszabbításáról. Jelenleg nyolc játékosunk iránt van érdeklődés, de összesen két játékos elmenetelével kalkulálok. Többet nem tervezünk elengedni, mert akkor nem tudjuk teljesíteni a terveinket.

Az idehozott futballisták közül Vaskó, Gosztonyi, Vasziljevics és a már említett Bozsovics remekül helyt állt,  kezdőként, de csereként is felvették a ritmust és alkalmazkodtak, jó néhányszor lendítő elemei voltak a csapatnak. Bojan Djordjicot továbbra sem írom le, de ahhoz, hogy ő biztos kezdő legyen, a teljes csapatjátékot át kellene alakítani. A játéktudása megvan, de érthető módon nem szívesen nyúlok a jelenlegi szerkezethez és játékrendszerhez. Aki kilóg a sorból – s ezt a szurkolók jól látták a szezon folyamán -, az Mutumba, aki nem tudott nálunk gyökeret verni, s erre nem is látok reményt. Így valószínűleg kölcsönbe visszatér az AIK-hoz, ha meg tudunk egyezni a stockholmi klubbal.

Sokan megjegyezték, a tavalyihoz képest nem sokat változott a csapat, de mégis, mintha egy másik gárda játszott volna hétről hétre. Hosszú pályafutásom során megtapasztalhattam, hogy fél év, de még egy év is kevés egy jó csapat kialakításához. Ahhoz, hogy egy koncepció érvényesülhessen, bizony két-három év is kell. Ezeknek a játékosoknak most már természetes az, amivel tavasszal még küszködtek. Én azt hiszem, lassan, de biztosan érik, amit mindenki vár.

Végül, de nem utolsósorban, szeretném megjegyezni, hogy a háttérben dolgozók körülményeinek javítása téren is nagyot léptünk előre, e tekintetben is európai szintre jutottunk, mi több az úgynevezett „back office” is remek egységet alkot. Véleményem szerint méltán kopogtatunk az európai futball ajtaján. Tavasszal eldől, mennyit tudunk a vágyakból valóra váltani.